A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

32 - Hírek

Jess számolt.

Újra és újra, elölről-hátulról, de az eredmény mindig ugyanaz maradt. Vérzése immár minden kétséget kizáróan túllépte a késés kategóriáját, és egészen egyszerűen elmaradt. Próbaképp hasára simította kezét, mintha érezhetne valamit. Tehát megfogant a fiú, aki az életébe fog kerülni. Valószínűleg. Nem volt egészen biztos látomásában. Na de hol a pokolban marad el az az átkozott férje?!

Aemond terveiről rendszerint alig is tudott, mielőtt bevégezte volna őket, a herceg általában túl sietve távozott ahhoz, hogy előre ossza meg vele őket. Talán jobb is volt így, utólag aggódni érette nehezebben ment.

Legutóbbi távozása minden eddiginél feszültebbnek és sietősebbnek érződött, és a lányt csak még nyugtalanabbá tette az időszakra vonatkozó bizonytalan ígéret. Mindenesetre a herceg által megjelölt, derűlátóbb változat szerinti nap eljött, és el is múlt. Tehát nem alakult minden a tervei szerint. Jessamyn egyre fokozódó aggodalommal kémlelte az eget, immár éjt-nappallá téve.

Azután hírek érkeztek.

A magával roppant elégedett Orwyle mester volt olyan kegyes megosztani vele az információt, ami utóbb órák alatt bejárta a Vörös Erőd egész területét, hogy aztán napokon belül eljusson a Hét Királyság legtávolabbi zugába is; Aemond Targaryen a halálba küldött húszezer északit.

Tette mindezt azért, hogy a Tékozló Herceg figyelmét elterelve lángba boríthassa a Garat lezárására küldött Velaryon flottát.

A Karstarkok halottak, az utolsó szálig.

Jess egyetlen szó nélkül hagyta ott a vénembert, és csak szaladt. Futott, ahogy a lába bírta, az őt csodálkozva megbámulókkal nem törődve, rohant erejét megfeszítve, míg csak el nem érte lakosztályának magányát, hogy ott összeesve gyomra egész tartalmát kiadja magából.

Azután csak ült, és várt.

Várta a könnyeket.

A fájdalmat.

Bármit, ami bizonyította volna, hogy életben van, hogy felfogta a történteket, hogy a családja valóban hamuvá égett, és hogy mindezért a tulajdon férje volt a felelős.

Nem érzett semmit.

Nem látott semmit.

Némán ringatózva ült tulajdon lábai között.

A belépő Sera szinte átesett rajta, de Jessamyn kedvelt szolgálója ellenkezésére fittyet hányva rövid úton kiutasította őt termeiből.

Egyedüllétre volt szüksége. Ostoba feje nem akarta elhinni. Aemond nem árulta volna el őt. Nem küldte volna a halálba Jess apját, fivéreit. Nem tehette. De akkor miért nincs itt?!

Hajnalodott, mire felemelkedett a földről.

Továbbra sem érzett semmit.