A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Allison jött oda hozzánk elsőnek, igazán szívből jött minden szava, láttam a tekintetében. Haragom már rég nincs az irányába, és igen, jól jönne egy segítő kéz az esküvővel kapcsolatban. A kislányát meg tényleg meg akarom ismerni személyesen, a videó hívásba is olyan élettel teli gyereket láttam, látni akarom őt a való életben is. Teljesen meghatódott, mikor ezt felhoztam neki. Én ilyen vagyok, nem tudok haragudni azokra akiket szeretek.
-Nekem azt tanították, hogy győzzem le a rosszat jóval. Ez az ember mellettem rá ébresztett, hogy ezekre mind szükségünk volt, hogy most itt legyünk. A nővérem vagy Allison, bármi is történt.-mondtam őszintén. Amikor elengedtem, a bébim jött oda olyan türelmetlenül, hogy már azt hittem, fellök mindenkit.
-Ahhh bébi csakhogy ide férkőzhettem hozzád.-kezdett rá..- Gratula csak neked, hogy megpuhítottad ezt a tinédzser testbe zárt őskövületet.-nevetnem kellett, Klaus szavai igazán egyediek, így sem hallottam még beszélni Ötösről, még is ez valahogy hozzá illett. Ezért szeretem őt, mert mindig nyíltan kimondja, mit gondol, ami néha rohadt nyers, máskor meg eret vágóan őszinte. És az utóbbiból van több mostanában.
-Nem volt nehéz, az én ősemberemnek hús vér szíve van. Tud szeretni, csak ezt ő se tudta magáról.-mondtam úgy hogy meghallja, amúgy se lenne neki nehéz, hisz folyton itt van a közelemben, nem mintha tiltakoznék ellene, én is mindig mellette akarok lenni.
-Beszéljetek csak ki, így hogy itt állok mellettetek.-na tessék, most meg panaszkodik. Örüljön amíg nem az éjszakát fogjuk ecsetelni Klausnak. Mert tuti nem fogja szó nélkül hagyni, ha mégis ez történne, akkor azt hinnénk hogy Klaus beteg.
-Ugyan öcskös, csak féltékeny vagy, hogy a bébim egy pillanatra nem téged figyel. Pedig a jeleket látva el nem szakadtatok egymástól egész éjszaka. Gratula neked, remélem minden a terv szerint alakult.-hát ja a kiszívott nyakamat a vak is meglátja. Mégis imádom hogy megjelölt magának Ötös. Azon mégse lepődtem meg annyira, hogy Klaus tudott a leánykérésről, és később kiderült, hogy All is segített, annak ellenére, hogy akkor még haragban voltunk. Segített a legszebb napomat megszínesíteni, és tudom hogy sok ilyen lesz még hiszen Ötös maga a meglepetések tárháza. Vanya szólalt meg, igen ő meg tőlem tudja, összerakta a képet ő is, hogy ezt tervezi az én hős lovagom.
Külön el húzott magával, addig Ötös kapta a gratulációkat.
-Figyelj, tudom hogy ez a ti napotok, de csak neked merem elmondani.
-Miről van szó??? Mondjad csak!!
-Huu, hát nem egyszerű. Szóval az van, hogy....- a kezeit tördelte idegességébe.
-Gyere menjünk fel Regi irodájába, elég feszélyezve érzed magad itt lent a többiek társaságában.-fogtam meg a kezét.
-Köszi.-mondta majd felsétáltunk az irodába és leültünk a kanapéra.
-Így már jobb?-kérdeztem tőle.
-Igen. Szóval tudod voltunk 1963-ba, mi, mindannyian.....- kezdte.
-Ja, nem olyan régen jöttetek vissza.
-Igen, szóval ott megismertem valakit, ott is laktam náluk egy farmon. Mivel ugye amnéziás voltam, nem emlékeztem semmire, vagy arra hogy mi történt itt a jelenben. Sissy volt az egyetlen biztos pont az életemben, és a fia Harlan.
-Szeretted őt igaz???-vettem le a következtetést.
-Honnan tudod???-sápadt le Vanya.
-Ezért vagy ideges, mert nem tudod elmondani senkinek, hogy a lányokat szereted. Már egyszer átéltem ezt valakivel, csak ő pont az ellentéted, ő összevissza beszélt, és én voltam a kódfejtője, aki megfejtette, hogy a lányokhoz vonzódik.
-Huu, rohadt okos vagy. Ez így könnyebb, hogy nem kell elmagyaráznom. De van itt más is mellé.
