A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

50 - A Sárkánykirály és a Megkésett Királynő

Aemond némán figyelte asszonya feje búbját.

Jessamyn mostanra sikeresen helyreállította hajának régi fényét, ami fejsebe okán nem kis kihívást jelentett. Ezzel végezvén a kád mellé térdelt, és óvatos mozdulatokkal próbálta lemosdatni zúzódásoktól tarka felsőtestét. A lány kontyába tűzött sárkánykarmos hajtűk vegyes emlékeket ébresztettek benne.

A puszta tényeken kívül felesége semmit nem tudott neki elmondani Aegon halálának körülményeiről. Bátyja összezúzott testét a Feketevíz vetette partra és nem lehetett tudni, hogyan került a tengerbe, fegyver okozta sebet nem leltek rajta.

- Tehát. - kezdett bele torkot köszörülve a napok óta kerülgetett témába. - Úgy hallom, megölted anyámat.

Jess megmerevedett egy mozdulat félútján, lélegzete pedig jól hallhatóan elakadt. Felemelte ép karját, és ujjait kedvese álla alá csúsztatva bírta rá, hogy felnézzen. Könnyek ragyogtak a szokottnál kékebb szempárban.

- Mi történt? - kérdezte halkan.

- Bocsáss meg. - lehelte a lány, és elhúzódott tőle. - Elbuktalak.

Aemond szomorúan elmosolyodott.

- Kizárt dolog. Mondd el.

Asszonya bólintott, majd merev mozdulatokkal folytatta mosdatását. A herceg türelmesen várt.

- Hel... ellopta a tőrömet. A kicsit. - suttogta végül. - Nem tudom pontosan, hogy történt... mire odaértem, már nem tehettem semmit. Aemond, én annyira sajnálom! Az anyád túl sok vért veszített... figyelmetlen voltam, nem hittem, hogy újra megpróbálja, mire odaértem... nem tehettem semmit, annyira sajnálom. Ő... kivetődött az ablakon.

Felesége összefüggéstelenül bukdácsoló szavainak helyét keserves zokogás vette át, majd végül hátat fordított neki. A herceg csak a hűlő fürdővízből jött rá, hogy milyen sokáig hallgattak.

- Jess. - kérte halkan.

A lány szótlanul talpra emelkedett, és miután szárazra törölte, teljes összhangban támogatták el egymást az ágyig. Kedvese némán kötözte be újra sebeit és kezelte le égési sérüléseit. Mikor el akart fordulni tőle, hogy magára hagyja, Aemond feszülten nyúlt utána.

- Tudod, hogy nem a te hibád, ugye? - kérdezte.

Asszonya hangtalanul nemet intett, alsó ajka továbbra is vészjóslón remegett.

- Jessamyn. - mondta dühödten. - Ne merészelj itt hagyni. Nézz rám.

Kedvese vonakodva visszaereszkedett mellé és letekintett rá.

- Számítottam rá, hogy... nem tudtam, hogyan. De azt igen, hogy a nővérem nem tér vissza. - hangja mély volt, rekedt, idegen. - Azt nem gondoltam, hogy anya is vele megy. De semmi nem változtat azon, hogy ez nem a te hibád volt. Hallod, amit mondok?

Tudta, hogy túl kemény hangot ütött meg, de nem tudott ellene tenni. A hallottak azzal fenyegették, hogy maguk alá temetik, és többé nem volt energiája a bűntudat nevű játszmához.

- Gyere már ide. - mondta jóval gyengédebben, és felesége némi tétovázás után mellé siklott az ágyban, hogy ép vállához bújva újabb ájulatszerű alvással töltött éjszakát osszanak meg, ahogy visszatérése óta minden éjjel.

Csakhogy Aemond szemére nem jött álom, még órák múltán is csak a nyitott ablakon beköszönő holdat bámulta. Közvetlen családtagjai halottak voltak, immár egyedül Daeron maradt meg neki. Hirtelenjében nagyon is örült, hogy a háború kitörésekor anyjuk megtiltotta öccsének a Királyvárba való visszatérést, bár meggyőződése volt, hogy fivére nem Óvárosban lógatta a lábát az elmúlt időkben.