A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Nagyon nagy hiányérzetem lett a barátaim miatt, bazd meg Eddie, hogy még a szeretteimet is elveszed tőlem. Kopogtak az ajtón. Allison volt az.
-Bocsi, hogy zavarok, csak pár dolgot hoztam, amire szükséged lehet, törölköző, tusfürdő, fogkefe, köntös.
-Ugyan , dehogy zavarsz, és köszönöm, hogy gondolsz rám.
-Ez csak természetes, bármikor. És ha bármiről beszélni akarsz, én itt vagyok, nem csak Klaus a barátod, mink alapból nem vagyunk rossz emberek, csak hát a gyerekkorunk nem volt egyszerű.
-Én is itt vagyok, ha társaságra vágysz. Biztos a kislányod nagyon hiányol téged.
-Jajj, ne is mondd, el nem tudod képzelni, milyen nehéz úgy lehajtani a fejem a párnára, hogy nincs velem.
-Ha nem veszed tolakodásnak, megkérdezhetem hogy mi történt??-néztem rá együtt érzően. Láttam a szemében a fájdalmat, biztos szétszakad belülről.
-Elmondom az elejéről, úgy meg fogod érteni. Úgy is megtudnád, mert itt fogsz lakni velünk. Szóval mi nem átlagos család vagyunk. Örökbefogadott gyerekek vagyunk mind. İtt nőttünk fel, ebben a hatalmas házban, és az apánk épített nekünk egy anyát, hogy betöltse azt az űrt, amit a rendes anyáinknak kellene.
-Huu lassabban kérlek, szóval nem vagytok vérszerinti testvérek.-állapítottam meg.
-Nem, nem vagyunk, de akárhogy is vagyunk egymással a többiekkel, mindannyian testvérek vagyunk, ezt senki nem látja másképp.
-Rendben, és a másik fele hogy az apátok épített egy anyát nektek.
-İgen, de most éppen pihenő üzemmódban van.- mondta Allison.
-Ja , értem.-erre nem tudtam mit mondani.
-És hát nem fogod elhinni Ötös miatt, de mindannyian egyszerre születtünk csak más helyen.- mondta nekem Allison.
-Hogy tessék?? Azt hogyan???-ámultam el.
-Úgy jöttünk a világra, hogy az anyáink nem voltak velünk terhesek. Egyszer csak a világ minden táján megszülettünk, egész pontosan 43 ilyen gyerek született. És az apánk Sir Reginald Hargreeves örökbe fogadott 7-et, vagyis minket.
-Azta , ez hihetetlen dolog.
-És ez még nem minden.
-Jajj már ez is baromi nagy, mégis mennyi az esélye, hogy ilyen gyerekeket találsz egy családba, akik egyszerre születnek.
-Random felkereste a szüleinket, és megvett minket tőlük.
-Miért tenné ilyet az apátok??
-Azért mert... mindegyikünknek van veleszületett képessége, és az apánk rajtunk dolgozott, hogy azt mondhassa a világnak, hogy ő megmenti azt rajtunk keresztül.
Hogy mivan? Képesség?? Mindenkinek?? Aki itt van ebben a házban, az mind olyan mint én?? Na ne, még is milyen véletlenek vannak, hogy pont egy olyan családba kerültem.
-Képesség?? Komolyan?? A tiéd mi?-kérdeztem tőle.
-Bárkit rá tudok venni bármire. Született manipulátor vagyok.-vigyorgott.
-Ne már, rajtam is működne??
-İgen, rajtad is ki akarod próbálni??
-Ja.- vágtam rá csont nélkül.
-Te akartad. Azt pletykálják, hogy fésüld a hajam öt percig.- mondta Allison.
Nagyon furán éreztem magam, mintha hipnózisba estem volna, csak most a kiejtett szavak keringtek körbe a szemem előtt. Tettem amit mondott, leültem a háta mögé, és el kezdtem fésülni a haját. Észre se vettem, hogy elment az az öt perc.
Kiestem a transzból, mi a fenét csináltam az előbb?? Allison csak nézett engem, majd elmosolyodott.
-És a legjobb hogy nem is emlékszel arra, hogy manipuláltalak.
