A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Alig bírunk el ezzel a két marhával, majd a nő Annára szegezte a fegyvert. Ne öljék meg, azt nem engedem, hogy miattam bántsák, nem élném túl.
-Anna...-szóltam neki, majd előtte teremtem, így engem ért a lövés. A földre estem, ő odajött hozzám. Kezdtem szédülni, és a szemem le akart csukódni, de erőt próbáltam venni valahonnan.
-Ötös, neee, kérlek ne hagyj itt.-mondta nekem.
Majd Vanyat láttam, hogy előttünk van. Anna meg behúzott egy oszlop mögé.
-Hé, tartsd nyitva a szemed, rám figyelsz!-parancsolt rám.
-Mást nem is látok egy ideje.-válaszoltam neki őszintén.
-Ezt később beszéljük meg,  de nem tudom hogy fel e bírnánk menni a lépcsőn a sebed miatt. Így egy valami működhet. Fel kell minket teleportálnod a beteg szobába. Tudom fáradt vagy, és hősieskedsz miattam, de azt akarom hogy élj. Élned kell, hogy húzhassam az idegeidet, na meg kinek főzök majd kávét.
-Én is akarok élni, főleg ezek után. Jólvan legyen, add a kezed.-fogtam meg a kezét.
-Csak nyugodtan, én hiszek benned.-nézett rám.
Az összes erőmet összeszedtem, majd egy pillanat alatt fent voltunk az emeleten, besegített a szobába, lefektetett az ágyra, de amint elengedett, újra elvesztettem az erőm, és lecsukódott a szemem. Fehérség fogadott, majd egy parkban voltam, mentem körbe körbe, majd láttam valakit. Anna volt az. Egyszerű nyári ruha volt rajta, a gyönyörű hosszú haját lobogtatta a szél, majd megfordult, és a kezét nyújtotta. Egyből megfogtam, majd ránéztem, közben leültünk a földre. Körülöttünk virágok voltak, minden annyira mesés volt. Ez tuti csak álom.
Biztos csak képzelem az egészet. De már az se érdekelt, vele akarok tölteni minden időt.
Megfogtam az arcát, mire ő a másik kezemet fogta meg, és összekulcsolta ujjainkat.
-A világot adnám azért, hogy a szíved az enyém legyen Five Hargreeves.
-Már az, soha senki iránt nem éreztem hasonlót.-mondtam neki, mire közelítettem hozzá, és megcsókoltam. Addig csókolóztunk, amíg nem kapkodtuk a levegőt. Baromira jó volt.
Majd egyszer csak minden eltűnt, megint a fehérség volt körülöttem. Tudtam, hogy csak az agyam csinálta ezt velem.
Nem sokkal később felkeltem, csak a barna plafont láttam, aztán anya és Klaus is bekerült a látóterembe.
-Ötös, csakhogy felkeltél, mindannyian nagyon aggódtunk érted.-mondta Klaus.
-Kösz, ő hol van??-kérdeztem.
-Szólok neki.-kelt fel a székről Klaus.