A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Ezek a szexek elveszik az eszemet, ha Anna a közelembe van, csak erre tudok gondolni. És még nem is tart vissza, hanem inkább unszol, hogy ne hagyjam abba. Ő kezdte el lehúzni a nadrágom, mire kiszabadult a fogságból a férfiasságom. Olyan jól mutat a kezében, istenem, markoljon rá, vagy meghalok. Akarjuk egymást, nincs mese. Elmélyülök benne, lassan mozgok, minden mozdulatot külön átélek. Aztán megint valami átkattant bennem. Gyorsítani kezdtem, csúszott lefelé, de én tartottam gyönyörű testét, egyre hangosabb volt. Megérdemli, hogy királynőként bánjak vele,  és ezt el kell fogadnia. A nyögései itt harsognak a szoba falain belül, olyan élvezetes hangokat ad ki, hogy én is el kezdtem olyan hangokat kiadni, hogy én magam is meglepődtem. Aztán arra kért hogy harapdáljam őt, tényleg azt akarja hogy faljam fel. Ahhh megöl. Iszonyatos tempóban döfködtem, ahhh de kibaszottul dögös, teljesen megzaboláz engem ez a nő. Elgyengülök a mosolyától, és a sötétség, ami bennem lakott, egy pillanatra elengedi a lelkemet, hogy életemben először melegség járjon át. Ő az én fényem, most már biztosan tudom. Hátrahúztam a fejét, egy kicsit elképedt, de ahogy láttam tetszett neki. Olyan szavakat ejtettem ki, amik felkorbácsolják a kínzó vágyat benne, óvatosan karcolgattam a bőrét a fogaimmal, majd felváltottam a csókokkal, amit annyira imád. Csak az emelkedő testét láttam, hogy fel le mozog, tövig dugtam, érzékien mámorító érzés volt, hogy én irányítok. A seggét markolásztam, majd egy oltári nagyot élveztem vele együtt. A fejemet nagyon nehéznek éreztem, a vállán támasztottam, szótlanul néztem lefelé, miközben szabályozni próbáltam a légzésem. Felemelte a fejem hogy csak is őt nézzem, majd láttam hogy könnyes a szeme alja, már nem egyszer esett meg vele, hogy sír a boldogságtól és az élvezettől. Mennünk kéne zuhanyozni, de én már nem bízom magam a véletlenre, hisz nem sok önuralom szorul belém, ha meglátom teljesen meztelen, így most muszáj egyedül lefürödnünk. Belement, így hát megindult a fürdő felé, én meg próbáltam rendet teremteni, az íróasztallal kezdtem, amit szentté avattunk az elmúlt percekben.
A papírokat egybeszedtem, a könyvek is leborultak a földre, egy stócba szedtem, a tollakat és egyéb író eszközöket beraktam a tartóba. Majd következett a másik helyünk, az ágy. Jól összegyűrtük az éjjel, leszedtem az egész ágyat, a párnákat felráztam, majd a lepedőt is megigazítottam. Megágyaztam rendesen, de az ágy alatt volt búcsúzva Anna tegnapi ruhája. Mélyen beleszagoltam a piros textilbe, ahhh ez az illat tetőzi bennem a kéj fokot. Gyorsan felrakom egy vállfára, és a szekrénybe teszem, mielőtt bemegyek a zuhanyba utána. Egy pléddel letakartam az ágyat, de az éjjeli szekrényen láttam egy villanást. Az ő telefonja volt, pont láttam, hogy ki írt neki, az én pulzusom meg az egekbe szökött.
Eddie. és egy szívecske a neve mellett. Ahhh nem ez nem lehet. Tuti csak képzelem. Még mindig beszél vele???? Nem, ő ezt nem tenné, mégis a kis ördög a vállamon a fülembe súg hülyeségeket. De mi van ha igaz??? Mit csinálok akkor??? Nem, erre lennie kell ésszerű magyarázatnak.
Megfogta a vállam, felé fordultam, kérdezte hogy mi a baj.
-Beszélsz még vele? – kérdeztem idegesen, remélem őszinte lesz.
-Nem, esküszöm hogy nem. Nem is tudom miért ír nekem. -nem tudom mit gondoljak, a bizonytalanság ha egyszer talajt ver bennem. De ő lesz a feleségem, igenis bízom benne. Nem engedek utat ennek, hogy meginogjak az irányába.