-És tényleg, csak az rémlik, hogy fésültelek, de azt nem hogy te mondtad nekem.
-Látod, ez az én erőm.
-Ez elképesztő.-mondtam neki.-és gondolom erre a volt férjed rájött igaz??
-İgen, egyik este olvastam fel Claire-nek egy mesét, és aztán nem akart elaludni, így használtam rajta az erőmet, Patrick ezt meghallotta, és aztán kezdődtek el a bajok.- mondta miközben a könnyeivel küzdött.
-Biztos nagyon rossz lehet neked, de ha elmész hozzá megnyugszol.
-İgen, bizonyára. Na de veled mi van?? Klaus mondta, hogy csak most jöttél a városba. Mi történt??
-Hát Hawkinsból jöttem el, mindent hátrahagyva, amiben eddig hittem. 1 hónappal ezelőtt még az esküvőmet terveztem, sőt igazából holnap lenne, szóval....
-Ajaj, rosszat sejtek.-mondja Allison.
-Hát épp ajándékot vettem neki az esküvönkre, siettem haza, egyszer csak arra érek haza, hogy mi ágyunkba szexelt egy másik csajjal.
-Na ne, baromi gáz ez, ahh..Hogy tehetett ilyet???-Tette fel a kérdést Allison.
-Hát nem tagadom, én is meg tettem vele régebben, hogy megcsaltam, de ő könyörgött nekem, hogy menjek vissza, mert annak ellenére amit tettem vele, szeret nagyon. Én meg persze ettől függetlenül szerettem, így belementem, majd eltelt egy kis idő, és megkérte a kezem.
-Azta, na ez durva. -mondta Allison.
-Ja, de végül örülök neki, hogy itt vagyok, egy ilyen családban.
Még gondolkodok, hogy elmondjam nekik én is az erőmet, hiszen ha nem használom, olyan mintha nem is lenne. Fuu nem tudom mit kellene tennem. Ezen meg rágodnom kell.
-Mink is örülünk, hogy itt vagy, és Diego is amint visszaszáll a földre, jobban megismer ő is, és jóban lesztek.
-Ja, biztosan. Azért gondolom fura így élni, képességekkel. Nem lehet egyszerű, hisz biztos az emberek irigykednek rátok.
-Már nem, régebben igen, akkor jártunk bevetésekre, mielőtt.....-Allison habozott hogy folytassa -e , végül megtette.- Oké, szóval Ötös képessége a teleportálás, és az időutazás.
Ahh így már értem, miért terem ott előttem mindig. Oda megy ahova akar, amikor csak akar, és ugyanez az időben is. Hűha tényleg nem semmi család.
-Ötös mindig ilyen rideg volt mindenkivel???-kérdezem.
-İgen, mindig is különbnek érezte magát tőlünk, magasabb szinten gondolta az erejét, mint a miénk, de mint kiderült nem is olyan régen, hogy Vanya ereje a legnagyobb.
-Tényleg???- lepődtem meg.
-Ja, ő egy külön történet, elmondhatom ha érdekel, de most el kell készítenem a vacsorát, mert ezek éhen halnának anya nélkül, de ő mint mondtam, most pihen. Remélem szereted a lassgnét.- mosolyodott el.
-İgen szeretem, segíthetek benne??- kérdeztem.
-Ja naná, legalább hamarabb kész leszünk.- derült fel Allison.
-Akkor menjünk.
Elindultunk a konyha felé, ami ugyanúgy mint a ház többi része, kicsit konzervatív mégis hagyományos a kialakítása.
-Szóval kelleni fog hagyma, fokhagyma, ezeket megpucolod légyszi?
-İgen , persze add csak.- vettem el tőle.
A hagyma két végét levágtam, majd félbevágtam, és a héját simán leszedtem, majd ugyanezt tettem a fokhagymával is, és mindkettőt apróra vágtam.
-Azta, máris kész vagy vele?? És még össze is vágtad?? Hogy tudod ilyen apróra vágni??
Én csak mosolyogtam rá, ő pedig csak bámult rám.
-Most mi az ??? Mit nevetsz??- kérdezte.
