A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Teljesen lefogtam Ötöst, mozdulni se tudott, csókoltam, faltam mindenhol ahol csak értem. Olyan selymes a bőre, ahhoz képest hogy férfi. Belőle sose lesz elég nekem, folyton tűzhelyzetbe kerülök miatta. Elégedett, vággyal teli hangon szólalt meg, Magamba irányítottam újra, hogy lehet ennyire jó, valami más van itt, mint a többi pasimnál, talán az hogy ő az igazi. Olyan szerelem ő nekem, mint egy gyönyörű fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valómba, és tovább zöldül a szívem elhalt romjain. El kezdtem mozogni rajta, istenem, annyira szexin néz rám, mintha egy kis idegesség is lenne a szemében, biztos azért mert lefogtam, na jó eleget volt lekötve a keze, mikor fogva tartották, elengedtem, mire egyből a kezei vándorútra kezdtek indulni a testemen. Ő adta most a mozgást, olyan könnyen csúsztam rá.  Lassított, majd egy hatalmasat rántott rajtam, mire egy nagy nyögés hagyta el a számat. Csillagokat láttam már, a gerincemtől elindult a vibrálás. Fogaival alsó ajkába harapott, mély hanggal hörgött, én pedig hangosan nyöszörögve rászorítottam. El fogok menni.
Ahh, villámgyorsan mozgott, minden egyes lökésnél elakadt a lélegzetem, a karjaim remegtek. Kemény hímvesszője észvesztően lüktetett bennem. Odahajolt hozzám, a legjobb nyelves csókot adta nekem, belenyögtem szexi szájába. Rendesen éreztem a szexuális energiát a szobában, együtt izzadunk, a testünk egy ritmusra mozog, a szeme világoszöld színre váltott, táltott szájjal lihegett, szó szerint egymás levegőjét szívtuk be, a vállához kaptam gyorsan hogy ne nyomjam össze. A nevét ordítottam, semmi másra nem voltam most képest. Az utolsó döfésével jutottam a csúcsra.
-Aztakurva...Ötös.....- ordítottam teljes torkom szakadtából.
Remegve szálltam le róla, alig tudtam magamról. Kellett pár tized másodperc hogy ne szaporán vegyem a levegőt.
-Jól van Mrs. Hargreeves?- húzódott mosolyra a szája.
Mindjárt sírok, hogy tudtam őt elkerülni eddig. Ennek így kellett lennie, ide kellett jönnöm Torontóba, hiszek a sorsban, hogy minden meg van írva.
-De kurva jól hangzik.-karoltam át.
-Ugye?? Kezdettől fogva az voltál. -mondta teljesen őszintén.
Igen most már én is így hiszem. A szívem a tiéd örökké, a te kezedbe adom, csak kérlek vigyázz rá.
-Ah, szívem olyan édes vagy. A kérdésedre meg a válasz, hogy fantasztikus volt, soha senkivel nem volt ilyen észveszejtő, ilyen brutális, mintha kiszálltam volna a testemből.- valóban ez volt, nem voltam itt.
-Szóval az eszedet vesztetted? Akkor én mit mondjak? Teljesen kicsináltál azzal ahogy szorítottál.Az erődre is hatással van az együtt lét.
Mi??? Tényleg??? Valóban nem lehettem a testemben, ha ezt nem vettem észre.
-Oh, azt direkt csinálom.-mosolyogtam cinikusan.-Az meg hogy lehet hogy az erőmre is kihat ez?
Ez fura, talán az eksztázis okozza, az energia szintem a plafont rugdosta.
Csendbe lett,  majd az oldalamon találtam, és odanyúlt a lábam közé, jajj nekem most kapni fogok.
Tudja, mivel vegye fel ellenem a harcot.
-Baszki....-mondtam mikor mélyen éreztem magamban, fordított a kezén, ahhh, valami más most, fehér foltokat láttam magam körül, ott lent még soha nem éreztem ilyet. Csodás érzés volt, rászóltam, hogy csinálja még, mire pörgösebb tempót vett fel, most hulltam darabokra, a legfenomenálisabb dolog volt ez, amit egy nő átélhet. Én mozgattam most magam, az ujjaira csúsztam, fogdostam magam, dörzsölte a csiklómat, olyan eufória van most rajtam, mindjárt szétesek. Beleszántottam a hajamba, mire a melleimet kezdte nyalogatni, aztakurva  egyszerre tökéletes és észvesztő.  A nyögéseimet az egész ház visszaverte. A mennyezetet néztem szüntelen, hallottam a fülembe a saját szívverésem, sok idő kellett mire normalizálódni kezdett a légzésemmel együtt. Oldalra néztem Ötösre, végig engem lesett a zöld szemeivel. Ahjj, de szépek neki.
Na jó, máris vörösödni kezdtem, a nézése fog a halálba taszítani egyszer. Kérdeztem hogy mit néz,
mire azt mondta hogy nem nézhet engem? Ahjj, dehogynem, mindig engem láss. Magyaráztam neki a női részekről, kicsit idétlenül nézett rám, majd megtanulod szívem, nem lesz itt semmi gond.
Még hogy csak az ujjai miatt örülök, hogy nem volt lány az életébe még?? Ez meghibbant. Ez most úgy jött le, mintha csúnya lenne, pedig hát ha ránéz az ember.....huuuu....megint melegem van.. Viszont hogy gondolhatja ezt rólam?? Elcsaptam a fejem tőle, de megfogta a karom.
-Héé, csigavér, tudom hogy nem csak azért.
-Azt hiszed csak egy játékszer vagy nekem??? Tudod mit jelentesz nekem? Hogy a világ összes problémája ellenére boldog vagyok, és mosolygok. Te vagy az, aki mellett fogok állni mindig, Te vagy a remény, elhiteted velem, hogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal, te vagy aki megért, aki elfogad, a kezdetektől fogva látsz engem.
-Igen, tudom szívem, nem kell magyarázni.-jött oda hogy átkaroljon. Lefeküdtünk oldalt egymással szembe, betakaróztunk, szorosan egymáshoz simultunk. Édes pillanatok voltak ezek, bár soha ne múlna el, hosszúakat pislogott, a szemei ragyogtak, olyan tiszta tekintettel rendelkezett soha nem láttam szebbet.
-Mondd, hogy ez a valóság, hogy tényleg élsz, és nem képzelem ezt, mi van ha csak az eltemetett jövőmet álmodom most meg?
-Nézd...-simogatta meg az arcom, mire libabőrös lettem.-Érzed ezt nem??? Vagy ezt? – nyúlt a takaró alá, és a kezemet végig húzta a testén.-Az álmokban nem érezzük a fizikai érintkezéseket. Gyere, a karjaimba fogsz álomba merülni.
-Sehol máshol nem akarok többé aludni.-bújtam bele puha karjaiba, cirógatta a hajam, végtelen megnyugvás árasztott el. Majdnem lecsukódott a szemem, de még halkan mondtam:
-Férjem...
-Feleségem...-mondta édesen.
Na vajon mik lesznek még itt??