A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Mégis mi történhetett??? Hova lett Anna és Vanya??? Már egy ideje eltűntek, közben Lila jött oda mellém:
-Szóval megnősülsz, ki hitte volna... Téged is meg lehet puhítani, még ha kifelé egy szigorú nézésű, tartózkodó pasinak is mutatod magad.-karolta át a vállam, én meg kivételesen nem söpörtem le magamról. Nem vagyunk már rosszba, sőt azóta erősödött a barátságunk, mióta megmentette Anna életét. Ha ott akkor nem lép közbe...-Gratulálok nektek, de ha bántani mered ezt a lányt, azok után amin átment, akkor esküszöm.....
-Nem kell folytatnod Lila, hidd el előbb végzek magammal, ha bántom, minthogy te hozzám érjél egyetlen ujjal is. Ő nekem egy csoda, ami nem akkor bukkant fel az életemben, mikor hiányzott az életemből, hanem mikor eljött az ideje, hogy méltó legyek rá.
-Illik hozzád, ehhez kétség sem fér. Kiérdemelted a szerelmét.
-Lila....-szólt a hátunk mögött Diego. Felállt Lila, és odament hozzá.
Én egyedül ültem a kanapén, Klausra néztem, hívott magához az ujjaival, de én nemet intettem. Ah, tuti a szaftos részletek érdeklik. Mégis miért kell neki tudni ezeket?? Mert ő ilyen? Egy bolond? Egy szexista kujon.
Egy érzés fogott el, oldalra fordultam ott állt Anna. Egyből odajött, kérdezgetni kezdtem, de olyan mintha valamit titkolna előlem. Nem akarom hogy rejtegessen előlem dolgokat. Végül elengedtem a dolgot, tudja hogy bízhat bennem, el fogja mondani ha valami bántja. Mikor el kezdte mondani, hogy vissza menne Hawkinsba személyesen is meghívni a régi ismerőseit, nem kicsit lepődtem meg. Őt most éri utol a múltja, velem már megtörtént, és ő is ott volt velem akkor, én is ott leszek az oldalán most és mindenkor.
Na és ezután kezdődött hogy az éles nyelvével megint bevágott nekem, úgy hogy megszólalni se tudtam.
-Szóval biztos voltál abban hogy hozzád megyek.-mondta felszegett állal.
Oh, de mennyire.
-Miért?? Ez kérdés volt valaha is?-néztem rá sokat mondóan.-Nem hiszem hogy sokat dilemmáztál rajta.- oké szerintem átestem a ló túloldalára.
-Hogy felbátorodtál a tegnap éjszaka után.-nyúlt oda a vállamhoz, majd rám szegezte erőteljes tekintetét.- Jobban kellett volna szorítsalak akkor kevesebb vér szorult volna az agyadba ami az egódat táplálja.- uh, basszus, ez betalált. Csak tátott szájjal hebegtem, ki és be csuktam a szám, mint egy hal.
Az a szorítás, teljesen összepréselt ott, oh istenem, kikészültem, csak azt tudom mondani ezek után, hogy még többet akarom vele csinálni, hihetetlen élmény vele az együttlét. Annyira elgondolkodtam, hogy alig hallottam meg mikor szólongatott. Ojajj, mit fog kapni ezért az éles szavaiért. Kérdezte mikor lehetne az esküvő? Én nyárra gondoltam, akkor szép idő van, na meg a nászút szempontjából is előnyösebb lenne. Leültem mellé a karfára, mire mondtam egy számot ami elsőnek eszembe jutott vagyis 4.dikét júliusban. Beleegyezett, majd arra is rá mondta az áment, hogy Lila csinálja a leánybúcsút. Uhh mik lesznek ott? Én ezt előre meg előzöm hogy nem Klaus fogja megrendezni a saját legénybúcsúmat. Amikor ezt mondtam neki, nevetni kezdett, ahh ez a mosolya, gyönyörű maga a napfény. Ő Steve-t akarja tanújának, igazán meg kéne már ismernem ezt a fazont, akit ennyire istenít.
Jó, tudjuk le ezt a kis kiruccanást, hogy amikor visszajövünk újult erővel készülhessünk az esküvőnkre.
-Jobban be vagy zsongva, mint én.-nevetett ki.
Ugyan te is kislány, csak nem mutatod ki ilyen erősen.