-Lehet, de csak lehet, hogy szakácsnak tanultam régebben, és ezért megy a hagyma vágás.-nevettem fel.
-Tényleg??? Akkor mostantól te főzöl, tied a konyha. Sőt mosom kezeimet, ide leülök, és nézem ahogy dolgozol. -nevetett ő is. – Lássuk átmész e lasagne teszten.
-Tudod, hogy egy szakácsnak alapok az olasz ételek??? Nem félek. -Vágtam magam harciasba.-Ha megmondod hol van a többi hozzávaló, meg a főzéshez szükséges eszközök, akkor megcsinálom.
-Mindent előkészítek neked, de a kaja a te dolgod.- mondja Allison.
-Megegyeztünk.
Allison mindent kipakolt az asztalra, kivéve egy dolgot.
-Van élő fűszeretek???-kérdezem.
-Anya valamit gondoz kint, szerintem azok fűszerek. Mindjárt meg is nézem.
-Ha azok, akkor bazsalikom és oregánó kellene.
-Jólvan.
Amíg Allison kiment, addig üvegesre pároltam a hagymákat olajon, majd beletettem a húst, és fehéredésig pirítottam, majd a paradicsomszószt is hozzáöntöttem egy kis vízzel.
Allison közben vissza is jött.
-Meg is vannak. Tessék.-adta át a fűszereket.
-Nagyon szépek, imádom szagolni őket, annyira aromás az illatuk, ez adja az étel igazi érzékét. Össze is vágom.
Elkezdtem apróra vágni a leveleket, közben Allison megszólalt:
-Te nagyon élvezed ezt igaz?? -kérdezte.
-Hát sokáig nem tudtam mit akarok magammal kezdeni, tudod Magyarországon nem könnyű jó szakmát választani, mivel az ország helyzete elég gyenge.
-Várjunk, te Magyarországról származol??  Közép-Európából???
-İgen, de aztán ide költöztem Amerikába.
-Wow, biztos nagyon szép Európa.
-Valóban, egy kicsit hiányzik is.
-Érthető a honvágyad.
-Majd elmúlik, amúgy nem sokára kész lesz a ragu. Addig megcsinálom a mártást is.
-Tied az irányítás. Biztos jó lesz, ha szívből csinálod.
-Én csak úgy szoktam.-mondtam őszintén.
-Akkor jó.
Elkészítettem a mártást, közben kész lett a ragu is, összeraktam a lasagnet, majd reszeltem rá sajtot, és beraktam a sütőbe.
-Már nem sok idő, nagyjából negyed óra. Szólok a többieknek, hogy lassan jöhetnek.
-Rendben, addig én megterítek.
-Oké.
İndultam fel a lépcsőn, elsőnek Klaus szobája felé mentem. Ahogy benéztem, épp akkor akart felpróbálni egy szoknyát. Na jó, kicsit se fura, amiket csinál. Lassan köhintettem egyet, mire megfordult.
-Szia, csak azt akartam mondani, hogy nem sokára vacsora.
-Azonnal megyek bébi, de mond csak jól állna ez nekem???-mutatott a szoknyára.
-Hát, tudod hogy nem lennénk legjobb barik, ha hazudnák, csakis az igazságnál maradjunk. Az alkatod jó lenne hozzá, de egy baj van, hogy maximum 30 éves férfi ilyet nem vesz fel.
-De ha egyszer a legjobb helyeken szellőzik, nem tudod elképzelni, hogy a férfiak mit élnek át egész nap egy nadrágban. -mondja kioktatva Klaus.
-Valóban nem tudhatom, de ha akarod itthon flangálhatsz benne, csak ne menj ki így az utcára.
-Oh, az nagyon jó lenne, a többiek is már megszokták a hülyeségeim, szerintem ez még belefér.-vigyorgott.
-Szerintem is, de most már öltözz át, szólok a többieknek is.
-Oksi, de előbb segítenél lehúzni hátul???- mutatott hátra.
