A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ellentétek~Anna ~

Már éppen kezdtem lenyugodni, mikor hirtelen újra előttem termett. Basszus, a szívbajt hozza rám, de annyira, hogy majdnem hátraesek tőle, ha nem fogja meg az egyik karom, visszarántott, és mintha áramot vezettek volna végig rajtam, de ez mind egy pillanat volt, majd el engedett. Fogalmam sincs, mi volt ez a hirtelen érintésre jött reakció, de jó érzés kerített hatalmába, de persze ezt palástolnom kell előtte. Helyette érzelemmentesen kérdeztem:

-Már megint te??? Ezt hogy a fenébe csináltad?- kérdeztem tőle, mire csak ennyit felelt:

-A varázsujjammal.- ennél hülyébb dolgot nem mondhatott volna.

-Tudod irtó vicces, csak egy dolog nem vagyok rá vevő. Kerültem ki, mire még mindig követett. Meg fordultam, mire én hátrafelé kezdtem sétálni, így egymással szemben voltunk.

-Te mit művelsz??- kérdezte fennhangon.

-Csak óvatos vagyok. Nem tudhatom, ki akar megtámadni hátulról, ugyanis az ellenséggel szembe kell nézni, és nem gyáván a háta mögé somfordálni.

Tátott szájjal elmosolyodott, amit nem kellett volna látnom, mivel rohadtul melegem lett, pedig nagyon a tél közepén vagyunk.

-Hidd el nem akarsz az ellenségednek, akik azok voltak, vagy egy életre megbánták, vagy halottak. És az utóbbiból több van.- húzta fel a szemöldökét.

-És te ezzel dicsekszel. Ez sok mindent elmond.-mondtam.

-Nem én választottam ezt az életet, ennek születtem.- vágott vissza, mire én megálltam, és ránéztem. A szeméből kiolvastam, hogy igazat mond. Ki lehetsz te?

Miért érzem azt, hogy hasonlítunk, meg hogy meg akarok nyílni neki?? Hiszen meg akart ölni, majd elengedett, és most megint itt áll előttem. Akarom én ezt, nem tudom, most az a cél, hogy egy hotelt találjak magamnak. Faképnél hagytam, mire ő azonnal a nyomomban volt.

-Várj már meg, hova sietsz ennyire? Beszélnünk kellene. -Karon ragadott, maga felé fordított, de olyan váratlanul ért, hogy mérges lettem rá, miért szeret engem rángatni, mint egy piaci rongybabát. Ezt azt eredményezte, hogy használtam rajta az erőm, arra gondoltam, hogy az egész testébe kínt viszek, majd megállt egy helyben, és láttam az összes ért kidudorodni a nyakán, nem bírt megmozdulni csak fújtatni tudott, mintha fuldokolna, és csak bámult rám, nem tudott mondani semmit. Láttam a fájdalmat rajta, mégis mi a fenét művelek?? Le kell állnom, pislogtam egyet, mire ő térdre esett előttem, és csak bámult rám olyan meglepetten, és mintha láttam volna rajta félelmet is. Én ezt nem akartam, nem bántok már senkit, ez a múltam, sőt ha eltűnne az erőm csak úgy, én lennék a legboldogabb, de ez nem így működik sajnos. El futottam előle, és nem is jött utánam, jobb is nem tudnák a szemébe nézni ezek után, mert ő nem érdemelte meg, hogy ilyen legyek vele. Lementem a metró alagútba, majd gyors befutottam egy metróba, és csak menni akartam ahová az utam visz.

Már a nap ment le, mire a városba visszamentem. Egyre több ember volt az utcákon, nem sokára bulizni megy mindenki. Na én nekem az előző este elég volt, most biztos nem megyek sehova, inkább előkeresem a telefont, majd a hozzám legközelebb lévő hotelt kiválasztottam, bizonyos The Obsidian Hotel, a térkép szerint gyalog is közel van. Szuper, legalább nézelődők kicsit, kiürítem egy kicsit az agyam.