A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

41 - Vallomások

Jess hálóterme ablakában állt, és döntésének következményeit mérlegelte. Választott, és elhatározása végleges volt. Többé nem fogja megtagadni férje iránti érzelmeit, lesz, ami lesz.

Szerette a rémült kisfiút, az arrogáns kamaszt, a sérült férfit. Aemond egyszerre volt kegyetlen és gyengéd, erős és gyenge, öntelt és bizonytalan. Jessamyn olyképpen látta a herceg lényét megalkotó darabokat, mint egy kirakóst, miként otthona magasságait és mélységeit.

Érzelmein nem változtatott semmi, sem Lucerys halála, sem mindaz az ámokfutás, amit azóta vitt véghez a férfi. Vajon pokolra fog jutni mindezért? Nem voltak illúziói férjével kapcsolatban, pontosan tudta, hogy talán csak hajszálnyit van benne több fény, mint sötétség. Csakhogy ő készen állt élete végéig dédelgetni azt a fényt. Mindössze remélni merte, hogy halottai megbocsátanak neki ezért.

Aemond iránti szerelme nem volt ahhoz fogható, mint amit annak idején Jon iránt érzett. Boldogító első szerelem, mikor az embernek még fogalma sincs az életről, önmagáról, de leginkább a másikról és így a szerelemről sem. Csak szeret, mintha nem lenne holnap, feltétel nélkül, tisztán.

Ehhez képest a herceg iránti érzelmei mindig is bonyolultak voltak, ezerszínűek, de ugyanakkor egész lényét kitöltők, megmásíthatatlanok. Jont azért szerette, amit belelátott, Aemondöt pedig azért, amit látott benne. A különbség nem volt nagy, csupán világnyi, ahogy öccse mondta volna.

Képtelen lett volna megmondani, mikor vált visszafordíthatatlanná érzelmeinek mélysége. Minden alkalommal közelebb került hozzá, mikor látta a férfi nővére, anyja iránti törődését. Mikor a herceg engedte önmagának, szabadnak lenni. Hiszen hagyta szájalni, lemondott miatta kedves lováról, és engedte, hogy kardforgatást tanuljon. Talán akkor veszett el végképp, mikor Aemond megvédte a királytól, s mellette állt az esetet követő nehéz időkben is.

Nem tudta, hogy a férfi ezen tettei saját szeretetének megnyilvánulása voltak-e, vagy csupán múló szeszély eredményezte őket. Nem ismerte szándékait, érzelmeinek mélységét. Hiába derült ki, hogy a Karstarkok elvesztése nem tudatos döntés eredménye volt, többé nem merte magát illúziókba ringatni.

Mindenesetre szándékában állt tiszta vizet önteni a pohárba, bármilyen fájdalmas is legyen az eredmény. „Tudni mindig jobb."

---------------------------

Mikor Aemond belépett lakosztályába, a nap már fogyóban volt.

Az étkezőasztalon étel várta, s egy pillanatra megállt, hogy megkísérelje felidézni, mikor is evett utoljára. Nem sikerült. Rég nem érzett éhséget, ha időnként nem emlékeztette volna magát, napokig is eltartott volna, hogy egy falatot is magához vegyen, de tudta jól, nem engedheti meg magának, hogy testi ereje elhagyja.

Felesége csukott ajtaján keresztül is hallotta Jessamyn és szolgálója fojtott hangú beszélgetését. A szavakat ugyan nem tudta kivenni, de hanglejtésükből egyértelmű volt, hogy társalgásuk kurta tőmondatokra szorítkozott. Hol volt már az a sok felszabadult nevetés, bensőséges csevegés a rangbéli különbségüket egyre-másra figyelmen kívül hagyó nők között. Fel sem tudta idézni, mikor hallotta utoljára felesége nevetését.

Otthagyta a terített asztalt, belépett saját hálótermébe, s levetkőzve egy fáradt nyögés kíséretében a kádba ereszkedett. Bármit is adott Jess korábban fürdővizeihez, ami enyhítette testi kínjait, többé nem részesülhetett benne.

Sosem kérdezte a lányt a számtalan általa használt szerről, kérdés nélkül vette magához az ismeretlen cseppekkel megerősített bort, engedte asszonyának, hogy fanyar illatú tinktúrákkal kezelje sérüléseit, vagy a legkülönbözőbb olajokkal masszírozza vissza testét-lelkét az élők sorába. Mindez már rég a múlté volt, s ő keservesen hiányolta Jessamyn törődésének minden megnyilvánulását.