A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Megettem a vacsorát, mint máskor is, mennyeit készített Anna. Vagy akár hívhatnám másképp is. Galambom, túl régimódi, mondjuk én olyan időben is jártam, ahol így hívták egymást az emberek. A bébiről mindig Klaus jutna eszembe, azt meg inkább ne akarja senki.
Életem, na ez igazán találó lenne, mivel tényleg úgy érzem, hogy nincs már életem nélküle..
Igen ez teljesen jó lesz. Felmentem a szobájába ráültem az ágyra, körülnéztem, majd megállapítottam, hogy mikor Ben volt itt, nem sokat voltam ebben a szobában. Nem voltunk olyan közeli kapcsolatban a testvéremmel ez van. De most már nagyon sokat fogok itt lenni, legalábbis remélem hogy Anna nem fog kirúgdosni páros lábbal, ha tolakodónak tartana.
Felvettem az egyik párnát, majd megéreztem rajta Anna illatát. Olyan mint a rózsa, mégis elegyedik valami különlegessel. Visszatettem a helyére a párnát, majd lementem az orvosi szobába, szereztem kötszert, majd visszamentem Anna szobájába. Volt ott egy táska, azt hittem már kipakolt a szekrényekbe. Az egyik zsebből lógott ki egy fénykép. Elfogott a kíváncsiság, így megnéztem. Egy egész csoport volt rajta, Anna egy srác ölébe ül, mindkettőjük kezébe sör volt, meg egy csomó kisebb fiatal gyerek volt körülöttük, őket ölelte egy lány és fiú. De engem igazán Anna foglalkoztatott. Boldognak látszik, a srác átölelte, ez kölcsönös volt, Anna is a vállánál ölelte. Ez a srác lenne az ex vőlegénye??? Vagy a Steve akit említett múltkor??? Az egyik srác még nálam is jóképűbb,  míg akinek az ölébe ül, az kicsit lazább, rock stílusa van. Mit aggódok már ezen?? Azt mondta ez a múltja, már lezárta. Vissza is tettem a táskába, nehogy azt higgye, turkálók a cuccai között. Majd elmondja ezt a részét az életének, ha akarja, én nem zargatom miatta. Le veszem a pólóm, hogy cserélni kelljen kötést, de baromira húzódik a sebem. Anna épp akkor lép be.
-Hé, mit csinálsz?! A sebed fel fog szakadni, ha így folytatod.-szólalt meg.
-Le akartam cserélni a kötést.-mondtam neki.
-Segítek, várj.- fogta meg az egyik karom, mire az egyik kezem kiszabadult a pólóból.
Akkor vettem észre, hogy Anna szemérmetlenül bámul engem, annyira szép, mikor piroslik az arca zavarában, oh, hogy mennyi ilyen lesz még, életem, ne aggódj te ezen. Hatalmas mosolyt villantottam neki.
-Khmmmm.....lassan húzom le a kötést, hogy ne húzza a bőröd, de azért ordíts, ha valamit rosszul csinálok.
Érted bármit elviselek.-gondoltam magamban.
-Biztos jól fogod csinálni ezt is, mint minden mást. Tudod azt hittem a szerelem az gyengíti az embert, kiszámíthatóvá teszi, de soha nem gondoltam, hogy egy másik ember a teljes valójával magával ragadhat.-mondtam őszintén.
-Annyira szépen tudod magad kifejezni, ez annyira bejön.-válaszolta.
-Csak az igazat mondtam. Örülök, hogy itt vagy nekem.-fogtam meg hibátlan arcát.
Közelebb mentem hozzá, mire csak egyenletes légzését éreztem magamon.
-Ígérjünk meg egymásnak valamit.-szólalt meg.-Beszélgessünk mindig, ne legyenek egymás előtt titkaink, a kommunikáció mindennek a kulcsa.- mondta komolyan.
Milyen éretten gondolkozik, ez az egyik dolog ami megfogott benne az első pillanattól kezdve.
-Ebbe beleegyezek, én is ezen az állásponton vagyok, na meg csak a te hangodat akarom hallani, senki másét.-mondtam neki.
-Ígérem, soha többet nem fogod magad magányosnak érezni, mindig itt leszek.-ölelt át hirtelen, mire én is szorosan magamhoz szorítottam, annyira megnyugtató volt. A haját fogni az ujjaim között, érezni közvetlen közelről az illatát, teljesen megrészegülök tőle.
-Életem....-mondtam neki, miközben a nyakába bújtam bele.
