A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

23 - Az érem másik oldala

- De hiszen ezt akartuk. – jegyezte meg Alicent.

Már a közösen elköltött vacsora romjai felett ültek a Segítővel, mire rátértek Aemond házasságának alakulására. Az özvegy királyné nem igazán értette atyja negatív hangvételű megjegyzéseit.

- Nem egészen. Nekem az is mindegy lett volna, melyik hágja belé a gyereket, csak essék teherbe a leány. Ami, megjegyzem, még mindig nem történt meg. – Otto szavai nyersen csengtek, ezt a hangot még lányával szemben sem sűrűn engedte meg magának. Csak egy apró megingás, talán a fáradtság, talán a bor tette, de a nyugodt bölcsesség maszkja egy pillanatra félrecsúszott, és a számító, agresszív vipera felfedte magát.

Alicent hátrahőkölt, de nem a stílus miatt. Korábban is élt a gyanúperrel, hogy még ha Aegon fejéből ki is pattant ki Jessamyn megtámadásának gondolata, valaki táplálta annak tüzét. Úgy érezte, ez csak megerősítést nyert. Ez ugyan nem kisebbítette legidősebb fia bűneit, és nem is lepte meg különösebben az asszonyt, de azért számított.

Rég tudta, hogy az apja mire képes. Ugyanakkor határozottan úgy képzelte, hogy a Segítő keservesen csalódott volna, ha Aegon sikerrel jár. Nem minden apa Otto Hightower, s a hallottak alapján Lord Karstark nagy eséllyel elhozta volna északot, s vele a valódi telet Királyvárba, ha egyetlen leánya erényén csorba esik, vagy, ami még rosszabb, ha életét veszíti a király, vagy bárki más keze által. Gondolataiból apja hangja térítette magához.

- Nem tetszik a dolgok alakulása, a legkevésbé sem. Jelen pillanatban nagyobb szükségünk van Aemondre, mint a bátyjára. Aegonnak csak annyi a dolga, hogy életben maradjon. Azonban a herceg nélkül elvesztünk, tehát jobb lesz, ha a helyére teszed a fejét. Egy háború küszöbén állunk, nem az a dolga, hogy hősszerelmest játsszon! Még mindig akadnak bizonytalan szövetségek, melyek átfordíthatók lennének, s mikor arra kerül a sor, neki kell majd csapatainkat vezetnie a harcban...

- Mégis mit vársz tőlem?! – Alicent hangja szinte izzott a feszültségtől, csakhogy a Segítőt ez a legkevésbé sem érdekelte.

Pontosan megmondta, mit is vár tőle. Az özvegy királyné elsápadt a hallottakra.

----------------------------

- Reggeli! – mordult Tommen lányára.

Az alig ébredező Lara zsenge kora ellenére remek ösztönökkel volt megáldva. Tudta például, hogy ha most nem ugrik ki az ágyból, akkor egy hétig egy árva falatot sem fog látni.

Asztalhoz ült és szomorúan belebámult az előtte gőzölgő tálba. Az inkább volt víz és félig főtt zab taszító keveréke, mint valódi zabkása. Szótlanul evéshez látott, és közben anyjára gondolt, na meg az ő valaha volt főztjeire. Ő csodákat tudott tenni a legegyszerűbb hozzávalókkal is.

- Eladtam a tehenet. – közölte atyja.

A kislány lehorgasztott fejjel folytatta az evést. „Szegény Sajt." – gondolta. Új gazdája biztosan nem fogja őt úgy szeretni, ahogy Lara tette.

- Ma indulunk. – vetette még oda az idősödő férfi, és megmasszírozta csonka lábát azon a ponton, ahol saját teste véget ért és a fából készült végtag kezdődött.

- Indulunk? Hová? – kérdezte a lány zavarodottan.

- Braavosba. – válaszolt kurtán a férfi, majd inkább magának hozzátette. – Ott biztosan akad munka, még egy hozzám hasonlónak is...