A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Álmok tengerén~Ötös~

Felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és mint egész nap, gondolkodtam, hogy hogyan is találjuk meg Annát. Vajon igazat mondtam Klausnak, tényleg csak a válaszok kellenek róla, hogy megmagyarázza, hogy hogyan került az életünkbe, és hogy mi van vele?? Mégis mit csináltam egész nap, én nem vagyok normális, miért kerestem őt egész nap?? Na jó, az agyamra megy ez a lány. Mit érdekel ő engem? Sok sikert az új életéhez, én nem szólok bele, csináljon amit akar. İnkább tanulmányoztam a kvantumfizika tankönyvemet. Hát igen, de nem ártana felfognom is a szavakat, egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy odafigyeljek.

Kéne valamit ennem, épp mentem volna le a lépcsőn, mikor hangokat hallottam apa irodája felől, így hát megnéztem, és Diego kutatott apa dolgai között.

-Mit keresel apa irodájában?- kérdeztem tőle, mire csak ezt mondta:

-Csak egy lányt keresek, aki valószínűleg egy közülünk, együtt voltunk elmegyógyintézetben, de elveszettem a nyomát, de itt hátha találok valamit róla.

-Jajj ugye nem Lilaról van szó???Az a csaj elmebeteg szó szerint.

-Mi???Honnan ismered őt??? - kérdezett vissza.

-Ohh..hát amikor az İntézőnek dolgoztam akkor ismertem meg, de az a lényeg téged miért zargatott?? Hisz nem is állunk közel , mint család, teljesen amatőr lenne tőle, ha az intéző arra kérte volna, hogy faggasson ki rólam.

-Abba nem gondoltál bele, hogy esetleg több lehet köztünk Lilaval mint barátság?? Te pusztán azt látod, hogy csak kihasználna.

-Mivel az İntéző nevelte fel, így nagy valószínűséggel kihasznált.

Otthagytam, lementem a konyhába csináltam egy szendvicset magamnak, meg ittam tejet, majd elmentem fürdeni, és azt vettem észre, hogy mindkét térdemen egy lila folt van. Na baromi jó, most még erre emlékezni fogok egy ideig, megnyomtam a lila foltot, és fájt a helyük. Mit művelt velem?? Más válasz nem lehetséges, mint hogy neki is van valami ereje, hiszen egy sima szemkontaktussal nem lehet bántani senkit. Valami van benne, ami foglalkoztat, nem tudom megmagyarázni, mi az. Mindegy, lefürödtem, fogat mostam, belenéztem a tükörbe, elég nyúzott voltam, és fáradt. Oldalra néztem a tükörbe, és ott volt, teljes életnagyságban, és csak bámult engem, miközben zsebre tett kézzel állt a falnak támaszkodva. Majd a tükörből átnéztem a falhoz, de nem volt ott senki. Mi a fene van velem? Már képzelődők is, na pedig nem vagyok berúgva. Összeszorítottam a szemem, és ezt mormoltam:

-Nem vagy itt, csak a képzeletem szüleménye vagy, te nem vagy valóságos, soha nem is leszel. Eltűntél. Nem vagy itt mellettem.

Kijöttem a fürdőből, majd a nem oda illő gondolatokat kilökdöstem az agyamból, lefeküdtem az ágyba, és csak a plafont bámultam. Gyerünk az előbb még fáradt voltam, most meg csak bámulok a nagy semmibe, Telt múlt az idő, mire talán sikerült kiürítenem az elmém annyira, hogy sikerült elaludnom.