-Ja persze.-  lehúztam, mire egy szál boxerbe állt előttem. Valahogy nem zavart, nem tudom olyan természetesnek tűnik, mintha már évek óta barátok lennénk. Ahhoz képest, hogy drogozik, és piál, egész jól ki van dolgozva a teste. De erről a szenvedélyeiről majd még beszélnem kell vele, most nem támadom le vele, nehogy tolakodó libának nézzen.
-Akkor én megyek is...-hagytam ott, majd Vanya szobája felé igyekeztem, ami egyenesen az enyém, vagyis Ben szobája mellett volt. Hallottam egy gyönyörű dallamot, egészen magával ragadott, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna, húzott magával, hogy kövessem. Rájöttem, hogy ez Vanya a hegedűjével. Beléptem a szobájába, az ablakpárkányon ült, és hegedült, miközben belemerült a kották soraiba. Megvártam, míg végez, majd kijöttem a bűvköréből én is, aztán rám nézett.
-Ahh, Anna itt vagy.- mondta kicsit szégyenlősen.
-Öhmmmm....İgen, csak azt mondani, hogy lassan kész a vacsora.
-Csak egy pillanat, elrakom a kottákat, és megyek is.
-Rendben, egyébként elragadóan játszol.-mondtam neki.
-Köszönöm, ez adja nekem az.....-nem mondta végig, helyette mondtam én neki.
-Az erődet??? Allison elmondta, nem kell megijedned.
-Huu akkor jó, örülök nem szeretek titkolózni.
-Nem kell előttem nem kell, sőt All azt is mondta, hogy neked van a legnagyobb erőd a családban.
-İgen, ez így van, de nem dicsekszem vele, hidd el, akkora károkat okoztam vele, hogy legszívesebben azt kívánom, bárcsak lennék átlagos.
Hogy én mennyire együtt tudok vele érezni, én ugyanígy vagyok vele, de úgy gondolom, hogy csak el kéne mondanom nekik, ők meg is értenének, nem egyedül kellene átvészelnem ezt az egészet, meg amúgy is megérdemlik az igazat, épp elég hazug barátom volt, nem szeretném folytatni a hazudozást.
-Ugyan mégis mekkora kárt??- haboztam, mint aki nem tudja, hogy egy ilyen erő milyen következményekkel jár.
-Hatalmasat, ha ez kifejezi azt amit csináltam.
-Ohh te. De még szólnom kell Luthernek, legyél lent pár percen belül, okés??
-Jólvan. – otthagytam, majd kerestem Luther szobáját, meg is találtam, az íróasztalánál ült, bele volt bújva egy könyvbe. Kopogtam, mire felnézett a sorok közül.
-Bocsi, hogy megzavarlak olvasás közben, csak szólok, hogy mindjárt vacsora.
-Ugyan nem zavarsz, gyere csak.
-Mi jót olvasol?- kérdeztem érdeklődve.
-A Holdról olvasok, tudod azóta érdekel, mióta fent éltem 4 évet.
-Ez komoly??? Te fent éltél teljesen egyedül???
-İgen.-közben felállt, és majdnem a nyakam törtem, olyan magas a srác. Azta rohadt, életembe nem láttam ilyen nagy embert, mint őt.
- Hűha, téged aztán jó lehet megölelni, baromira erős lehetsz.- mondtam neki.
-Tesztelni akarod az ölelésem?? İngyen adom.- nyújtotta szét a karjait.
Elnevettem magam, majd odamentem hozzá, ő meg megölelt, valóban jó érzés volt, teljesen elvesztem a karjaiban, és ahogy éreztem a kezem alatt, a háta dagadt az izmoktól, na meg persze csak a mellkasáig értem.
-Hát szerencsés az a lány, akit majd ölelni fogsz a közeljövőben.
-Honnan tudod, hogy most nincs senki???- vigyorgott.
-Ahh, vagy úgy....-nevetettem, majd egy villanást láttam a szoba előtt, Ötös volt, aki zsebre tett kézzel nézte az ölelésünket Lutherrel. Mintha dühös lenne. Elengedtem Luthert, majd kisétáltam a szobából, majd félvállról odaszóltam Ötösnek is:
-Gyere te is enni, nincs kifogás.. kis morcos...-vigyorogtam rá.
Felhúzta a szemöldökét, csak megilletődve nézett rám.