A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

15 - Bátor

Aemond napkelte óta Ser Cristonnal párbajozott a Vörös Erődöt körülvevő parkok legtávolabbi szegletében. Izmai maradéktalanul átmelegedtek mostanra, elméjét pedig kellemesen elzsibbasztotta az ismerős tevékenység.

Épp kifordulva védett ki egy végzetesnek ígérkező csapást, mikor a szeme sarkából mozgást vett észre, fülét pedig közeledő patadobogás ütötte meg. Két lovas tartott feléjük, a távolabbi fehér köpenye és a páncélja által csapott indokolatlanul nagy zaj gyorsan magára vonta a férfi figyelmét, de csak egy pillanatra tudta megtartani azt. A közelebbi ugyanis... A herceg dühe elhomályosította látását. A lovas, aki pillanatok alatt elérte a küzdőtér vonalát, az ő felesége volt. Az ő kibaszott lován.

Jessamyn fekete bőrből készült lovaglóruhát viselt, ami szinte második bőrként simult testére. Aemond akaratlanul is észrevette a lány derekát a csípőjével összekötő, vakmerő ívet. Rengeteg vörös haja kibontva szárnyalt, és szőrén ülte meg Bátort.

Jogos felháborodásában a herceg kis híján ott helyben levágta Cole-t, és csak az utolsó pillanatban térítette el pengéjét, mikor észrevette a lovag arcában tükröződő halálfélelmet. Könnyedén átugrotta az edzőtérként alkalmazott - eredetileg lovak futtatására használt - területet szegélyező kerítést, és Jess lova (az ő lova!) elé pördült, szabad kezét feltartva.

Jessamyn úgy tűnt mérlegeli, hogy elgázolja-e férjét, vagy mégis inkább megálljon, de szerencsére Bátor meghozta helyette a döntést, és az utolsó pillanatban lecövekelt jogos tulajdonosa előtt, porfelhőbe fürösztve azt.

Egy hosszú pillanatig farkasszemet néztek, a lány szemében főként értetlenség, Aemondéban színtiszta düh tükröződött, majd a herceg leengedte kezét és megszólalt.

- Uraim, távozhatnak. Én magam fogok gondoskodni a feleségem visszatéréséről az erődbe.

Nem kellett odapillantania, hogy tudja: a testőr teketória nélkül ellovagolt, és Ser Criston is gyors léptekkel távozott a helyszínről. Bőven elég volt neki egyetlen halálközeli Aemond-élmény egy reggelre.

- Elmondanád, hogy mégis mi ez?! - kérdezte a herceg halk, fenyegető hangon, miközben lassú léptekkel megközelítette a lányt és megállt Bátor feje mellett.

Jessamynnak volt mersze gúnyosan lemosolyogni rá, miközben egy sunyi csípőmozdulattal megnoszogatta a lovat, aki ennek hatására kis híján lefejelte a férfit.

- Kedves férjuram, jó reggelt neked is. Tudom, hogy egy Targaryen számára ez kissé zavaros lehet, de ezeket a szárnyatlan sárkányokat lovaknak hívjuk. A röptük ugyan nem túl kecses, de azért hatékonyan eljuttatják az embert úticéljába.

Aemond vékony vonallá préselte ajkait.

- Ki adott rá engedélyt, hogy kilovagolj?

- Az özvegy királyné volt olyan kegyes.

- A ruhád?

- Ezt még északról hoztam magammal.

- A lovam?

- A lo... Bátor a te lovad?! – Jess arcán meglepetés keveredett mérhetetlen megbánással.

- Hmm, szóval nem tudtad. – élcelődött jeges hangon.

- Nem, esküszöm. Egyszerűen azért választottam, mert ő a leggyönyörűbb szörnyeteg, akit életemben láttam.

- Remek. Akkor most szállj le róla.

- Mégis miért tenném? - kérdezte hökkenten a lány.