-Micsoda??? -kérdeztem tőle.
-A mellett hogy ott kellett hagyjam őt 63-ban, ő meglátta a valódi énemet, így....-vett egy nagy levegőt.- fiúsan akarok öltözködni, és a nevemet is meg akarom változtatni.
Azta, még jó hogy ülök. Fiú akar lenni, én nem hadakozhatok ellene, hisz ha ő így érzi magát jól a bőrében, akkor támogatnom kell, persze csak az egészséges határokig.
-Ezt akarod?? Biztos ez? Nem fogod megbánni?- kérdeztem tőle egy halk sóhaj közben.
-Elítélsz érte?-szomorodott el.
-Csak váratlanul ért, de ha te így érzed magad jól, ha így vagy önmagad, akkor támogatlak, mert szeretlek téged is, ahogy a többieket. Számomra nem leszel kevesebb emiatt.
-Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem.-ölelt magához.
-Ugyan Vanya...vagyis bocsánat mire is akarod változtatni a neved?- kérdeztem.
-Viktor. Egyszerű és tetszik nagyon.-válaszolt mosolyogva.
-Viktor...még meg kell szoknom, de meg lesz. A többieknek mikor akarod elmondani??
-Még gyűjtöm a bátorságot, látod neked is nehezen mondtam el.
-Szóval, azt akarod hogy tartsam titokban veled együtt amíg fel nem vállalod???
-Nagyon megköszönném. -tette össze a két kezét.
-Még Ötösnek se mondhatom el??-vettem egy nagy levegőt.
-Neki se, meg bírsz erre esküdni?? Hogy neki se mondod el??
-Nehéz lesz, és nem is szeretek titkolózni előtte, ígérd meg , hogy minél hamarabb beavatod a többieket is.
-A lehető leghamarabb túlesünk ezen, csak kell még egy kis idő. Kérlek...-fogta meg a kezem.
-Legyen, csak te érezd jól magad.-tettem most én a kezére a kezem.
-Hálás vagyok, tudtam hogy benned bízhatok, és hogy te nem ítélsz el emiatt.
-Én soha, és most jöttem rá, hogy nagyon hiányzik nekem Robin. Ő róla beszéltem, mikor hozzá hasonlítottalak. Annyira laza lány, a legjobb ember akivel beszélgethetsz erről, az ő. Fel is hívom, de kérlek, ne mondj neki semmit hogy férjhez megyek. Meg akarom lepni őket.
-Igérem egy szót se..-tette a szájára a kezét.
-Akkor fel is hívom.-tárcsázni kezdtem, egyből fel is vette.
-Anna, de örülök hogy felhívtál. Hiányzol nekünk mocskos ribi.-itt mosolyognom kellett, mert láttam Vanya.. vagyis Viktor arckifejezését. Igen ez Robin határozottan ő. Tényleg látnom kéne már, már lassan 3 hónapja hogy nem vagyok az életük része.
-Na ez most kellett nekem, a te őrültséged.-szóltam rá.- Remélem azért birjátok nélkülem.-kacagtam.-Megy az élet ott Hawkinsba?-kérdeztem.
-Ugyanolyan mint eddig, leszámítva hogy Steve-nek nem sok kell hogy újra magáénak tudja Nancyt.
Tátott szájjal mosolyogtam, hát jó lenne már ha tényleg Steve-t is boldognak látnám, és akkor láttam utoljára annak, mikor vele láttam. Na meg Nancyt is bírom, jól összepasszoltak.
-Jó lenne őket újra együtt látni, azóta olyan búskomor a bátyusom. Azért a többiek jól vannak?
-Hát a kis gyerekei ugyanúgy kockulnak a pincében, mint eddig, kivéve mikor nem Tizivel és Maxxel vannak a fiúk.
-Hiányoztok nagyon, de csak ti, na jó mindenki rajta kívül.-egyszerűsítettem le a mondatot.
-Ah, ne tudd meg hogyan él, már majdnem Hopper  is bevitte az őrsre. -huha ha már Hopper is közbe avatkozott ott már volt valami.
-Mit csinált az az elvetemült???
-Iszik mint a dög, verekszik a kocsmákba, meg egy ablakot is betört az egyik kirakatnak. És Max szerint majd kiszakad a lakókocsik fala, úgy hallgatja a metál zenét, és mellette úgy pengeti a gitárját, mintha az élete múlna rajta.
-Az szép, jól lecsúszott. De ha hiszed ha nem egyáltalán nem bánom,  hogy így történtek a dolgok.