-Persze, hiszen elveszem életem nőjét.- mondtam szívből amit gondoltam.
Ő meg a megfelelő férfit választotta ahh... szerelmem, szeretlek amíg világ a világ, vagy még az után is. Ez a csók...hmmm  mennyeien tökéletes. A mi kommunikációs formánk, ami túlnő a szavakon, és magába hordozza a megbecsülés, bizalom, támogatás, kötődés, biztonság, és rajongás érzéseit.
-Ahh Ötös...-rebegte a szám közé. Ugyanígy érzi magát, mint én.
-Tudom szívem, én is érezlek. Jobban mint ahogy képzeltem. A csókoddal kezdődik az életem. A tavasz vagy nekem, maga a megújulás. A minden vagy nekem. Hát nem tudod, hogy te vagy az élet?? Olyan vagyok mint egy öreg ház, ha nem fűtesz, tönkre fogok menni. – Tudom ez nektek abszurdnak tűnhet, de igazat szólok. Hogy meghatódott, az én érzékeny feleségem.
Persze Lilanak közbe kellett szólnia, de hamar lepattintottam, Anna szemeibe néztem, rabul ejtettek csillogó zöld szemei. Na lássuk hogy meddig bírod szívem. Már percek telhettek el, és még mindig nézzük egymást, majd megugrottunk, mert olyan mintha fülzúgásunk lenne attól a hangtól, aki nem más mint Klaus. Most miért csinálta, ez őrült. Az időpontot minél hamarabb le kell rendezni az az első momentum. Foglal nekünk jegyeket, ok ez is meg lesz. Addig rendet teszek a szobába, azt senkinek nem kell látnia, amit itt hagytunk magunk után. Rendetlen? Mintha csak én lettem volna ott egyedül. Huuu, Istenem most adj türelmet.
-Maga meg ma reggel nagyon pajkosnak tetszik lenni, akkor is legyél engedetlen, mikor nem bírsz majd leülni.- ahh ezt most muszáj volt, ne csak mindig én kapjam tőle az ívet.
Egyből vissza kezdett vágni, esküszöm ő immunis ezekre a dolgokra, fel se vette azt amit kimondtam.
-Ezért fogok rád ülni, és nem egy székre. A te öledbe kényelem van.- hogy ki tudja játszani a maga javára a helyzetet. A szavak bennem maradtak, inkább illedelmesen meghúztam magam, és kifelé mentem fel a lépcsőn, de Anna utánam szólt:
-Hé, már meg se vársz????- sietett a nyomomba, erről az jutott eszembe, hogy én is így futottam utána az elején. Már akkor is húzott valami hozzá, szinte mágnesként láncolt magához.
-Ja, hogy te is jössz??? Bocsánat. -álltam meg egy helyen, hogy velem jöjjön egy tempóba.
-Igen, fent van a telefonom, azon foglalok.-mondta mikor odaért mellém.
Felsétáltunk a szobába, majd el kezdtük átbeszélni az utazást. Egy pár napot ott fogunk tölteni, legalább látni fogom azt a várost ahol sokáig élt. Csak ott van a .... Ah mindegy szóra se méltató az az ember, inkább meg se szólalok vele kapcsolatban. Újra ez a Steve került szóba, tudom hogy közel állnak, de akkor is. Nem sok ez egy kicsit? Dikk már mi az aranyból van a farka vagy mi a szar??? Miket hordok itt össze?? Nem is feküdtek le egymással. Kezdek becsavarodni. Mégis hogy nézhet ki? Inkább megkérdeztem, majd mutatott róla egy képet, hát huuu, igazi nőcsábásznak tűnik. Kicsit se szimpi nekem ez a srác, de szemtől szemben majd meglátom kivel van dolgom.
-Te féltékeny vagy?- kérdezte kíváncsian.
Hogy én?? Hmmm nem is tudom inkább csak félek hogy elvesznek tőlem.
-Mi??? Én nem...Csak...-így túl érzékenynek tartana, ha ezt így kimondanám.
-Senki más nincs a szívemben, és nem is lesz rajtad kívül.
Én ezt nagyon is jól tudom, de akkor is lesznek olyanok, és biztos van most is aki magának akarja őt.
-Tudom min jár a szexi eszed...Akárki is néz rám, nem érdekel. Mert csak ez az egy tekintet érdekel, ami a tiéd. -ennyire könnyű lenne bennem olvasni?? Vagy ez csak neki megy???? Igen, csak neki abszolút ő képes csak belém látni.