-Azt hittem kitörölted őt az életedből...- mondtam szomorúan, lehangolóan.
-Úgy is van, nincs többé. Nem hiszel nekem???-kérdezte magas hanggal.
Valami azt súgja, hogy higgyek neki, mégsem csak habogni tudtam.
-Öhmmmm....- csak ez jött a számra.
-Nézz bele akkor a beszélgetésbe!!-mondta fennhangon.- a mai írásán kívül 3 hónappal ezelőtti üzenet van.-Nézd. Ez akkor volt miután eljöttem Hawkinsból.
Megnéztem, és valóban úgy volt. Most nagyon szarul érzem magam emiatt, ahjj hogy történhetett ez?
-Sajnálom, én hülye vagyok...Túl jó vagy nekem, és ha ezt más is megtapasztalja, abba beleőrülök.-már a gondolat is idegtépő.
-Semmi gond, valószínűleg én is így reagáltam volna. De bízz bennem, soha nem mennék vissza hozzá. Annak vége.
Ez azért bíztató, csak jobb vagyok ennél a hülye fasznál.
-Akkor töröld ki őt, nem akarom hogy írogasson neked. -mondtam el egy szuszra. Eskü, kidobom a telefont ha még egyszer a neve feltűnik rajta.
-Rendben, csak nyugodj meg.-nyomott egy párat a telefonon, és egyből felém mutatta.
-Nincs, látod?? Ennyi volt. Én féltékeny tinédzserem..-kacagott rajtam, közben én is elmosolyodtam.- Nagyon szépen összepakoltál.- nézett körbe.
-A ruhádat vállfára tettem, a szekrénybe van.- hát ja, nagy erőfeszítések árán bekerült a szekrénybe.
-Köszi, legalább egybe maradt, ez nálad nagy szó.-kacagtam.
Na jó, megint kacér szavakat használ, most legyek észnél.
-Megveszek egy boltnyi ilyen ruhát, ha letéphetem rólad.- ez így nem lesz jó, ez pont az ellentétes irány, ahova tartania kellene ennek a beszélgetésnek.
-Akár le is vehetem őket, -Elszántan állom az átható, szenvedéllyel teli tekintetét, miközben egyre közelebb kerül hozzám.- Tudom mit élsz át szívem, ez fiúknál még rosszabb, de én ezt váltom ki mindenkiből. Érzed az egész testedben a bizsergést. Telhetetlen leszel. Többet és többet akarsz belőlem.- ahhhh igaz kurvára az.
-Jobban értesz hozzám, mint én magamhoz.- mondtam őszintén. Úgy tud kezelni, mintha útmutatót kapott volna hozzám. Nem is tudja, hogy ezzel milyen könnyen térdre kényszeríthet. Nem gyenge hatása van. Kibaszott erős.
-Én csak megmutatom, hogy miből maradtál ki eddig. -fogja meg a mellkasom.- Vagy hagyjam abba???-kérdezte mintha komolyan gondolná.
-Én ezt egy szóval sem említettem. Csak a közelséged bódító számomra. Viszont nem tudnék már nélküled élni. Az vagy nekem, mint szívnek a dobbanás, mint testnek a lélegzet, és mint léleknek a fény.
-Awww, ezek olyan édes kijelentések rám. Kicsim.-fogta meg mindkét kezem.-Én mindig melletted leszek. De ha akarod, alattad vagy fölötted is.- most esett le, látta rajtam a felismerést.
-Jajjjj....imádlak esküszöm...-nyomtam egy puszit az arcára.- Megyek én is lefürdök.-mentem el mellette, és húztam a fürdőszobába. Levetkőztem, majd egy gyors zuhany után megtöröltem a hajam, ahjj nem hoztam be ruhát. A csípőm köré tekertem egy törölközőt, majd kisétáltam.
Anna az ágyon ült, a laptopba volt bújva, amíg rám nem tapasztotta a szemét. Elképedt, hogy így láthat. Az ábrázatát látva tetszik neki amit lát. Kéjsóvár szemével lyukat éget a testem minden részébe.
-Khmmmm..-le nézett a laptopra.-megvannak a jegyek, holnap délben indul a repülő.
