A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

13 - Helaena

Jess alig ért vissza lakosztályába reggeli sétájából, mikor a komódjára dobva megtalálta a herceg jellegzetes, elegánsan szálkás kézírásával írt levelet.

„Életem Napja!

A Hét Királyság legboldogabb emberévé tennél, ha csatlakoznál hozzám egy sétára a kertben. Itt fogok várni Rád, amikor tízet üt a torony órája.

A Te Herceged"

„Az én hercegem ugyan fejlődőképes, de akkor is egy utolsó, kötöznivaló..." - gondolta, ahogy sötét vigyorral összegyűrte a levelet. Pirulva vette észre, hogy alatta ott feküdt az előző este mindössze percekig viselt, Aemond hálószobájának padlóján feledett hálóing.

Azonnal fürdőt rendelt, majd lehetőségeit hosszasan mérlegelve utasította Serát, hogy az addig soha nem viselt, kellemes árnyalatú zafírkék ruhát készítse elő számára. Öltözés után kurtán elhessegette a körülötte legyeskedő lányt, mivel haját leengedve kívánta viselni. Gyors mozdulattal elválasztotta és az egyik halántékánál lazán feltűzte tincseit, míg az ellentétes oldalt szabadon hagyta őket, hogy szükség esetén bármikor lobonca mögé rejtőzhessen.

Ezután megírta gyors válaszát, és a levelet Serának átadva határozott hangon utasította, hogy abban a pillanatban adja a herceg kezébe, amint az megérkezik. Ezután távozott.

---------------------------

Aemond hitetlenkedve meredt a kezében tartott, vérlázító üzenetre.

„Madárlesre mentem.

Alig várom a pillanatot, hogy az én Csillagszemű Hercegem csatlakozzon hozzám.

Szerető Feleséged"

A herceg ajkát artikulálatlan sárkányüvöltés hagyta el, és a rémült szolgálót hátrahagyva, mindkét szemére vakon vágtatott végig az erődön, majd a kerteken át a tengerpartra.

Jessamynt gondolataiba merülve lelte meg egy padon, a lány karjait háta mögött megtámasztva, fejét hátrabillentve napfürdőzött.

Aemond csak akkor torpant meg, mikor mögé érkezett, s kezeit a lány vállára fonva, csontropogtató szorításban részesítette.

Jess fel sem pillantott, arcán kéjes mosollyal nekidörgölőzött a háta mögött álló férfinak. A herceg önnön ostobaságát átkozva vetette le magát felesége mellé a padra.

Nem a tenger felé fordult, hanem a lány irányába, a támla nélküli padot hanyagul lábai közé véve. Ő is letámaszkodott, s arcát a nap felé fordította. „Ezt a játékot ketten is lehet játszani." - gondolta önelégülten.

Ez egészen addig tartott, amíg meg nem érezte magán a lány tekintetét. Kinyitotta szemét és fülig elvörösödött, Jessamyn ugyanis szégyentelen, lusta pillantással méregette alakját.

Aemond torkot köszörülve megtörte a csendet.

- Úgy vélem veszélyesen túlbecsülöd a helyzetedet.

Jess lelkesen fordult felé mind arcával, mind testével. Bizonyára nem tudott róla a lány, de ruhájának árnyalata pontosan megegyezett a herceg bal szemének kékjével. Kezei immár az ölében nyugodtak, és a férfi biztosra vette, hogy rengeteg szoknyája alatt a bokáit is illedelmesen keresztezte. Az odaadó, szende feleség tökéletes szobra. „Átkozott, kétszínű szuka."

- Mire gondolsz, szerelmem? – kérdezte édesen álnok hangon.

- Hmm. Túl sok bizalmat helyezel az úgynevezett barátaidba. A mester és a hercegnő is vészesen öregek, az ő korukban pedig már mindennaposak a kisebb-nagyobb balesetek.

„Tehát még véletlenül sem beszélünk a tegnap estéről." - Jess elmosolyodott, a herceg pedig igyekezte elszakítani pillantását a lány szépen formált, pirosló ajkaitól.

