A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

02 - A nászéjszaka

Jessamyn Karhold egyik csendes zugában ült Lady Margarettel atyja bejelentetését követően. Idősödő nagynénje feszült arccal tekintett le rá.

- Aemond Targaryen a Hét Királyság első házából származik, a világ legnagyobb sárkányának lovasa, és második az öröklési sorban. – kezdte. – Férjedként lehet minden vágyad megtestesítője, a férfi, aki csak hozzád hűséges, a védelmeződ és a boldogságod záloga... Vagy az a nagy hatalmú zsarnok, akinek minden eszköze megvan hozzá, hogy pokollá tegye az életed. Ha úgy tartja kedve, megkínozhat, bebörtönözhet, a sárkánya elé vethet, és senki, még atyád sem óvhat meg tőle. Csak rajtad múlik a végkifejlet.

- Ahogy a férjem kilétét, úgy annak hozzám fűződő érzéseit sem másíthatom meg. – válaszolta Jess csendesen maga elé meredve. Időre lett volna szüksége gondolkodni, feldolgozni a nap eseményeit, csakhogy nem volt ideje, a háború – és a jelek szerint a herceg – nem várt senkire.

- Nézz rám, lányom. Ez a férfi épp úgy nem akar téged elvenni, ahogy te sem akarsz hozzámenni. A legtöbben nem kedvelik, ha megmondják nekik, kivel is kellene hálniuk. De ez már eldöntetett. Ha rám hallgatsz, gyorsan letörlöd azt fájdalmas arckifejezést a képedről. Úgy hírlik a hercegről, hogy remek kardforgató, roppant művelt és magának való. Azt is mondják róla, hogy kegyetlen, hirtelen haragú és agresszív alak. Ez talán igaz, talán nem. Rólam is az hírlik az udvarban, hogy egy szenilis vénasszony vagyok. - tette hozzá vigyorogva.

- Csak mert szereted a megfelelő emberek társaságában annak tettetni magad. – nevetett Jess szeretettel.

- Ebben az esetben jövendőbelid talán butácska és puhány, bár ehhez nem fűznék túl sok reményt. De most nem is ez a lényeg. Pocsék, gyűlölettel teli házasságban élni egy életen át roppant könnyű, ha akarod, fogadd el a sorsod és ne tégy semmit. Viszont, ha a herceg egy fikarcnyit is olyan az, mint amilyennek mondják... nos, egy ilyen kaliberű férfit magadhoz hajlítani... az már valami.

- Nem tudom, mit tehetnék az ügy érdekében. – ostobának érezte magát, hogy ebben a formában sohasem gondolt a házasságra. De miért is kellett volna? Miért haragudna rá bárki is, mikor a választás nem az övé volt? Margaret sajnálkozón tekintett unokahúgára.

- Kezdésnek talán használd az eszed, ha már az istenek megáldottak vele. Valóban nincs semmiféle varázsszer a problémára. Semmiképp nem javaslom, hogy megjátszd magad, ha valóban olyan agyafúrt, mint amilyennek mondják, előbb-utóbb úgyis átlátna rajtad. Egyetlen dolgot jegyezz meg: figyelj és hallgass. Egy fél világ választ el titeket egymástól minden értelemben, de biztosra veheted, hogy ha igazán akarod, képes leszel közös pontot találni vele, arra pedig építkezhetsz. Ne locsogj, inkább beszéltesd. Érd el, hogy a bizalmába fogadjon. Légy türelmes. Az életed múlhat rajta.

-----------------------------

Eljött hát az esküvője napja... Mikor több hetes készülődés és utazás után megérkezett Királyvárba, eleinte dühös volt, amiért mindenfajta átmeneti időszak nélkül, sebtében tervezik férjhez adni, mint valami megesett szajhát. Életében először járt a fővárosban, és úgy gondolta nagy segítséget jelentett volna, ha előbb megismerkedhet a hellyel, nem is beszélve arról az aprócska tényezőről, hogy életükben először a Fősepton előtt állva fognak találkozni jövendőbelijével.

Ahogy telt-múlt az idő, feszültsége úgy nőtt, s az esketés előtti percekben már semmi másra nem vágyott, csak hogy túlessen az elkerülhetetlenen, lehetőség szerint mielőtt lehányja menyasszonyi ruháját. Kár lett volna érte, gyönyörű darab volt.