-Szuper, akkor az is meg van. Addig még van időnk. Szállást foglaljunk???-kérdeztem, közben levettem a törölközőt és magamra húztam egy boxert. Anna minden mozdulatomat követte a szemével, ahh kicsit sincs felizgulva a látványra.
-Hát..-sokáig tartott mire folytatni tudta.-Steve-nél leszünk addig a pár napig, persze ha megengedi. De biztos meg fogja. Ismerem  a bátyjámat.
-Ha ennyire szereted, akkor biztos rendesen bánt veled. Velem is biztos jól el fog beszélgetni, a leendő férjeddel.
-Nem olyan apáskodó, nem fog túlzottan rád mászni, csak tisztes távolból fog téged felmérni.
-Nekem az se baj, ha aggódó típus, bebizonyítom neki, hogy meg tudlak védeni, és hogy szeretlek.- közben teljesen felöltöztem.
-Bírni fog téged, ez biztos. Amúgy direkt jöttél ki így, hogy rád másszak?? Kis híján majdnem az történt..
-Hidd el, másra sem vágyok soha, minthogy rám telepedj, de Isten lássa a lelkem, most tényleg elfelejtettem ruhát bevinni magammal. Annyira másfelé jártak a gondolataim, hogy minden kimegy a fejemből.
- Bírom, hogy őszinte vagy. Ha kész vagy, mehetünk felőlem a hivatalba.
-Rendben menjünk.-nyitottam ki az ajtót, ő még a kabátját húzta magára. Lementünk a lépcsőn, Lutherrel találkoztunk közbe.
-Elmentek??-kérdezte.
-Igen, el kell intéznünk pár dolgot.- válaszolt Anna.
-Jólvan menjetek csak egyébként én külön nem is gratuláltam. Örülök, hogy végre boldog vagy te is Ötös. Te Anna meg örülünk hogy itt vagy nekünk.
-Köszönjük.-mondtam most én.
-Rendes vagy Luther, és te mikor tervezed Allison kezét megkérni???-kérdezte Anna tőle mosolyogva.
-Hát nem tudom, de most már komolyan elgondolkodok rajta én is.
-Ez a nő megtanította nekem, hogy ne gondolkozzak, csak érezzek.-mutattam Annára, aki természetesen zavarba jött.
-Akkor nekem már rég meg kellett volna tennem ezt, hiszen én kiskorunktól kezdve szeretem Allisont.
-Akkor nincs apelláta, Luther tedd meg.-fogta meg a vállát Anna.
-Kösz, hogy bizalmat szavaztok nekem, de ahhoz kéne elég bátorság.
-Figyelj, ha én elég bátor voltam hozzá, akkor te mit félsz. Egy bűnözőtől sem félsz, egy egész házat arrébb tudsz tenni, és ilyenkor persze inadba száll a bátorságod.
-De nagy hanggal beszélsz a házasságról, most már mindenkit unszolni fogsz, hogy nősüljön meg.- mondta nekem Anna.
-Hát igen, de te a szavak embere vagy, én nem vagyok ilyen talpraesett mint te.-szólt nekem Luther.
-Ha tudnád miket mondott nekem ahh, nagyon bőgtem, kész szónok veszett el benne.- mondta Anna.
-Megteszek mindent, hogy Allison az enyém legyen.
-Jól teszed, de mi most megyünk.- kulcsoltam össze a kezem Annáéval.
-Jó szórakozást.-nevetett Luther.
-Vacsoráig biztos hazaérünk.-mondtam, majd kiléptünk az ajtón.
-Ez sokáig fog tartani.-mondtam Annának.-tényleg húzza a végtelenségig, már rég meg kellett volna kérnie Allisont. Ha jól tudom nem rég vált el az előző férjétől, így már simán lehetne.-szálltunk be a kocsiba.
-Ahjj, mert te egyből cselekedtél, az nem azt jelenti, hogy másnak is így kell tennie. Nem mindenki olyan spontán, és határozott jellem mint te. Olyan meggyőző voltál, hogy még aki nem ismer, az is hozzád menne. Te ilyen vagy, ő olyan. Majd amikor eljön az idő, akkor megkéri a kezét. Nem sietnek sehova.
