A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

21 - A legelső alkalom

Éjszaka volt, mikor Aemond visszatért Királyvárba, nem egész egy napos távollét után. Jessnek mindössze egy rövid üzenetet hagyott.

„Visszatérek Hozzád."

Csendesen lépett be lakosztályukba, nem akarta megzavarni a továbbra is nyugtalanul alvó lányt. Arra nem számított, hogy a tulajdon hálótermében fogja találni.

Egy pillanatra megállt az ajtóban, és a hold beszűrődő fényében elgyönyörködött alvó felesége kisimult arcában, feje köré terülő rengeteg hajában.

Halkan levetkőzött és megmosakodott a nyitott ablaknál álló mosdótálban, közben magában elmormolt pár keresetlen szót a forróvérű lány felmenőiről. Ahogy kilépett a fürdő helységet leválasztó paraván mögül, megérezte magán Jessamyn pillantását.

Felesége könyökére támaszkodva nézett fel rá, rég nem látott, éhes pillantással. A herceg nyelt egyet és szótlanul bekúszott a takaró alá. Alig helyezkedett el, már érezte, ahogy a lány forró teste hozzásimul.

A takaró alatt nem viselt semmit, és Aemond egy pillanat alatt átértékelte, hogy mi is volt a legnagyobb kihívása aznap. Hirtelenjében a Tyrell élelem szállítmány biztonságos célba érésének biztosítása, a fővárosban lefogott hazug (minden nézőpont kérdése) prédikátorok sorsának eldöntése, és az erődbe vezető titkos útvonalak lezárása is mind gyerekjátéknak tűntek.

- Hazatértél. – suttogta Jess.

- Hmm. – válaszolta mélyenszántón, miközben nagy nehezen elszakította tekintetét asszonya gyógyultnak tetsző szájáról és felbámult a mennyezetre.

- Meg kell tenned értem valamit. – A herceg érezte, ahogy a lány ujjai finoman maga felé fordítják arcát. Igyekezett nem tudomást venni a módról, ahogy felesége hanyagul az övébe kulcsolta lábát, vagy a lány melleinek érintéséről és leküzdeni vágyát, hogy derékon kapva fölé heveredjen.

- Akármit. – mondta gondolkodás nélkül, miközben belélegezte Jessamyn illatát, és belefulladni készült a ráragyogó hatalmas szempárba.

Jess válaszként könnyedén szájon csókolta, a herceg pedig több, mint lelkesen viszonozta. Egyik kezét kihúzta feje alól, hogy a lány tarkójára fonva még közelebb tudja vonni magához, de egy perccel később levegő után kapva húzódott el tőle. Lehunyta szemét és igyekezett nyugalmat erőltetni magára, majd sietve elkapta felesége mellkasán kószáló kezét.

- Nem. – mondta halkan, Jessamyn ujjait egyenként végigcsókolva.

Asszonya nem úgy tűnt, mint aki alkudozni szándékszik, kiszabadította kezét, és a következő pillanatban már a férfin ült. Testük a lehető legkritikusabb ponton kapcsolódott, de mintha közlendőjét fontosabbnak érezte volna, letámaszkodott két karjával Aemond feje mellett és közel hajolt hozzá. Ágaskodó mellbimbói a herceg mellkasát érték, s a herceg el tudott volna képzelni pár kellemesebb kínzást az adott pillanatban.

- De igen. Rémálmaim vannak. Minden alkalommal arról álmodom, hogy a bátyád bemocskol a kezeivel, és ebből elég volt. Ki akarom űzni a fejemből. Azt akarom, hogy a te érintésed írja felül az övét. Rád vágyom, Aemond, téged akarlak.

A hercegnek ennél több biztatásra nem volt szüksége. Még alig hagyta el az utolsó szó Jessamyn száját, mikor ő már szenvedélyesen csókolta, s kezei hamarosan felfedezőútra indultak testén, hajszálpontosan elkerülve annak minden egyes hegét, régit és újat egyaránt.

- Szólnod kell, ha... - kezdte ingatag, túlfűtött hangon, saját vágyától rémülten.

Jess halk morgással újra foglyul ejtette a férfi száját, mint aki egy pillanattal sem akar tovább távol maradni tőle, és szinte kétségbeesetten csókolta, Aemond pedig vágyai tökéletes tükörképeként viszonozta minden gesztusát. Hamarosan már mindketten szédültek a légszomjtól, de még akkor sem voltak hajlandóak külön válni.

A herceg egyik keze a lány hajában bukdácsolt, másik a csípőjére simult, s erejét megfeszítve küzdött, hogy bármennyire is kívánta asszonyát, bármennyire is vágyott egy szenvedélyes, őrült vágtára vele, ne akarja átvenni az irányítást.

Aemond abban a pillanatban mozdulatlanná merevedett, amikor Jessamyn lefagyott karjaiban és egy hörgő légvétel kíséretében mellkasára omlott. Szótlanul ölelte magához reszkető feleségét, és ezerszer is pokolra kívánta bátyját, ahogy a lány könnyei a bőrére peregtek.

Jess hamarosan felemelte fejét, és ismét megcsókolta. Józan esze ellenére nem húzódott el, rábízta a továbbiakat. A lánynak vissza kellett találnia önmagához, az élethez, hozzá. Azt akarta, hogy biztonságban érezze magát, kontrollban, hogy ismét úgy élvezze a testét, ahogy korábban, mert Aegonnak nem volt joga ezt elvenni tőle.

Amikor felesége látszólag biztos ujjakkal kioldotta könnyű szövetnadrágját, ismét megfeszült, de nem szólt semmit, Jessamyn arcát tenyerébe fogva gyengéden csókolta, miközben a lány lassan magába vonta őt.

Látta asszonya kipirult arcán, fényesedő tekintetén, hogy egyre inkább magával ragadja vágya, érezte minden mozdulatában, mind hangosabb sóhajaiban. A szobát nedves hangok és egyre fokozódó nyögések töltötték be, Aemond pedig elgyönyörködött a fölé hajló lány kisimuló vonásaiban, belélegezte őrjítő illatát és igyekezte minél hosszabbra nyújtani élvezetüket.

Jessamyn a férfi mindkét kezét foglyul ejtve az ágyra szorította, miközben egyre vadabbul ülte meg őt, a herceg pedig önkontroll után kutatva emelte meg csípőjét, hogy még mélyebben hatolhasson a lányba.

Mikor Jess teste ívbe feszült, és felhangzott az a bizonyos torokhangú nyögés, amiről Aemond tudta, hogy az orgazmus sikolyai fogják követni, úgy ült fel, mint akit zsinóron rántottak.

Derékon kapta feleségét és szorosan, szorosabban, még szorosabban húzta őt magához, miközben szabad kezét tarkójára simította, és fülét egy halk nyögés kíséretében fogai közé vette.

Jess hamarosan arcát a férje nyakába rejtve, őt ölelve élvezett el, s mikor Aemond egy perccel később követte, minden egyes pillanatot emlékezetébe vésett, ahogy magja a karjai között reszkető lányba áradt. Öntudatlanul mormolta asszonya nevét annak nedves hajába, akár egy megtört imádságot:

- Jess, Jess, Jess...