A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

33 - Nincsenek túlélők

- Adere! - sürgette sárkányát Aemond, a fülében süvítő szelet túlkiabálva. A félelem jegesen kúszott végig gerincén.

Kizárt, hogy időben odaérjen. Daemonnek több órányi előnye volt.

A győzelem íze úgy vált hamuvá szájában, mint a Velaryon flotta Vhagar tüzében. Pillanatok alatt alakult élete legnagyobb sikere a legsúlyosabb bukásává. Daemon győzött, legyőzte őt. Ez a nap a feleségébe fog kerülni. Gyémánttal fizetett sárkánytrágyáért.

Tudta, hogy a Karstark család halott.

Biztosra vette, bár erre Torrhen nem tért ki legutóbbi levelében, hogy az ikrek Harrenhalba vágtattak. Alig várták, hogy az ellenség vérét onthassák, és hírnevet szerezzenek egy valódi csatában. Dehogy fordultak volna vissza, otthonukat megvédeni. Lord Karstark bizonyára könnyű szívvel engedte el őket az egyszerű nyereséggel kecsegtető harcba. Abban is biztos volt, hogy felesége atyja Ben oldalán indult haza, megvédeni azt, ami az övé. Hogy a legifjabb fiát nem akarta kiengedni a látóteréből. Aemond sem döntött volna másképp.

Annyira egyszerű volt a terve. Elegáns, hatékony, brutális. Hogyan siklott így félre minden?

Hírszerzőik arról tájékoztatták, hogy Daemonnek mindössze kétezer embere maradt hátra Harrenhal védelmére, seregének nagyobb része pedig Karhold ellen vonul, és maga a Tékozló Herceg is követni szándékszik őket, a Vérféreg hátán.

Gyorsan kellett döntenie.

A Karstark sereg ketté vált, kisebbik része a vár bevételére, a másik pedig északnak indult. Csakhogy a hírszerzők hazudtak, Aemond pedig rögzött szokásától eltérően nem bizonyosodott meg az információ igaz voltáról. Elbizakodottá tették a kezdeti sikerek, magának sem vallotta be, mennyire. Hogy hihette, hogy ilyen könnyű lesz leküzdenie Daemon Targaryent?

A Feketék kevéssé sem hagyták védtelenül Harrenhal várát. Kétszeres túlerő fogadta a gyanútlan északi harcosokat. De talán a fiúk túlélték. Talán okosabbak voltak, mint Aemond hitte, és időben elmenekültek.

Valahogy nem tartotta valószínűnek ezt az eshetőséget.

Csakhogy neki választania kellett, és pillanatnyi megingás nélkül indult Karhold felé, hogy Jessamyn apját és szívének kedves öccsét megmentse Caraxes tüzétől. Már akkor tudta, hogy esélye sem volt.

Mindennek vége volt, mire odaért.

Ahogy Vhagar földet ért, máris üvöltve kérdezett Lord Karstark után. Nem, Daemon nem égette porrá az egész sereget. Igenis voltak túlélők. Aemond fülében élete végéig fognak visszhangozni azok a velőtrázó sikolyok és halálordítások. Akár több ezren is életben maradhattak. A Tékozló Herceg megejtette tréfáját, és miután végzetes károkat okozott a Zöldek legnagyobb seregében, nevetve tovább állt. Később nyilván őrjöngésbe kezd majd a Velaryon flotta sorsáról értesülve, de Aemondöt ez a legkevésbé sem vigasztalta.

A félszemű herceg az Idegen völgyében járt, mindenütt holtakat és haldoklókat látott. Az utolsó mozdítható ember is Lord Torrhent és fiát kutatta, de Aemond érezte, hogy a vállalkozás reménytelen. Talán soha nem fogják megtalálni őket.

Ha szerencsések voltak, Caraxes tüze a maga iszonyatos pompájában érte őket, és abban a pillanatban elhamvadtak. Ha kevésbé voltak szerencsések, kínok között, hosszú percek vergődése után égtek halálra. Ha pedig még kevésbé voltak szerencsések, akkor a Vérféreg tüzének csupán a leheletével találkoztak, amitől bőrük felhólyagzott és megolvadt, és órákig tartó szenvedés után, önkezűleg fognak végezni magukkal, mikor józan eszük már elhagyta ezt a világot.