~Ötös szemszöge~

109 8 0
                                    

Kiteleportáltam magam egy parkba, leültem egy padra. Újra ő járt az agyamban, kivel beszélhetett telefonon?? Az exével, vagy lehet valamelyik barátjával? Végül is neki is lehetnek??? Most komolyan megcsalta a vőlegénye, ennél nagyobb hülyeséget hogy lehet csinálni egy esküvő előtt, teljesen értelmetlen, hogy hogy akar valaki elvenni valakit, hogy akar örök hűséget fogadni, ha ilyet tesz.
Nem, nem  lehetett az exe, ahhoz túl kedvesen beszélt hozzá. Nagyon keveset hallottam, mivel a drágalátos nővérem megzavart. Most akkor nekem kell mindent egyesével meg tudnom. Ahh, de érzem, hogy valami titka van neki. És már csak egy kérdés?? Miért akarok mindent tudni róla???  Talán, mert kezd belém látni, hogy olyat is észrevesz, amit nagyon rejtegetek mindenki elől, köztük a gyengeségeimet is. És talán tényleg nem túlzok, mikor azt mondom, hogy neki engedném is, hogy lásson álarc nélkül. Valahogy előtte nem akarok másnak látszani, mint aki vagyok valójában.
Lassan haza kell menjek, Allison megöl, ha nem megyek, ez még annyira nem is érdekelne, de most már ő is ott lesz. Felálltam, majd se perc alatt otthon voltam, majd azt láttam, hogy Luther kezeibe teljesen elveszett Anna. Mi a fene?? Mikor lettek ennyire jóba???  És csak vigyorogtak egymásra. Anna egyszer csak észrevett, elengedte Luthert, majd csak pár szót szólt nekem:
-Gyere te is enni, nincs kifogás.. kis morcos...-vigyorgott rám.
Felhúztam a szemöldököm, meglepődve néztem rá, én morcos chhhhhh.....pedig nem érzem magam annak, inkább bizonytalannak.
Követtem le a lépcsőn, majd leültem a helyemre az asztalnál, ő közben eltűnt a konyhában.

A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩Où les histoires vivent. Découvrez maintenant