-Valóban igaz, amit gondolsz, soha ennyire nem féltem semmitől, minthogy téged elveszítselek.
-De nem fogsz...felfogtad az agyaddal, vagy beléd verjem az igazat?-mutatott a halántékomra.- Ezen jót nevettem hangosan. Most már tényleg meg nézném hogy hogyan verne meg.
-Szóval verekedni akarsz??? Kerítsünk sort a párbajra. Mondjuk ha vissza jöttünk Hawkinsból, de azt ugye tudod hogy vissza fogom adni? Az elején mikor szóba került, te kezdted, úgyhogy számíts pár sérülésre.
-Azt hiszed megrémít pár jobb horog??-húzta fel a szemöldökét.
Oké, ezt nem gondoltam át rendesen. De hogy mindig alul maradok a szócsatába, na ezen változtatni fogok.
-Kemény vagy, de ha tőlem remegsz a gyönyör kapujában, összeesnél.- cittegtem egyet mosolyogva.
Ne is szólalj meg.
-Fogadjunk. Ha én nyerek, felveszel olyan aktushoz megfelelő ruhát, és táncolni fogsz nekem, ha veszítek, akkor egy napig mindenre igent mondok.
-Huu, ez jó lesz. Mindenre ??? A leglényegesebbre már igent adtál. Várj, én.... táncolni??-gecc a saját lábamba is elesek, ha táncról van szó.
-Na látod, és most minden szabad lesz. Elszabadulhatnak velem a gondolataid, bármi lehet az. És igen, tánc, drágám, már csak azért is be fogok húzni erősebbet neked, hogy ezt lássam tőled.
-Ahjj, mik lesznek itt??-tártam szét a kezem színpadiasan.-Tárgyaljuk át az én oldalamat is. Ha nyerek, nyilvánosan megujjazlak, meglássuk mennyire tudsz csendbe lenni, ha emberek közelébe vagy.
-Rafinált férfi vagy, kell a kaland mi??? Látszik, ki nevel így téged.-nevetett hangosan, miközben a vállamra tette a kezét.
-Ezek után az életcélom: a lehető legrosszabbra időpontokban felizgatni téged.
-Ahh...-nyögött egyet.
-Shhhhhh.....-most neeeee....még a hangod is észvesztően hat rám, elég csak meghallanom, és beindulok.
Tett hátra pár lépést, míg az asztalnak nem ütközött. Meglepődött, hogy nem tud tovább hátrálni, én ezt kihasználtam, és közre zártam a kezemmel. Összenyomódott a testünk, a derekára fontam a kezeimet, és csak néztem őt. Csillogó szemei szívemet dobogtatják. Szeretem ezt a nőt. Nem is tudja mennyire. Akarom, hogy bízzon bennem. Jobban mint bárkiben.
-Ötös???
-Hmmmm????-szóltam neki.
-Tudod mit jelentesz nekem???
-Mit??? Kíváncsi vagyok rá.- mondtam közben felültettem az asztalra, hogy kényelmes legyen neki.
-Az vagy, akihez a világ összes problémája ellenére boldogan és mosolyogva jövök haza. Az vagy, akit tisztelek, és nem csak mások előtt állok mellette, hanem mindig, legyen jó vagy rossz dolog. A barátom, a szerelmem, a védelmezőm, a férjem, a leendő gyerekeink apja vagy.- erre nem tudtam mit mondani, minden szava igaz.
-Egyébként terveztél most valamit??? -mozgatta köztünk az ujját.
Hogy mi??? Oh, hát nem is tudom.
-Tervezzek??? – hajoltam édes ajkaihoz, de lejjebb tévedtem a nyaka vonalához. Apró csókokkal hintettem be a hófehér bőrét, beszippantott az illatát, és minden idegszálam begerjedt tőle. Édes aromája keveredik a mocskos vágyainkkal és ez tüzet gyújt ereimben. Szaggatottan veszi a levegőt, az ujjai a hajamba szántanak, kéjes hangok hagyják el kívánatos ajkait.
-Ötös...-szólított két levegővétel között.- Én a pólóját csúsztattam le a vállán közben, cirógatni kezdtem a fedetlen bőrét.-Ötös...... -szólt megint, de nem tudtam elszakadni tőle.