-Igen, hallottam hírét, hogy van valaki más. Boldog vagy vele???-kérdezte Robin.
-El nem tudom mondani mennyire, ha tudnád milyen....-itt megálltam, nem tudtam folytatni, mert bármit mondok az kevés lenne az érzelmeim kinyilvánítására.
-Értek mindent ne is folytasd...csak bánjon veled jól, ha ez megvan, nagy baj nem lehet. És milyen a srác?
-Rendkívül odaadó, engem vesz előre mindenbe, nagyon szeret, ahogy én őt.
-Ajánlom is hogy így bánjon veled, nem szeretnélek szomorúnak látni.
-Itt van mellettem az egyik tesója, aki hasonló helyzetben van mint te. Ő is a lányokat szereti, most mondta el nekem, de mondtam hogy ennél jobb emberrel nem tudsz erről beszélni mint Robin.
-Örömmel megismerném, biztos jóba lennénk.-hallottuk ezt Robintól, majd Vanyara néztem.
-Én megmondtam, hogy ő ilyen. Hagylak is titeket beszélni, nekem most le kell mennem, ott hagytam,Ötös biztos keres már. Robin mi majd még beszélünk később, és mondjad Steve-nek is hogy később csörgetem őt is.
-Okés szívem majd szólok neki, a barátodat meg bízd csak rám, majd én feloldom őt.
-Köszi, de most már megyek, te meg nyugodtan elmondhatsz neki mindent, hidd el jó emberhez küldtelek.-álltam fel, és megfogtam Vanya vállát biztatásképp. Bólintott, majd elhagytam az irodát. Lementem, Ötös egyből megfordult, amint beléptem. Tényleg megérzi, ha a közelébe vagyok.
-Hova tűntél drágám? Egyszer itt vagy mellettem, aztán már csak hűlt helyed van.
-Sajnálom szívem, de Vanyaval beszélgettem.
-Miről??? Remélem nincs baj.-fogta meg a kezem.
-Nincs, ne aggódj, csak a leánykérést kérdezte.- szuper kezdődik a hazugságok tömkelege.
-Biztos hogy csak ennyiről van szó? -kérdezte gyanúsan. Rögtön gondoltam hogy vissza kérdez.
-Igen biztos, megkértem hogy hegedűljön az esküvönkön.- ezt aztán jól tetőzöm, egy taps neked Anna.
-Ez jó ötlet, biztos könnyek fognak hullani akkor ha Vanya el kezd játszani.
-Igen. Figyelj most már meg tudom csinálni.-szólaltam meg, de ebből nem sok mindent vehetett ki.
-Mit tudsz megcsinálni?-kérdezett vissza egyből.
- A régieknek elmondani az esküvőt. De....személyesen.-mondtam ki ezt az egy szót, ami mázsás súlyként nyomta a vállam.
-Biztos, hogy vissza tudsz oda menni? Nem lesz ez túl hamar?-tette fel azokat a kérdéseket, amik bennem is kattognak tegnap óta.
-Ezt így illik, nem úgy hogy fel hívom őket, hogy férjhez megyek, várlak titeket sok szeretettel.
-Jó ahogy akarod, úgy is veled leszek. Nem lesz semmi gond.
-Velem jössz? Képes vagy megismerni azokat az embereket, akikkel a múltban voltam sokat?
-A múltad is hozzád tartozik, és nekem minden kell ami te vagy.-fogta meg az arcom.- te is láttad a múltam, ott a bizottságnál, most én jövök. Legalább megismerem azokat, akik egykor mosolyt csaltak az arcodra.
-Köszönöm, hogy támogatsz leendő férjecském.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Bármikor. Egyébként én már leszerveztem Klaust tanúmnak.
-Jó hamar. -mondtam gyorsan.
-Igazából még a hivatalos leánykérés előtt megkértem rá.-mosolygott.
-Szóval biztos voltál abban hogy hozzád megyek.-állapítottam meg.
-Miért?? Ez kérdés volt valaha is?-tárta szét a kezét.- huu de nagy egója lett valakinek.-Nem hiszem hogy sokat dilemmáztál rajta.- ah, de magabiztos.
-Hogy felbátorodtál a tegnap éjszaka után.-lesöpörtem egy nem létező szöszt a válláról.- Jobban kellett volna szorítsalak akkor kevesebb vér szorult volna az agyadba ami az egódat táplálja.
Leesett az álla, köpni nyelni nem tudott.
-Anna..-szólt nekem oda Lila.
-Megyek.. -mondtam, majd Ötöst ott hagyva le ültem Lila mellé.
