A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Felálltam az asztaltól, majd el kezdtem lepakolni, a lányok egyből be álltak segíteni, így sokkal jobban haladtunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Ötös lép be, és jön oda hozzám.
-Kint várlak a ház előtt a kocsiban, ha végeztél itt, gyere.-mondta nekem.
Ha egyszer megígértem, akkor úgy se fogom visszamondani, mégis mit gondol.
-Jólvan ott leszek, de most ne hátráltass, kérlek.- vigyorogtam.
-Hogy én???Látod már itt se vagyok miről beszélsz??-tárta szét a kezét, és már ott se volt. Annyira bolond, hogy már fáj. De talán bírom benne, ahogy azt is hogy már nem akar megölni, és már én se vagyok rá ideges, tehát én se akarom a másvilágra küldeni.
-Ez meg mi volt???-kérdezte Allison. -Lehet, hogy agyára ment az időutazás.
Soha senkit nem hívott el kávézni, mindig egyedül szokott. Mintha attól félne, hogy elmenekülsz, annyira kerget téged.
-Jajj ugyan már, ne túlozz, ez csak egy kávé, nem nagy ügy. Holnap meg majd szerzek be itthonra is rendes kávészemeket.
-Azt jól teszed, mivel nem csak Ötös kávéfüggő, reggel én se bírok meglenni nélküle, ezért elmegyek minden nap 3 sarokkal lejjebb a Money’s -ba, hogy kapjak finom kávét.
-Mehetek veled reggel én is???-kérdeztem.
-İgen, persze. -válaszolta.
-Remek.
-Na készen is vagyunk. Menj ne várasd meg az idő mesterét.-ironizált.
-Még egy kicsit várhat, még egyszer fel kell mennem a szobámba.- mondtam.
Felmentem a szobámba, elmentem Wc-re, egy kicsit befújtam magam, de nem vittem túlzásba, elraktam a pénztárcám, meg a telefonom, és már mentem is le. Ötös tényleg ott volt a kocsiban, beszálltam, mire ő felnézett.
-Kibeszéltetek még Allisonnal??? Mi tartott ilyen sok ideig??-kérdezte.
-Ha hiszed ha nem nem minden rólad szól Ötös. -vágtam vissza.
-Oh tényleg?? Akkor még is mi történt??-kérdezte.
-Hát nem a türelmedről vagy híres, ahhoz képest hogy az időutazás az egyik képességed.-válaszolok neki.
-Szóval ez volt a téma a képességeink....-mondja Ötös.
-Ezt nem most beszéltük meg hanem vacsora előtt. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen ez a család.- mondtam.
Elindultunk a kávézóba, épp megálltunk egy jelzőlámpánál. Majd mentünk tovább.
-Na és te hogy látsz minket külső szemmel??? Mindig kíváncsi voltam, hogy egy átlagos ember, hogyan gondolkodik rólunk.
Még ha átlagos lennék, na mindegy, ezt nem tudhatja.
-Szerintem kivételes emberek vagytok, viszont nehéz is vele együtt élni.
İdeértünk egy fánkózóhoz, öhh oké csak tudja hogy jó helyre jöttünk e.
-İgen, nehéz mivel a következményekkel számolnunk kell.-mondta.
Bementünk közben, leültünk a pulthoz, majd kértünk két fekete kávét.
-Azt elhiszem, na meg nem tudhatod, mikor akar eluralkodni rajtad a képességed.
Furán nézett, miközben helyeselt, mintha már vele is megtörtént volna.
-İgen, igazad van. De azért nem félsz tőlünk????-Tette fel a kérdést.
-Tényleg így ismersz, mint aki megijed???-kérdeztem vissza.
-Nem, de egy ilyen hír után az ember el kezd félni.-mondta.
-Én nem olyan vagyok.-mondtam.
-Azt meghiszem.-ivott bele a kávéjába.
-Látom rajtad, hogy sok kérdésed van, ne kertelj.-mondtam neki.
-Legyen úgy, hogy egyet én egyet te kérdezel.-ajánlotta fel.
-Oké, akkor kezd te.-mondtam neki.
-Rendben. Mit tettél velem ott az utcán???-kérdezte.
-Na egyből a közepébe, szuper te tényleg türelmetlen vagy.
-Csak kíváncsi, azóta se értem mi történt ott akkor.
-Akkor most elmondok egy sztorit, ki bírja várni uram???-vicceltem, pedig csak most jön a fekete leves.
-Azt hiszem, igen.-mosolygott.
A mosolya kicsit megnyugtatott, de most tényleg el kell neki mondanom.
-Ahonnan jöttem Hawkinsból, ott volt egy párhuzamos dimenzió, ahonnan szörnyetegek jöttek át, és mindenkit meg akartak ölni.
-Egy másik dimenzió??? Hallottam hogy vannak más helyek, de csak feltételezésnek gondoltam.- mondta Ötös.
-Szóval ezek a szörnyek átjöttek a mi világunkba pár embert meg is öltek. Van ott egy labor, ahol embereken kísérleteznek, és a CIA engedélyt is adott rá. Engem is ott képeztek ki a képességemre, mivel átlag emberek nehezen tudják megölni ezeket a dögöket.-
-Na várjunk csak neked is van képességed??? És szörnyek ellen harcoltál?? Ez komoly??
