A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

Zavar😆🫣~Ötös~

-Nekem aztán nem, a nyelvem tökéletes helyen lehet a szádban vagy egészen máshol.-húzta fel a szemöldökét, mire én lehűltem a szavaitól. Próbáltam terelni a beszélgetést, és leginkább a gondolataimat, mert azért kéne az önkontroll.
-Khmmm....szükséged van valamire?? Kávé, vagy főzessek valamit otthon? Hozok neked bármit, amit csak kérsz.-kezdtem nyugodtabb hangnembe.
- Jól vagyok, intézzük el a hivatalos papírokat, ahogy akartuk a nap elején is, aztán hazamegyünk, bepakolunk, és ott tudok pihenni. Nem érek rá itt tespedni a kórházba.
- Hé.....Shhhhh..- nyúltam a vállához, hogy vissza feküdjön.- még szédülhetsz a doki szerint, maradj a seggeden, legalább addig míg elmegyek a recepcióra a papírok miatt.
-Huuuu....Jólvan..-forgatta a szemét, majd kifelé nézett az ablakon.
Kimentem, majd gyors aláirtam mindent, majd a dokival összefutottam a folyosón, tájékoztattam, hogy hazamegyünk, mire csak a fejét rázta. Nem tarthatja itt erőszakkal, különben sincs semmi baja neki, csak kicsit túlságosan felizgatott állapotban volt. Mostantól jobban fogunk figyelni erre, hogy ennyire ne szálljon el.
-Írok fel egy pulzus helyreállító gyógyszert, de kerülnie kell a stresszt, és a fokozott izgalmakat.
-Rendben, így lesz, de most már viszlát doktor.-hagytam ott, majd siettem is vissza Annához.
-Na itt vagyok szívem, kész is van minden, ha akarod mehetünk is.-Léptem oda mellé, de a szeme csukva volt, hallottam egyenletes légzését. Olyan édesen aludt, betakartam, elsöpörtem egy kósza hajtincset az arcából, amit ilyenkor még gyönyörűbbnek láttam. Hosszú szempillái most lefelé hajlottak, ki volt simulva, a szája még most is csillogott a lámpa fényétől.
-Ígérem, mindig itt leszek neked, bármi is történjék.-fogtam meg a kezét.