-Mitől merevedett meg ennyire Ötös?? Mégis mit mondtál neki?-kérdezte Lila.
-Nem számít, majd észhez tér. -intettem le.-Mit akartál mondani?-mondtam most én.
-Csak gratulálni akartam neked is. Csak egyszer halljak egy rossz szót tőled róla, és kikészítem, hidd el a legjobb vagyok benne.
-Kösz Lila, de hidd el tőlem is kapni fog, ha úgy viselkedik.
-Aztán meg kibékülni még jobb , ha érted mit mondok.-lökött rajtam egyet viccesen.
-Hogy ne érteném, az a legjobb.-löktem most én rajta.
-Diegonak el kellett mennie, de ő is gratulál nektek.
-Köszönjük. Már alig várom az esküvőt. Ki kéne találni mikor legyen. Szívem.-szóltam neki.- ha felszedted az állad a földről, akkor gyere ide és ki kéne találni mikor legyen a nagy nap.
Megfordult, ismerem ezt a tekintetet, amivel engem szúrkál most. Azt üzeni vele hogy ezt még visszakapom, kíváncsian várom, mit fog velem tenni. Odajött, leült a kanapé karfájára,
-Lehetne Július 4. Mit szólsz?
-Ez honnan jött??? Csak mondtál egy random dátumot?-néztem fel rá.
-Nem csak mondom lehetne nyáron, akkor szép idő van. De ha neked nem jó, akkor változtat....
-Nem, jó lesz, csak az még olyan soká van. De talán kibírom azt az egy hónapot.
-Amúgy is együtt vagyunk mindig, lesz egy szép esküvőnk, olyan amilyet megérdemelsz.
-De arik vagytok, de ha Allison szervezi az esküvőtöket, akkor én a leánybúcsút akarom megszervezni.
-Jó, legyen. Rád bízom. De legyen a normális szinten. Azért ne őrüljünk meg az alatt az egy éjszaka alatt.
-Én is ettől félek, ezért is nem bízom Klausra a legénybúcsút, még hozna ilyen fura tollas táncosnőket, akire senki nem kíváncsi.
-Tollas táncosnők..... hahh..-szakadok a szavain Ötösnek...-azok oboás táncosnők.
-Kit érdekel milyen? Úgy se érdekelne egy se. -lengette a kezét színpadiasan.
-Ez megnyugtató. Jó tudni, hogy nem érdekelnek más nők.
-Nem is fog, te minden szerepet betöltesz, amit egy nő megadhat nekem.
-Uhh, ez szép....-mondta Lila mellettem.
Vanya lépett oda mögénk, odahajolt hozzám, hogy csak én halljam mit mond.
-Köszönöm neked, nagyon jó volt vele beszélni.
-Nincs mit.-vettem el gyorsan a telefonomat tőle.
Aztán csak Ötös szavai lebegtek újra előttem.
Erre én nem tudtam mondani semmit, igazából ezzel el is mondott mindent. Ő is megtestesíti a számomra tökéletes férfit, minden szempontból. Igen, nem értetted félre.
-Te kit szeretnél tanúdnak??? -fordult hozzám Ötös.
-Nekem Steve lesz egyértelműen.-ha nem kérem meg tuti megkeseríti az életemet a srác. Habár már annyira hiányzik nekem, hogy észre se venném ezt a tettét. -Ezért is akarok elmenni Hawkinsba. Lehet szar lesz az elején, hisz pár hónapja abból a városból hanyatt homlok menekültem.
-Akkor menjünk minél hamarabb, mert aztán vissza jövünk és el kezdjük rendezni az esküvőt.-ölelt át Ötös.
-Jobban be vagy zsongva, mint én.-nevettem jókedvűen.
-Persze, hiszen elveszem életem nőjét.-jelentette ki egyszerűen.
Hogy ki mondja amit gondol. Imádom hogy már nincsenek gátlásai.
-Én meg végre a megfelelő embert választottam leendő férjemnek.-mondtam neki, majd felemeltem a fejem, hogy megcsókoljam. Puha ajkaitól el kapott a melegség, majd  erőteljesen a számba nyögött, ez a rezgés végigment az egész testemen, mint amikor az áram végigszalad egy adott tárgyon. – Ahh, Ötös....-súgtam ajkai közé.
-Tudom szívem, én is érezlek. Jobban mint ahogy képzeltem. A csókoddal kezdődik az életem. A tavasz vagy nekem, maga a megújulás. A minden vagy nekem. Hát nem tudod, hogy te vagy az élet?? Olyan vagyok mint egy öreg ház, ha nem fűtesz, tönkre fogok menni.
