A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

29 - Szemet szemért

Jessamyn és Aemond a kertekben tett esti, sétánál jóval többre sikerült útjukból tartottak lakosztályuk felé. Lassan haladtak, egymással betelni képtelenül torpantak meg minden kihalt folyosón és sötét zugban, és merültek el újra meg újra a másik ízében, illatában, érintésében.

- Még nem mondtad honnan ismered. – a herceg mutatóujja végtelenmintákat rajzolt a lány kézfejére. – Azt a valyr dalt. – válaszolta meg a fel nem tett kérdést.

- Mhmm. – válaszolta Jess, mire Aemond önkéntelenül is elmosolyodott. – Atyám egyik részeg kardforgatójától. Ő egy részeg csempésztől, aki pedig állítólag egy még részegebb Daemon Targaryentől. Bizonyára most azt fogod mondani, hogy pocsék a kiejtésem és a szavak sem voltak mindenütt a helyükön.

A férfi körbepillantott és karjait szorosan Jessamyn dereka köré fonva magához húzta.

- Ami azt illeti, gyönyörű volt. Akárcsak te. – épp készültek belebonyolódni egy újabb, hosszas csókban, mikor meghallották a sikolyokat.

Jess lélegzete elakadt, és szíve összeszorult, mikor rájött, hogy Helaena jajveszékelését hallja. Addigra már rohantak is a hangok irányába, a herceg nem engedte el a kezét egy pillanatra sem, ő pedig egyre elhatalmasodó rettegéssel próbált lépést tartani férje hosszú lábaival.

Mikor beléptek a fiatal királyné lakosztályába, Jessamyn hátratántorodott, de Aemond utána kapó karja megállította attól, hogy hanyatt essen.

A szoba padlója csatakos volt a vértől, s rajta arccal előre bukva egy ismeretlen férfi feküdt. Holtteste felett a királyi testőrség egy tagja állt, kivont kardján változatos nedvek sötétlettek.

Tőlük nem messze egy aprócska test hevert, Helaena amellett térdelt, és síron túli hangokat hallatva dajkálta ölében legidősebb fia levágott fejét.

- Mi történt?! – követelte a herceg a férfitől, akit Jessamyn Ser Torrasként ismert. Aemond lehajolva megfordította a földön fekvő hullát és annak arcába tekintett. – Hogy juthatott be bárki is? Az erődbe vezető titkos utakat lezárattam!

A lovag megremegett az előtte álló sárkány haragjától. Jess óvatosan lekuporodott a királyné mellé és karját annak vállára fektette. Helaena nem látszott észrevenni. A szobába lépő Alicent hátrahőkölt az őt fogadó kép láttán.

Otto Hightower visszaejtette a földre az ott talált levelet, és Jessamyn önkéntelenül is elolvasta a rajta álló szavakat.

„Fiút a fiúért."

Daemon Targaryen és az Idegen egyek voltak.

- A szolgákkal, hercegem. – bökte ki a halálra vált lovag.

- Úgy néz ez ki neked, mint egy szoptatós dajka?! – tajtékzott a férfi. Pillantása kerülte unokaöccse megcsonkított holttestét és továbbra is annak gyilkosára meredt.

- Hercegem... Hercegem! – Ser Danton esett be az ajtón. – A király... Nemrég látták Sunfyre-t felszállni. Aegonnal a nyergében!

Aemond orrlyukai kitágultak.

- Merre?! – követelte jeges hangon, és pillantása a nővérét ölelő Jessamynra ugrott.

„Igen, vele maradok. Menj." – üzente annak pillantása, és a férfi egy bólintással már ki is fordult az ajtón.