A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

43 - Lángoló vitorlák

Kissé pocsék napom volt, szóval úgy döntöttem, megosztok Veletek egy új fejezetet, remélem ez a logika nem szorul további magyarázatra! 😂

BTW a további részekben több időbeli ugrás és visszaemlékezés lesz, de a végére minden össze fog állni, ígérem! 🖤

--------------------

Jess rémülten és magányosan riadt fel Aemonddel közös ágyukban egy újabb rémálomból.

Nem volt ebben semmi meglepő, utoljára férje távozásának napján sikerült nyugodtan aludnia. Zaklatottan mozgatta meg elgémberedett tagjait. Terebélyes pocakjának köszönhetően már képtelen volt kényelmesen elhelyezkedni lefekvéskor, zsibbadó tagjai pedig rendszerint új, sötét árnyalattal gazdagították álmait: a leküzdhetetlen tehetetlenség érzetével. Valaki űzte, de képtelen volt elfutni, elgyengült lábai cserben hagyták. Valaki rátámadott, de bénult karjai nem segítették a védekezésben.

Mélyeket lélegzett, s elszántan igyekezte lerázni magáról a bőrét borzoló félelmet. Kétségbeesetten nyúlt bármilyen örömteli emlék után, hogy kapaszkodóra leljen. Nem kellett sokáig kutatnia, elméje könnyedén hívta új életre a herceggel való utolsó találkozásuk eseményeit, és hálásan merült el benne még akkor is, ha az élmény inkább volt keserédesnek nevezhető.

Mire Aemond visszatért az özvegy királynénál tett látogatásából, a lányt már elnyomta az álom. Arra eszmélt, hogy a férfi gyengéden kiveszi kezéből a feleslegessé vált könyvet és könnyű takarót húz vállára.

Jessamyn szeméből egy pillanat alatt kiverte az álmot a kedvese arcán tükröződő feszültség.

- Mi történt? – suttogta.

- A hajó készen áll. – válaszolta férje komor hangon.

A lány sietve felült az ágyban és karjait a herceg nyaka köré fonta. Tudta, mi következik. Hogy ki lesz a figyelemelterelés, hogy Jaehaera és Maelor biztonsággal kijuthassanak Királyvár területéről. Érzése szerint Aemond túl hamar húzódott el tőle, hogy egymásra nézhessenek.

- Vedd fel a páncélodat, kérlek. – mondta halkan, de a férfi csak a fejét rázta.

- Túl nehéz, lelassít. Képtelenség benne normálisan mozogni.

- Még mindig kevésbé lenne bajos, mint nyílvesszővel a melledben. – morogta, de nem ellenkezett tovább.

A herceg mosolyogva tarkójára fűzte ujjait, miközben finoman homlokon csókolta. Mikor elhúzódott tőle, Jess meglepetten érintette meg a nyakába akasztott, nyilat formázó, zafír függőt.

- Többé ne hagyd el. - ezzel már ott is hagyta volna, csakhogy a lány utána kapó karjai nem engedték.

- Azt hittem, még van egy-két napunk. – mondta kétségbeesetten.

- Van is. De még akad egy kis dolgom előtte.

Jessamyn félrebiccentett fejjel szemlélte férjét.

- Tudod, az úrinők körében népszerű vélekedés szerint a várandósság legjobb része, hogy legalább erre az időre nyugta van az embernek az urától, mivel az inkább a szeretőit szórakoztatja ilyenkor.

- Mégiscsak jó véleménnyel lehetsz a képességeimről, ha szerinted melletted még más nőkre is akad energiám. – vigyorgott le rá a herceg.