A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

14 - Ébredések

Jessamyn hálószobájának ablakában állt a napkeltét bámulva, és önmagát korholta.

El nem tudta képzelni, hogy Margaret néni milyen szavakkal illette volna a Királyvárba érkezése óta véghezvitt ámokfutását.

Igen, a herceg egy ostoba bolond volt. Arrogáns, öntelt és kegyetlen. Igen, majdnem minden lehető módon megalázta őt, megfenyegette Jesst és a családját is, de mindez korántsem volt mentség a saját viselkedésére.

Elméjében felködlött a Martell hercegnővel folytatott korábbi beszélgetése.

- Talán megöl. Vagy talán sikerrel jár, és képes lesz érvényteleníteni a frigyünket. – hangjában egyenlő arányban volt jelen a vágy és a kétségbeesés.

- És az mégis mire lenne jó? Eleve agyalágyult gondolat volt, istenekre mondom, csak egy okos férfi lehet ekkora kretén. Ha sikerrel visszalök atyádhoz, azzal te csak rosszabbul járhatsz. Egy életre tönkretenné híredet, senki nem akarna magának. És ez még a jobbik eshetőség. Ha Lord Karstark fellázadna a korona ellen, az egészen biztosan házad végét jelentené.

- Tudom. – hangja elfojtott könnyektől volt terhes. Számosszor végiggondolta, és ugyanerre jutott.

- Akkor most mitévő leszel? – kérdezte az idősödő asszony érdeklődve félrebillentett fejjel.

- Megpróbálkozom a lehetetlennel. Megülöm a sárkányt.

Deria lenyűgözött nevetése fülében csengett.

Úgy érezte, valóban lehetetlen próbálkozás előtt áll. A herceg iránti érzéseit a vegytiszta káosz jellemezte most, hogy sértett önérzete lecsillapodott kissé, s a józan gondolatok is helyet kaptak.

Habár már a menyegzője másnapján eldöntötte, hogy érinthetetlenségét csak a herceghez legközelebb álló ember felhasználásával érheti el, az azt követő időszakban, mikor is a mester behálózásán és a szükséges alapanyagok beszerzésén fáradozott, a legkevésbé sem gondolt tettei következményeire, sem arra, hogy kinek készül ártani vele. Elvakultan, haragtól és félelemtől vezérelten cselekedett.

Csak mikor hangosan is kiejtette a szavakat, akkor vált valósággá számára, amit tett, s amire készült. A lelkében feltámadó megbotránkozás és félelem tárgya ezúttal, a herceg helyett önmaga volt. Mégis meddig lett volna hajlandó elmenni? Szégyenkezve lehunyta szemét.

Azt már elképzelni sem merte, hogy a férfiban mi játszódhatott le.

Ha korábban bonyolultnak volt tekinthető viszonyuk, akkor már ötlete sem volt rá, hogy milyen szavakkal illethetné a mostani helyzetet, túl azon az ominózus részeg estén, na meg a világ legrövidebb sétáján.

Nem mintha Aemond visszariadt volna az efféle szavaktól, elméjében élesen éltek a herceg, Jess családjának kiirtására vonatkozó szavai.

Sietve félresöpörte a gondolatot, elvégre elhatározta, hogy mostantól csak előre tekint.

----------------

- Azt hittem idővel képes leszel belátni, hogy ez egy nagyon is előnyös házasság, fiam. Komolyan nem értelek. – Alicent fáradtan masszírozta meg halántékát. – Igazán bájos teremtés, annyira vidám és kedves lélek.

A hercegnek vissza kellett fognia magát, nehogy horkantva felnevessen. Valóban. Jessamyn, mint maga a testet öltött kedvesség. „Akárcsak Vhagar."