-İgen, nekem is van telekinetikus képességem. És igen pergamen szerű szörnyekkel harcoltam.
- Megmutatod az erőd??-kérdezte Ötös.
-Ha szeretnéd, meg. Nézd a hűtőt.-mutattam a pult mögött álló hűtőre, ami tele volt üdítővel.
Rákoncentráltam, azon gondolkodtam, hogy szétdurrannak a hűtőbe. Erősen szugeráltam, mire rántottam egy aprót a fejemen, és az összes üdítő szétment a hűtőben.
Ötös szájtátva bámulta a hűtőt, nem tudta hova tenni, hogy most mi történt.
-Azta, és ezt az elméddel igaz?-kérdezte.
-İgen.-ahogy kimondtam, vagy 10 fegyveres férfi lépett be a helyiségbe.
-Basszus, jó gyorsak voltak.-súgta nekem oda Ötös.
-Várj, ezek minket akarnak??-kérdeztem tőle.
-Csak engem, mivel kicsit bekavartam az idővonalba. Ugorj át a pulton, majd menj hátra ott van egy vészkijárat, ezeket bízd csak rám.-mondta nyugodtan.
-Ezt te se gondoltad komolyan, nem hagyom hogy megöljenek. Vagy együtt megyünk haza, vagy egyikünk se megy soha.
-Csak most az egyszer hallgass rám. Ezek profik, egy mozdulattal megölnek.
-Tényleg nem hiszel abban, hogy meg tudom magam védeni igaz??-kérdeztem tőle.
-Velünk kellene gyere Ötös, az İntéző már vár téged.-mondja az egyik fegyveres.
-De hisz megöltem őt, ez hogy lehet??-kérdezte meglepetten Ötös.
-Él és virul a főnökasszony...Na gyere csak...-fogta meg Ötös vállát, mire az mögötte termett, és egy mozdulattal kitekerte a nyakát.
-Bújj le Anna az asztal alá.-mondja.
Na azt már nem. Elteleportálta magát a pult tetejére, hívta magához a többi katonát.
-Na lássuk mit tudtok.- mondta nekik.
Megindultak felé, de felém is jöttek, így nekem is közbe kellett lépnem.
Az egyiket a falhoz csaptam, de úgy hogy betört a feje. Másik kettő jött helyette, próbáltam behúzni az egyiknek, de lefogtak mindketten, térdre kényszerítettek, Ötös közben az egyiket szemen szúrta egy villával, a másikat egy asztalnak lökte neki, majd meglátott engem, hogy lefognak. Oda akart jönni, de mondtam hogy ne tegye. Bedühödtem, aztán akkorát ordítottam, hogy az erőmtől mindkettő fegyveres felrepült a plafonra, majd visszaesett, és többet nem keltek fel. Felnéztem Ötösre, aki mintha már meg se lepődött volna. Az egyik fegyveres fel kelt Ötös mögött, a nyakához szorított egy kést, próbálta használni az erejét, de az nem működött.
-Jajj, ne most basszus....-morgott.
-El kell vinnem a fiút, ne akadékoskodj, kislány.-mondta.
-Jólvan, csak semmi hirtelen mozdulat azzal a késsel, még magyarázkodnod kellene az Intézőnek, ezt te se akarod, nem igaz??-tettem fel neki a kérdést.
-Ja ne csináljunk nagyobb bajt ebből.-Azzal hátrálni kezdett Ötössel együtt, felemeltem a kezem, hogy nem akarok semmit se csinálni.
-Okos vagy, jól csinálod.-mondta nekem.
Majdnem kiértek az épületből, mikor ránéztem a fegyveresre, és rántottam oldalra a fejem, mire csak egy hangos reccsenést hallottunk, így Ötös  kiszabadult. Hátranézett, majd csak nézte a csávót, akinek kitört a nyaka.
-Kösz.-mondta fennhangon.-tényleg okos vagy, és cseles.-büszkélkedett.
-Ugyan nem tesz semmit, most már remélem nem akarsz elbújtatni.-mondtam neki.
-Hát nem...ami azt illeti, te is vérprofi lehetsz.
-Nem vagyok rá büszke.-mondtam.
-Várj egy pillanatot....-odament a pulthoz, és hozott egy szalvétát.
-Vérzik az orrod.-állapította meg.
-İgen, ez az erőm miatt van, mindjárt elmúlik.- mondtam neki.
-El kéne tűnnünk, nem sokára jönnek a zsaruk.- mondta.
-Akkor menjünk.-kiléptünk az épületből, beszálltunk a kocsiba, majd szélsebesen mentünk vissza az Akadémiára. Miközben Ötös vezetett, én hangosan felnevettem:
-Mi az?? Mi történt??-kérdezte.
-Pedig csak egy kávéval kezdődött...és mészárlás lett a vége. Phuu hihetetlen ez a szakma.
Ő is nevetett, szinte mennyire vicces a helyzetünk, két napja ölni akartuk egymást, most meg összedolgozva egy kisebb osztagot kiiktattunk. Jó csapat vagyunk.