-Jó, de én egy: elpazaroltam az életem éveit, és most rád találtam. Nem foglak elszalasztani. Ami meg a meggyőző erőmet illeti, engem a többi ember nem érdekel, amikor csak egy embernek címezem a szavaimat, NEKED.
-Ja, elég öregen nősülsz meg, néha el is felejtem.-kacagott vidáman.-Tudod, fel se tűnik, hisz nem vagy elmaradott agyilag se, na meg a tested is fiatal.
-Bár nekem is ilyen könnyen menne ez a feledés, de én átéltem ezeket az éveket. Nem egyszerű.
-Tudom, de már nem egyedül fogod tölteni az éveidet.-nézett rám komolyan. A kezemet megfogta, és ahogy a szemembe nézett, azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy belém lát, Megijesztett, hogy ennyire sebezhetőnek, nyitott könyvnek éreztem magam előtte. Ő látja az igazi énemet, nemcsak a múltbelit, a kegyetlen bérgyilkost, az éretlen kisfiút, akiből kinőtt az évek során egy érzéketlen, magányos férfi. Vele új oldalakat fedezhettem fel, a szeretni tudó énem került felszínre.
-Olyan jó, hogy vagy.-simítottam végig az arcán. Elfordítottam a slusszkulcsot, de a kocsi nem akart elindulni, ahh ez a szar. Több próbálkozásra se pörgött be, mégis miért nem.
-Ez nem megy szívem, pattintsd fel a motorháztetőt.-szállt ki a kocsiból, hogy megnézze mi a baj.
Felnyomtam, mire ő kitámasztotta a karral a motorháztetőt, felhúzta a kabátja ujját, hogy ne piszkolja össze.
Kiszálltam én is, hátha kell segítség.
-Nem mondod, hogy ehhez is értesz.-mentem oda mellé.
-Ami azt illeti de..-nézett rám ragyogó szemekkel, és még a nap is rásüt vörös hajfürtjeire.-az apám autó-, és motorszerelő. Egy két dolgot tudok róluk.
-Ezt nem gondoltam volna.
Matatott a kábelek között, tekergetett valamit.
-Mármint hogy nőként hülye lennék hozzá, vagy hogy házias vagyok, és ki se szakadok a konyhából egész nap??- kérdezte kiváncsian.
-Dehogy vagy te hülye, a másodikra jobban hajlik a válaszom.- mondtam neki egyértelműen.
-Hát nekem ilyen családom volt otthon, de majd mesélek róluk.
-Mondjuk egy ebéd mellett.-adtam meg ötletnek.
-Az jó lenne, feltéve ha ez ma beindul.
-Elég régi kocsi, nem biztos, én hamarabb beindulok tőled, minthogy ez elinduljon.
Kiegyenesedett, csípőre tett kézzel állt.
-Fogadjunk, hogy nem csak tényleg indítalak be, hanem a kocsit is. Szerinted nem menne???-testhelyzetet váltott, karba tett kézzel, enyhe terpeszben állva, lekicsinylő mosollyal a szája sarkában várja a választ.
-Nem benned kételkedek, hanem ebben az öreg rókában.-mutattam az autó felé.
-Adj rá gyújtást, majd meglátjuk.-hajolt le megint, majd én eltekertem a kulcsot.  A motor már kattogott, de még mindig nem pörgött be rendesen.
-Ahh, ennek szar hangja van.-állítottam le.  Szálltam ki úgy, hogy az egyik lábam még bent volt az autóban.
-Újra!!!!-mondta idegesen.
-De drágám.....-szóltam volna, de közbevágott.
-Csak csináld!!! Gyerünk!!-nem adja fel, hát jó, elfordítottam újra a kulcsot, hasonló hang volt, mint az előbb. De aztán már kezdett erősödni a hang, majd a motor teljesen felbolydult. Annát lestem, az erejét használta. Lecsapta a motorháztetőt, majd beszállt.
-Na mit mondtam???-nézett rám ironikusan.-mondtam hogy meg lesz.
-Zseniális vagy!!- bámultam elképedve.
-Kösz, ha más nem, akkor így megy. Pedig a gyertyák jók benne, az aksi sincs lemerülve. Fasz se tudja mi a baja. De most már menjünk, sok dolgunk van.-nyúlt a biztonsági övhöz, hogy bekösse magát.