-Szívem...-mondta ő is miközben a hajamba túrt. -Aludhatok a mellkasodon???-nézett rám.
-Miért kérdezed meg egyáltalán??? Persze, hogy igen.-válaszoltam neki.
- A sebed miatt kis okosom, mivan ha megütöm éjszaka, vagy  valami más történik.
-Nem lesz semmi ne aggódj már ennyit.-mentem be a paplan alá.
-Jajj, te mindig csak nyugtatgatsz, pedig miattam történt.-válaszolta hangosan.
-Én sodortalak veszélybe, amikor együtt kávéztunk, az én hibám az egész, a szívemnek nem tudok parancsolni, sajnálom, drágám.-mondtam.
- Az én hős szerelmes lovagom...-mondta nekem.- Amint meggyógyultál, meg kéne ejtenünk azt a randit.
- Remek lenne, de le kell zárnom az Intézővel a dolgokat. Most már kezd elegem lenni belőle, másodjára törnek az életünkre.-válaszoltam.
-Remélem csak nyelvbotlás volt. Ketten intézzük ezt el, mi együtt. Engem is felpaprikázott az a kurva.
-Engem akar, nem téged, szállj ki amíg lehetséges.
-Téged amikor meglőttek, a fejed is beverted?? Úgy ismersz, mint aki megfutamodik??? Nem hagylak magadra. Szeretlek téged.- Hajolt oda hozzám, miközben a testét megtámasztotta a két kezével, majd puszit nyomott a számra jó hosszan. Elhúzódott, majd csillogó szemmel nézett rám.
-Én túlságosan is. -csókoltam meg most én, majd a haját arrébb simítva puszilgattam a nyakát.
Húztam tovább még közelebb magamhoz.
-Hé, rád fogok esni, és az fájni fog a sebednek.
-Nem rám estél, hanem belém.-mondtam izgatottan.
-Attól tartok, az már az első pillanatban megtörtént.-mondta őszintén, miközben befeküdt hozzám az ágyba.
-Nálad is??? Én nem tudtam mit kezdeni ezzel, annyira össze voltam zavarodva. Baromira zavart mégis, mikor Klaus máshogy viselkedett veled.
-A lényeg hogy most már tudod.-mondta.
-Igen. Amúgy hogy van a dilis tesóm???-kérdeztem.
-Tudom, nem hiszed el, de van komoly oldala is.-meglepetten néztem rá.
-Hát amúgy már én is észrevettem, hogy lehet vele rendes dolgokról is beszélni.-állapítottam meg.
-Igen, megkérdezte, hogy milyen volt Eddie-vel lenni.
-Én..... Láttam a táskádból kilógni egy fényképet, megnéztem.
-Ahh, azon rajta van mindenki.-mondta, majd felkelt és kivette ő is fotót.-Nem akartam kidobni ezt, mert attól hogy Eddie rajta van, a többiek ugyanúgy számítanak rajta.
-Ő az, akinek az ölébe ülsz??-mutattam a göndör hajú rock srácra.
-Igen, az ő.
-Boldognak tűnsz vele.-mondtam.
-Igen, mert az is voltam, egészen az utolsó napig, az esküvönket terveztük, hogy felveszek valami csini ruhát, gitárszolóra vonulok be az esküvömre, úgy berúgok a leány búcsúmon, hogy azt megemlegetem évek múlva is. De az alatt a pár perc alatt ez az egész így szertefoszlott.-tárta szét az ujjait.
-Mondanám, hogy sajnálom, de nem lenne igaz, mert akkor nem lennél itt.
-Most már én se bánom.-bújt oda hozzám, miközben a képet szorongatta.
-Ő itt Tizi, akivel a laborban voltam, neki is ugyanilyen ereje van mint nekem. Igaz kicsit elmaradottabb mint én, mivel a modern dolgokhoz nem ért, de azon kívül nagyon szeretem őt, ahogy a többieket is.-mutatott egy barna hajú lányra, aki egy fekete hajú srácot ölelt át.- Max, imád gördeszkázni, amióta Hawkinsba költöztek, a csapatunkban van, pedig a fiúk az elején irtóztak tőle, mivel egyiknek se volt barátnője akkor.- a vörös hajú lánynak kicsit keményebb vonásai voltak, de attól rendesnek látszott. -A legjobb barátnő, aki bármikor meghallgat, de én nem sokat beszéltem vele, mert tőlem fiatalabb, én inkább Steve-el, és Robinnal voltam.
