A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

11 - Egy részeg éjszaka

Jessa rühellte a Vörös Erődöt. Érzése szerint órák óta körbe-körbe járt és még mindig nem találta Aemond lakosztályát. Megállt egy ajtó előtt és félrehajtott fejjel, fennhangon elgondolkodott rajta, hogy vajon azért dereng-e ismerősnek neki, mert ő is ezen a helyen lakik, vagy csak mert valóban többször elhaladt előtte részeg kóválygásai során.

Vállat vont a problémára és berontott, majd egyensúlyát veszítve a padlóra nyekkent. Körülnézve konstatálta, hogy valóban a tulajdon „otthonába" sikerült betörnie. Ezen röviden elvihorászott.

- Jessamyn? - Aemond hangja a hálószobája részét képező, félig elszeparált fürdő helységből érkezett. A férfi hangját hamarosan ő maga követte, alváshoz használt fehér szövetnadrágjában, meztelen felsőtesttel, kibontott és nedves hajjal, mezítláb.

Egészen laza lett volna a megjelenése, ha nem viseli azt az átkozott szemkötőt. De viselte. Akár a nyugalom szobra is lehetett volna, ahogy megállt az ajtóban, ha... nos, ha nem Aemondnek születik. Következésképp az erőltetett nyugalom és a lehetséges feleséggyilkosság szobra volt.

Jessa felvihogott. Mégiscsak röhejes lenne egy mezítlábas Aemond Targaryen áldozatául esni. Nehéz lenne így komolyan venni a fuldoklást. Vagy talán nem érne hozzá még azzal a céllal sem, hogy saját kezűleg fojtsa meg? Mindegy. Röhögve elvérezni is kellemetlennek hangzott. „Még a végén a patyolat vászonnadrágot is beszennyezném."

Miközben ezeket a gondolatokat forgatta fejében és inkább csak megszokásból ringatta felsőtestét, mint valós részegség miatt (a várban tett hosszas gyalogtúra megtette hatását), szemet szúrt neki a herceg közeledő lába, ami végül csak centiméterekre állapodott meg tőle. Idegesnek tűnt az utolsó jól ápolt lábkörméig. Feltekintett. Ehhez a művelethez jelentősen ki kellett tekernie a nyakát, és érzése szerint képtelen magasságba feltekintenie. „Megnőtt, mióta utoljára láttam?" – halkan felkuncogott.

- Részeg vagy?! – követelte Aemond a választ fenyegető hangon.

Jess boldog mosolyt sugarazott átkozott férjére. Micsoda pazarlás. Énekelhetne Balerion élettelen koponyájának is, hogy jobb kedvre derítse, ugyanannyi reakciót váltana ki.

- Iggen. – csuklotta nem kis mértékben rájátszva valós állapotára, mire a férfi valódi sárkányüvöltést hallatott. Jessamyn homlokát ráncolva nekidőlt az ajtónak és melléhez húzta térdeit. Pechére szoknyája már a - nem épp kecses - belépésekor rakoncátlanul köré áramlott, a mostani helyváltoztatástól pedig egészen combközépig csúszott fel rajta. Nem zavartatta magát különösebben, egyrészt tisztában volt vele, hogy a herceget a legkevésbé sem érdeklik bájai, másrészt minden erejét lefoglalta a következő, megfelelően csípős megjegyzés kiötlése.

- Szerintem túl sok időt töltesz Vhagarral. Legközelebb inkább igyál velem és Helaenával. – Figyelmét megragadta a pillantás, amellyel Aemond ép szeme végigsöpört fedetlen lábain, majd megállapodott belső combján. „Érdekes."

- Te a nővéremmel ittál?! - A férfi nem kiabált, nem szorult rá. Akkor is képes volt megfagyasztani a vért bárkiben, ha normál, sőt – visszafogott - hangerővel beszélt.

- Iggen. Képzelnéd, hogy még soha nem volt részeg? – talán az alkohol tette, de nem volt hajlandó behódolni a herceg kemény tekintetének.

- Talán mert a nővérem veled ellentétben képes úrinőként viselkedni?! – Mondott Aemond egyebeket is ez után, de Jess kizárta hangját és inkább elgondolkodva méregette férjét. Ha az ő külseje ravasz tündérek csínyéből származott, akkor vajon a herceg kinézetéről ki tehetett? Talán maga az Idegen. Gyönyörű férfi volt, ezt el kellett ismernie. Teste izmos volt, de nem hivalkodóan, inkább macskaszerűen nyúlánk, mindig ugrásra kész, robbanékony energiával teli. Ezüstszőke haja dús folyóként áramlott arca körül, ahogy fel alá járkált a szobában és csendesen üvöltözött asszonyával. Arca ugyan nem volt számottevően jóképű, Jess gondolkodás nélkül öt lovagot és lordot tudott volna felsorolni, akik valóságos férfiszépségnek számítottak, és akik mellett Aemond vonásai igazán nem számítottak jelentékenynek. Csakhogy volt valami a herceg arcában, merész állának vonalában, átható tekintetében, jelentékeny orrában és abban a konstans, önelégült vigyorában. Valami veszélyes. Szédítően veszélyes. Ez pedig sokkal rosszabb volt, mint bármilyen angyali ábrázat.