A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

Bevezető

A „Sárkány, Akit Senki Nem Szeret" Jessamyn Karstark és Aemond Targaryen kapcsolatáról szól.

Véleményem szerint egy jó szerelmi történetben az olvasónak és a szereplőknek is van oka egymásba szeretni, így Jesst a félszemű herceg személyiségét figyelembe véve alkottam meg.

Éppen annyira büszke, lobbanékony és traumatizált, hogy a kötődésüknek legyen alapja, ugyanakkor pont eléggé harsány és könnyed a lány természete ahhoz, hogy Aemondöt az őrületbe kergesse.

Nincs mézes-mázas idealizálás, ez egy kényszerházasság, a sztori kezdetén Aemond egy oltári nagy seggfej, nem pedig a Bájos Herceg utánzata. Lassan épül a történet és alakul a főszereplők kapcsolata, de szerintem ezért senki nem fog reklamálni!

Bár sok mindent felhasználok a könyvekből és a sorozatokból is, nem ragaszkodom a „megtörtént" eseményekhez, ez a mese a sajátom. Ugyanakkor azt nagyon is fontosnak tartottam, hogy az átemelt szereplők személyiségét megtartsam, vagyis úgy gondolkodjanak és cselekedjenek, ahogy a Sárkányok Házának világában is tennék. Nagyrészt a két főszereplő szemszögéből mesélek, de alkalmasint lesznek Rhaenyra, Daemon, Alicent, stb. részek is.

Felteszem ez nem lep meg senkit, figyelembe véve a történet alapját, de az erőszak minden formája is elő fog fordulni, nem beszélve arról, hogy itten szexelve lesz, nem is keveset!

Bemutatkoznak a főbb játékosok:

Aemond:

„Elvettelek, mert szükségem volt atyád seregére, hogy megnyerhessem a háborút. Mégis mit gondoltál? Hogy már a távolból beléd szerettem a szépségedről szóló történetek hallatán? Ebben az esetben nem csak csúf vagy, de még ostoba is. Amint véget értek a harcok, szándékomban áll érvénytelenítésért folyamodni, és visszaküldelek oda, ahová tartozol."

„Hmm."

„Nem tudom, hogy miféle veremben háltál azelőtt, de lehetséges volna, hogy ne kelljen egy kibaszott északi jégmezőn ébrednem minden áldott nap?!"

„Átkozott boszorka."

„Vhagar, ez a feleségem, Jessamyn. Nem szükséges meggyilkolnod."

„Meglepő módon élvezem a csavaros elmédet, már amikor nem ellenem használod."

„Iksā ñuhon."

Jessamyn:

„Alig várom, hogy láthassam, ahogy Észak újra egyesül az irántad való gyűlöletében. Alig várom, hogy láthassam, ahogy eltipornak!"

„Ha a herceg nem is képes szeretni engem, tisztelni fog."

„Talán el kellett volna fogadnod, mint asszonyodat. Ugyanis már nem maradt más választásod, mint ellenségedül fogadni."

„... mert gyáva vagy, félsz, egyenesen rettegsz, hogy soha nem fogsz többet érni a nevednél, hogy soha nem lesz lehetőséged bizonyítani magad, hogy soha nem leszel elég!"

„Hercegem... Drága férjuram... Szopjál le!"

„Nekem te vagy az egyedüli királyom."