Robint csak úgy önmagáért szeretem, ő az aki mindent tud rólam, a legközelebb ők állnak hozzám Steve-el.
-Ő az a Steve, akiről beszéltél múltkor???
-Igen,  folyton idegeskedik miattam, hogy biztonságban vagyok e. De ha nála átkattan az apu üzemmód, nem tud leszállni rólam, de ugyanez van a többiekkel is. Olyan mintha haszontalannak érezné magát, és felelősségteljes embernek akar látszani, így figyel a kicsikre.
-És az rossz, ha valaki ennyire védelmező???-kérdeztem most én.
-Nem, sőt kifejezetten jól esik nekem, hogy gondol rám is, annak ellenére, hogy búcsú nélkül eljöttem onnan. Egyszer biztos jó apa lesz belőle, csak szerezné vissza Nancyt.
-Nancy???
-A gimis szerelme, azóta is őt akarja vissza.
-Szóval ne aggódjak, hogy fel akar szedni téged, ez azért megnyugtat.
-Ő csak egy nagy testvér, semmi több, soha nem néztem rá úgy. Nincs senki, aki innen kitúrhatna.-mutatott a szívére.
-Akkor jó.-öleltem magamhoz, majd a mellkasomra feküdt.
-Életem...-szóltam neki pár perc után, már félálomba lehet.
-Hmmmm???-mondta becsukott szemmel.
-Valamit ígértél nekem reggelente. Az már holnaptól él???-tettem fel neki a kérdést.
-Hozok neked kávét.-válaszolta.
-Milyen jól ismersz.-mondtam neki.
-Kezdelek kiismerni szívem.-karolt át.
-Attól tartok én is. Jobban látsz engem mint bárki más.-mondtam halkan.
-Az miért baj?? Azt akarom, hogy előttem ne legyenek titkaid, gátlásaid, ne szégyellj semmit, ami a múltban történt, úgy fogadlak el, ahogy vagy.
-Hol voltál eddig?? -kérdeztem tőle.
-Túl messze tőled.-nézett fel rám.
Csodálva néztem őt, hihetetlen, hogy csak most találtam rá, belegondoltam, mi van ha az a marha nem csalja meg, életem végéig egyedül maradtam volna, és egy babáért rajonganék.
-Mire vársz?? Mindketten akarjuk azt a csókot.-húzodott mosolyra a szája.
Megfogtam mindkét kezemmel az arcát, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Bizsergést éreztem mindenhol a testemben, annyira mámorító volt, majd beleszédültem.
-Mit művelsz velem? Én nem voltam ilyen.- mondtam mikor elszakadtam tőle.
-Milyen?? Szerelmes és nyálas???-kérdezte kuncogva.
-Ja, így is lehet mondani. Mindig csak egy dolog izgatott, az időutazás, hogy bizonyíthassam, hogy én vagyok a legjobb a családban, hogy az apám is elismerje ezt, majd egyszer csak letettem erről, mikor olyan sok időre eltűntem ebből az időzónából.
-Milyen volt ott élni???
-A nagy semmi fogadott, csak hamu szállt a levegőbe, mindenhol törmelékek, romok, halottak, tűzek voltak. Próbáltam túlélni, csótányokon és maradékokon éltem, ami még kellett magamhoz vettem, már ami épen maradt, hisz nem kellett fizetnem semmiért. És amint mondtam előre vetítettem a tudatom, ahhoz hogy visszajöjjek ide.
-És örültél hogy visszajöttél, mivel annál minden jobb.-mondta Anna.
-Igen, még időben jöttem vissza.-válaszoltam.
-Ja. -tette le a fotót az éjjeli szekrényre.-De most már aludjunk, baromira nehéz volt ez a nap.
-Jó, legyen.-bújt vissza hozzám, mire ő már elaludt, én csak a plafont bámultam. Azon gondolkodtam, hogy lehet lezárni ezt az Intézővel. Az biztos, hogy többet nem fogok neki dolgozni, az az időszak már lejárt. Valami mást kell kitalálnom. Annáról le kell szállnia, neki semmi köze nincs ahhoz a viperához, csak engem védett. Ő engem akar, élve vagy holtan, már nem számít, valahogy el kell intézni, lehet erőszakkal vagy anélkül is. De most már nem csak magamra kell gondolnom, hiszen a többieket is meg akarta ölni, köztük Annát is. Belepusziltam a hajába, majd el is aludtam.