A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

06 - Jelenetek egy házasságból - Pt.1

Jess egy újabb magányosan elköltött reggeli romjai felett ült lakosztályuk étkezőjében, mikor a herceg megérkezett. A lány nem tekintett fel könyvéből, enélkül is maga előtt látta a képet; a férfi máskor makulátlanul rendezett haja kissé összekuszálva, víváshoz használt ruhája itt-ott porosan simult testére, arca a szokásosnál színesebb, magányos szemében a számára rendszeresített gyilkos düh és megvetés.

Aemond kioldotta a fegyvereit tartó övet derekán és az hangos csattanással landolt az asztalon. Mikor egy pillanattal később tovább indult hálóterme felé, hogy ott átadja magát egy jól megérdemelt fürdőnek, felesége hangja megállította.

- Kedvesem, ha nem túl nagy kérés... lehetne, hogy a fegyvereidet ne az étkezőasztalon tárold? – hangosan lapozott könyvében, tekintetét továbbra sem emelte a férfira.

Aemond anélkül kapta fel tőrét, hogy visszapillantott volna rá, s a szemfényvesztő gyorsasággal elhajított penge a lány fejétől mindössze egy hajszálnyira fúródott a falba.

- Jobb? – hangja mély és rekedt volt, egyértelműen először használta aznap. Elismeréssel adózott a rezzenéstelenül ülő lány lélekjelenlétének, nem mintha ezt valaha is az orrára akarta volna kötni.

- Sokkal. – Jessamyn negédédesen felmosolygott rá, miközben szíve épp készült a helyéről kiesni. – Köszönöm.

- Hölgyem. – a herceg gúnyosan bólintott felé, s már be is csapódott mögötte hálótermének ajtaja.

Jessamyn mély levegőt véve leeresztette mereven tartott vállait, s átadta magát a rátörő reszketésnek. Tekintetét a férjét elnyelő ajtóra függesztve lassan felemelkedett, s könyvét mellkasához ölelve elhagyta a lakosztályt, hogy a könyvtárban nyerjen menedéket.

Ez volt az egyetlen hely, ahol, még ha össze is futottak Aemonddel, soha nem kellett annak fenyegetésétől tartania. Nem értette ugyan az okát, de a herceg arca szinte gyengéd kifejezést öltött magára, valahányszor a könyvtár hatalmas csarnokába belépve tekintete automatikusan megakadt a széles ablakkeretben kucorgó lányon.

-------------------------------------

Jessamyn örömmel vette tudomásul, hogy a Martell hercegnővel kötött barátsága egyre inkább elmélyülőben volt. A hölgy sűrűn meginvitálta privát termeibe, s gyakorta igényelte, hogy csak kettesben társalogjanak.

Jess ugyan sosem engedte el magát teljesen, ugyanakkor nyugodt szívvel adta valós személyiségét együttléteikhez, mivel úgy találta az idősödő hölgyet egyenesen szórakoztatták csípős megjegyzései, s az élete alakulását övező általános elégedetlensége.

A lány határozottan úgy érezte, hogy hasznos szövetségesre lelt a hercegnőben. Az asszony nagyon is jól informált volt, dúsgazdag, és befolyásos kapcsolatokban sem szenvedett hiányt.

Jessnek egyre inkább meggyőződésé vált, hogy Deria nem családjának hátat fordítva telepedett le Királyvárban, sokkal inkább őérettük, az uralkodói családot szemmel tartani, ugrásra készen várni, hogy mikor lesz az idő alkalmas a Martellek hatalomra törésére.

Sajnos nagyon úgy tűnt, a hercegnő megítélése szerint a mostani viszonyok nem az ő házának kedveztek. Ugyanakkor Jessa számára már az a tudat is megnyugtató volt, hogy szükség esetén biztos kiútja van a városból, legyen szó akár egy segítségkérő levél, akár az ő maga kijuttatásáról.

Csakhogy ez nem volt elegendő. Szert tett ugyan egy pajzsra, de határozottan úgy érezte, hogy Aemond ellen kardra is szüksége lesz.

Hosszas megfontolás után a Orwyle nagymesterre esett választása.