Ezek után a szavak után a sírás szélén álltam, mélyről jövő szavak ezek.
-Mióta vagy ilyen romantikus Ötös?-szólalt meg Lila mellettem.
-Azóta mióta magamnak akarom őt.-mutatott rám. Ah, szeretem mikor magának tulajdonít.
-Én is itt vagyok ám...-fogtam meg a combját.
-Hol máshol lehetnél? Mindig is itt volt a helyed mellettem. -tette rám a kezét a kezemre. Sokáig néztem a szemébe, az arca félmosolyra húzódott, szinte a szemünkkel kommunikáltunk. Kíváncsi zavarba e tud hozni, de én akkor is tartom vele a szemkontaktust. Felhúzta a szemöldökét, furcsállta az egészet, igazából az erőmet használom a fejemen hogy ne hajtsam le a föld felé. De a pírt akkor se tudom elnyomni.
-Lila mit csináljunk velük? Én viszem Ötöst, te Annát, hogy menjenek már szobára.- hallottam Klaust, de csak később fogtam fel, miután Klaus előttünk tapsolt egyet, így mindketten ugrottunk egyet, ijedten pislogtunk egyet, elengedte a kezem, majd én felálltam:
-Hahjj mit ijesztgetsz minket ez kész elmebaj.- pattant fel sebesen Ötös is.- Ma elmehetnénk a hivatalba hogy meg legyen fixen az időpont.
-Jó, legyen, de egy kicsit várj. Előbb foglalok két repülőjegyet Indianapolisba.
-Addig kicsit összepakolok a szobánkba, kicsit kupi van ott.-indult el Ötös.
-Nem is tudom miért, nem tudsz rendet tartani a fészkünkbe. Ahh, férjuram, maga nagyon rendetlen.
-Maga meg ma reggel nagyon pajkosnak tetszik lenni, akkor is legyél engedetlen, mikor nem bírsz majd leülni.
-Uhh, durvulnak a dolgok...-huppant le Klaus Lila mellé.
-Ezért fogok rád ülni, és nem egy székre. A te öledbe kényelem van.
-Ah...-nyitotta ki a száját a szóra, de nem mondott semmit. Helyette kiment a nappaliból.
-Hé, már meg se vársz????-futottam utána.
-Ja, hogy te is jössz??? Bocsánat.-megállt, hogy beérjem.
-Igen, fent van a telefonom, azon foglalok.
-Meddig fogunk maradni? Mármint csak addig maradunk ott ameddig szeretnél, én követlek bárhol is kell együtt legyünk.
-Édes vagy, de csak pár napról lenne szó. Szeretnék a többiekkel tölteni egy kis időt. Hiányoznak a régi barátaim, Steve gyerekei, még ha velük nem is lehet nagyon találkozni, mert lent játszanak a pincében.
-Steve-nek vannak gyerekei?? Nem azt mondtad hogy nincsen barátnője???-kérdezte kíváncsian.
-Nincs is neki, csak vissza akarja hódítani a gimis barátnőjét. És ezért hívjuk úgy hogy a gyerekei, mert mindig ő figyel rájuk, így volt a legelső alkalommal is, mikor jöttek a szörnyek. Ott volt velük, mint egy bébiszitter. Azóta a gyerekei.
-Ez a Steve nagyon családias lehet akkor, ha így törődik a „gyerekeivel”.
-Nem egészen, mármint törődik velük, nem is arról van szó, hanem hogy olyan mint egy védelmező báty.  Amúgy nem hinnéd de igazi playboy volt anno.
-Jó, hogy téged nem szedett fel, akkor lehet párbajba mentem volna a kegyeidért. Hogyan néz ki?-furdalta a kíváncsiság.
-Kis harcias férjem, de Steve-től  nem kell tartanod. Az egyetlen aki nem akart soha megfektetni. Sose néztünk másképp egymásra, mint két testvér. Na itt is vagyunk a szobánkba mutatok róla képet. -vettem elő a telefonom, előkerestem egy fotóját, majd megmutattam neki:

-Tessék.-fordítottam felé, mire megrökönyödött.
-Ő nem akart téged megfektetni?? Tipikusan úgy néz ki, mint aki a  szemével is lányokat vetkőztet le.
-Te féltékeny vagy?- ámultam el.
-Mi??? Én nem...Csak...-nem tudta megtalálni a szavait.
-Senki más nincs a szívemben, és nem is lesz rajtad kívül.