A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

18 - Hódító Aegon

Jess arcát könnyek áztatták, ahogy hálótermének magányában kapkodva kikeverte a hold tea összetevőit és felengedte a kandalló tüze fölött megmelegített vízzel. Nyelőcsövét végigperzselte a forró ital, de még Sera belépése előtt sikerült kihajítania az üres kelyhet az ablakon.

-------------------

Csendes napok következtek, az ifjú házasok teljes egyetértésben igyekezték elkerülni egymást. Valahányszor mégis egy helységbe kényszerültek, Jessnek üvölteni támadt kedve a férfi mérhetetlenül előzékeny viselkedése láttán.

A sárkányveremben feledett karmos hajtűk rejtélyes módon visszataláltak a lány komódjára, és ő rövid megfontolás után letett róla, hogy egyenesen a szemétbe hajítsa az átkozott kiegészítőket. Nem volt szíve megválni tőlük.

A herceget elkerülendő nem olvasott többé a könyvtárban, s igyekezett egyéb útjait is Aemond napirendjének kiszámítható részeihez igazítani.

Eltelt egy hét, s ezzel az esedékes családi vacsoráig hátralévő idő is.

Jessamyn nem tudta elképzelni, hogy képes lenne órákig ülni néma férje oldalán, így gyengélkedésre hivatkozva kérte az özvegy királyné bocsánatát a távolmaradásáért.

Hamarosan úgy érezte, az istenek kegyetlenül megbüntetik az ártalmatlan hazugságért; ugyanis élete legrosszabb fejfájását élte át, és magányosan elfogyasztott vacsorája rövid úton az ágytálban végezte. Sera aggódva fogta hátra úrnője csapzott haját.

- Hívjam a mestert? – kérdezte szelíden.

- Nem szükséges. Kérlek készítsd el a fürdővizem és távozz. Szeretnék lepihenni. – a szolgálólány kapkodva megszabadult az edénytől és engedelmeskedett asszonya óhajának.

Miután Sera kioldotta fűzőjét, és lehámozta ruháinak felső rétegeit, Jess kurtán megköszönte és elbocsájtotta, mondván, innen már boldogul. A szolgálólány rövid tiltakozás után lehajtott fejjel távozott.

Mikor végre magára maradt, Jessamyn sóhajtva leült az ágy szélére, s kezét homlokára simítva mélyeket lélegzett.

- Mondtam Sera, hogy nincs... - hangját mintha elvágták volna, mikor kinyitotta szemét és ráébredt, hogy nem szolgálója áll a szoba bejáratánál. Aegon elvigyorodott, miközben behúzta maga mögött az ajtót.

Jess riadtan keresztezte kezeit mellkasán. Mindössze a ruhája alatt hordott, vékony anyagú alsóruházatot viselte, ami nem sokkal mutatott kevesebbet testéből, mintha tetőtől-talpig mezítelen lett volna.

- Aemond nincs itt. – mondta teljesen feleslegesen. Hangja önmaga számára is idegenül csengett.

- Tudom. A tökéletes fiú épp az imént sietett el a Segítő Tornya felé.

Jessamyn egyéb körülmények között bizonyára elgondolkodott volna a király szavain, vagy hangjának kellemetlen élén, de jelenleg csak egy elegáns „basszameg" jutott az eszébe.

Felpattant, és megpróbált Aegon mellett elcsusszanva az ajtó felé menekülni, de a férfi gyorsabb volt nála. Jess lélegzete elakadt, ahogy a király durván nyakon ragadva az ágyra hajította, egy pillanattal később pedig már egész testével ránehezedett.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy beváltsam az ígéretem. – vigyorgott kéjesen a lány arcába.

Jessa hirtelen ismét tizenkét évesnek érezte magát, tehetetlenül és némán vergődött Aegon szorításában, a belőle áradó áporodott borszagtól pedig gyomra ismét felkavarodott.