- Tudod, mielőtt megtudtam, hogy minket egymásnak rendelt a sors, álmodni sem mertem ilyen nagyszerű férjről. És most nézd csak. Enyém a Hét Királyság legdicsőbb, legbátrabb férfija! Az én sárkányom vénemberek és özvegy asszonyok fenyegetésében leli örömét.

Miközben ezeket a szavakat mondta, a lány lehajtotta fejét és a homlokába áradó tincsek mögül, pilláit rebesgetve nézett fel a robbanni készülő férfira. Mindezt tovább tetézte azzal, hogy jobb kezével futólag végig cirógatta a férfi combját. Aemond azonnal félreütötte kezét, de Jess nem zavartatta magát, előrehajolt, és kezeit a férfi lábai között a padra fektetve támaszkodott meg.

- Emlékszel még, minek csúfoltál nemrégiben? – kérdezte férje arcát fürkészve.

- Ennél nem ártana pontosabban fogalmaznod. – válaszolt fojtott hangon a herceg, miközben pillantását még véletlenül sem engedte lejjebb a felé hajló lány nyakánál. Nem mintha az – ezúttal - kékbe játszó szempár láttán sokkal több nyugalmat érzett volna.

- Jogos. Arra az esetre gondolok, mikor boszorkánynak neveztél. Nos, a te fogalmaid szerint valóban az vagyok. Ha a mester az utadban áll, nyugodtan végezz vele, már mindent megkaptam a vén bolondtól, amire szükségem volt. A ti nagyhatalmú déli bölcseitek túlontúl beképzeltek, nem alacsonyodnak le a régiek tudásához. Fel sem ismerte, hogy mindazok a szerek és gyógynövények, amelyeket oly' lelkesen bocsájtott a rendelkezésemre, tökéletesen alkalmasak olyan mérgek kikeverésére, amelyek nem hagynak nyomot, így sajnos soha nem derülne ki, hogy mi okozta szeretett nővéred halálát.

Aemond levegőt venni is elfelejtett, úgy meredt az előtte ülő, minden kétséget kizáróan őrült nőszemélyre. Üveges tekintettel, szótlanul bámulta, mozdulni is képtelenül, miközben a lány felemelte kezét, és végigcirógatta az arcát átszelő heget.

Az érintés hatására kissé magához tért, és kezét Jess csuklójára fonta, de mivel épp akkor haladt el mellettük egy falkányi félnótás nőszemély, nem tehette meg, hogy ott helyben morzsolja el ujjai között.

Elengedte a lányt és végre rátalált hangjára.

- Nem tennéd. Nem lennél rá képes. – még soha nem hallotta ennyire mélynek, egyszersmind ennyire rekedtnek tulajdon hangját.

Jessamyn ismét előrehajolt, és színpadias sóhaj kíséretében tenyerét a herceg mellkasára fektette. Külső szemlélő számára bizonyára gyengédnek tűnt a gesztus, de Aemond tudta, hogy csak az ő kalapáló szívét keresi, hogy az utolsó cseppig ki akarja élvezni diadalát.

- Ami azt illeti, nagyon is kedvelem Helaenát. Az egyetlen emberi lény a te torzszülöttekből álló családodban. Csakhogy... - két tenyerébe fogta a herceg arcát, aki sóbálvánnyá meredve tűrte, hogy a lány futó csókot leheljen ajkaira.

Feltekintett a férfi magányos szemébe és úgy folytatta.

- Kényszeríts rá, Aemond. Szoríts sarokba, és minden istenre esküszöm, rá fogsz jönni, hogy ha választanom kell az ő és az én... Ha választanom kell bárki más, vagy a magam élete között... – homlokát az övének támasztotta, s úgy suttogta az utolsó szavakat. – Akkor minden esetben magamat választom.

A következő pillanatban már ott sem volt, a herceg pedig kábultan bámulta hűlt helyét.

Eltartott egy darabig, mire feltűnt neki, hogy gondolatai azon a módon jártak, ahogy a lány ajkai a nevét formálták, életében először az ő füle hallatára.

Annak kérdése, hogy mégis mikor vált ilyen végzetesen elcseszetté, egy későbbi - önmagával folytatott – beszélgetés témáját képezte.

--------------------

Köszönöm Mindenkinek, aki itt van! 😘😘