A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

24 - A zuhanás

Jessamyn az ifjú királyné erkélyén üldögélt egy közösen elköltött vacsora után, a naplementét bámulva. Helaena szórakozott dúdolása kellemesen elringatta, de agya egy hátsó zugában egész nap motoszkált valami kellemetlen érzés.

A láthatáron feltűnt Vhagar, és Jess arcán gyengéd mosollyal figyelte, ahogy a szárnyas fenevad leereszkedik a tengerparton. Pontosan tudta, hogy hány percnek kell eltelnie, mielőtt a herceg fürge léptei felhangzanak mögötte.

A várva várt idő jött és el is múlt, anélkül, hogy férje megjelent volna körükben. A lány kellemetlen érzéseivel viaskodva elvett még egy süteményt a tálcáról. „Nyilván még a bolond satrafával enyeleg." – gondolta. Valahogy mégsem érezte az édesség ízét.

Vhagar ismét elrugaszkodott a talajról, de nem a sárkányverem felé vette az irányt.

Jessamyn a hercegtől tudta, hogy jelentős átalakításokra volt szükség ahhoz, hogy alkalmassá tegyék a barlangrendszert a hatalmas szörnyeteg befogadására, de Vhagar továbbra is csak sérülés esetén, na meg nyirkos, hideg éjszakákon töltötte ott az idejét. A lány ezúttal nem látta az ezüstös csillanást a távolodó sárkány hátán.

Felállt helyéről és egyre feszültebben várakozott. A napfény már fogyóban volt. Ekkor mintha tó fenekéről, elméje mélyéről kiáltások és egy halálsikoly bukkant elő. Reszketve Helaena felé fordult, aki visszanézett rá, de Jess biztosra vette, hogy a szőke lány nem látja őt.

„Gyerekek játszanak az esőben." – suttogta a fiatal királyné, Jessamyn pedig lélekszakadva kirontott az ajtón.

Rohanva vágott át az erődön, át a kerteken. Az előző napi esőzéseket még nem nyelte el a talaj, hófehér ruhája három arasznyira sáros lett, ahogy a lába elé sem nézve, néhol bokáig elmerülve botorkált mind lassulón, de nyílegyenesen arrafelé, ahol Aemondöt sejtette. Végre elért tengerpartig.

A herceg a homokban térdelt, tőle szokatlanul ernyedt tartásban, fejét előre ejtve.

- Aemond. – szólította meg, még a maga számára is idegen hangon.

Nem kapott választ, és torkában dobogó szívvel zuhant térdre a férfi előtt. Nyugtalanul nézte annak arcát, tapogatta végig furcsán nedves ruháit, kereste a testén a szemének láthatatlan sérülést, miközben öntudatlanul ismételgette a herceg nevét. Egyszer csak két erős kéz fonódott csuklójára, és Aemond a mellkasára vonta a lány reszkető kezeit.

- Nincs bajom. – hangja rácáfolt a kimondott szavakra, és Jessamyn szíve kihagyott egy ütemet a megtört, üres szavak hallatán.

- Mi történt? – erősen élt benne a gyanú, hogy férje inkább a szájáról olvasta le a kérdést, mint hogy hallotta volna, olyan halkan beszélt.

- Meghalt. Megöltem.

A lány megborzongott, és elméjét hirtelen elárasztották álmának képei. Vagy inkább rémálmának rémképei.

- Nem. – mondta rekedten. – Tudom, hogy Vhagar ölte meg. Éreztem.

Eltartott egy darabig, amíg szavai elhatoltak a herceg tudatáig. Aemond tátott szájjal meredt rá.

- Mit beszélsz?!

- Megálmodtam, de más volt, mint általában, sokkal több mindent éreztem, mint láttam... Éreztem a félelmét. Az a fiatal fiú, nem lehetett több, mint Ben... - mindketten összerázkódtak. – És a sárkánya. – ajkai némán formálták a szavakat, melyeket végül a férfi ejtett ki.