A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Hirtelen riadtam fel a reggel, egy kicsit kifárasztott a tegnapi nap. Felöltöztem, majd lementem reggelizni. Annát hallottam, hogy eszmecserét folytat Diegoval, közbe szóltam, hogy mit terheli őt így korán reggel. Mire ő mondta, hogy szeret itt lenni, de ha zavar, akkor elmegy amúgy is el akart menni, azzal a lendülettel fel is állt. Egyből elé ugrottam.
Hé, nem mész te sehova.- a bunkó testvéremre néztem.-Te meg hogy lehetsz ilyen barom?
-İtt meg mi folyik??-lépett be Allison.
-A tesóm megint a szarabbik énjét mutatja, nem is tudom van e másik.- vágtam oda neki.
Ahogy ezt kimondtam, Diego szeme elsötétült, majd az egyik kését felém dobta. Már készültem a fájdalomra, mikor a kés hirtelen megállt. Egyedül én tudtam mi történik. Annára néztem, Vanya megfogta a vállát, mire egyet pislogott, és a kés a tányéromra esett.
Mindenki csak hüledezett, majd Diego megszólalt, hogy ez mi volt, én meg ironizáltam vele, de csak visszatért a kérdéshez, mire Anna kitálalt az egészről. Senki meg se szólalt, én is csak nézni tudtam őt. Ez a végtelen őszinteség megrémiszt, egyszerűen hogy tudja csont nélkül kimondani ezeket, majd ott hagyta az asztalt, mondván hogy nincs étvágya.
-Na minden választ megkaptál??-vágtam oda Diegonak.
-Te meg mit szólsz bele?? Mi közöd neked Annához???-kérdezte Diego.
Épp szóra nyitottam a szám, de hang nem jött ki, csak habogtam. Mi közöm is?? Barát, új családtag, vagy csak Klaus új ismerőse. Nem tudom, mi a rendes kifejezés, talán az összes egyszerre, na meg egyes tulajdonságai vonzanak. Várjunk mi???Vonzás??? Nem is tudom milyen vonzást érezni valaki iránt??
-Én csak azt mondom, hogy nem kellett volna kifaggatni, el mondta volna magától, de te mindent egyből akarsz.-azzal felmentem a lépcsőn, az ő szobája felé.
Bekopogtam, de válasz nem jött, benéztem, de nem volt ott. Körbejártam a házat, de sehol se találtam. Mégis hova lett??? Visszamentem az ebédlőbe, ahol épp most ült le Klaus az asztalhoz, azon kívül mindenki elment onnan.
-Hé Klaus nem láttad Annát???
-De, a konyhába volt legutóbb, azóta nem láttam.
-Ott sincs, az előbb néztem.
-Akkor elmehetett valahova, majd jön ne aggódj.-mondta Klaus.
-Csak beszélni akartam vele, ezért keresem.-válaszoltam neki.
-Tetszik neked igaz??? Ha én a csajokat bírnám, én is felszedném. İllene hozzád, jól helyre tenne téged minden szempontból.
-Te ezt most józanon mondod vagy megint be vagy állva???-kérdeztem szarkasztikusan.
-Színjózan vagyok öcsi, peched van.-kapott be egy falat pirítóst.-De nem válaszoltál, téged úgy ismerlek, hogy nem tagadnád le.-ivott közben narancslevet.
-Azt hiszem, vonzódom hozzá.-jelentettem ki.
-Juhuu, végre kimondtad.-ugrott fel az asztaltól Klaus.
-De erről egy szót se senkinek, mert megbánod.-mutattam rá szigorúan.
-Lakat a számon. Legalább tőled ne kapjak, ha már tőle fogok.-mondta Klaus.
-Ezt hogy érted??-kérdeztem vissza.
-Lesz vele egy beszélgetésem, ami nem lesz kellemes, szerintem a piáról és a drogokról lesz szó.
-Na azt jól teszi, hogy megdorgál érte.-válaszoltam.
-Jajj, már te is kezded.-mondta Klaus.
-Nem, én folytatom, tényleg nem kellene szedned ezeket a szarokat, teljesen ronccsá tesz nem veszed észre?? Tudod van amiért érdemes élni.-válaszoltam neki
-Most már te is ezt mondod, hogy itt van Anna. -mondta Klaus.
-Shhh, ne mond már ilyen hangosan, még meghalják.-fogtam be a száját.
Csak mosolygott a kezem alatt.
-Neked nem lehet mondani semmit, egyből kikotyogod.- vágtam oda mérgesen.
-Ugyan már, csak annyira hihetetlen hogy a nagy Five Hargreeves szerelmes lett, mikor még egy lányra rá se nézett, és a próbabát nem kell belevinni ebbe.
-Még hogy szerelem??? Ennyi idő alatt???Te meg vagy kergülve.
-Tudod, mik a szerelem jellemzői???- kérdezi Klaus. -Nem, akkor elmondom. Folyton rá gondolsz, aggódsz érte, mindig vele lennél, vele szeretnéd megélni az összes problémáidat, örömödet, idegen szóval nem tudsz élni nélküle.
Tátott szájjal bámultam Klausra.
-Mégis honnan a fenéből tudod te ezeket???-kérdeztem.
-Hát nem mindig a fiúkat szerettem, nekem is voltak barátnőim, igaz én nem voltam szerelmes egyikbe se, de egy belém igen, ő mondta ezeket nekem.-válaszolta.
-De ilyen hamar?? Az képtelenség.-mondtam.
-Nem az számít, hogy mennyi idő alatt, hanem hogy ezek amiket mondtam jellemzőek e rád.
A belsőjét szereted????Vagy a külsejét??-kérdezte.
-Hát már az első alkalommal éreztem valamit, mikor belenéztem a rémült szemeibe, tudod mikor meg akartam ölni.-válaszoltam.
-Na látod, már akkor is amikor ott motoszkált az érzés.-mondta Klaus.-Csak nem tudom hogy fogja fogadni azt hogy mások vagyunk.
-Már tudja, és különlegesnek tart minket, át tud érezni, mivel neki is van ereje.-válaszoltam.
-Hogy tessék??? Erről én miért nem tudok?? -kérdezte Klaus.
-Talán ha nem állsz be tegnap, akkor most hamarabb jöttél volna le reggelizni, és hallottad volna a kora reggeli perpatvart.
-Oh, basszus.-vágta oda Klaus.
-De most megyek, a szobámba találtok.-mondtam neki.
-Menj, van mit átgondolnod.-vigyorgott.
-Kapd be Klaus.-nevettem én is.
-Majd más fogja, csak iparkodj, nehogy valaki elvegye előled.-mondta Klaus.
-Én inkább megyek....-mentem fel a lépcsőn, majd azt néztem, hogy nyitva hagytam az ő szobáját, bementem, és nem sok cucca volt, mindössze pár ruha, tisztálkodási szerek, fésű, meg még pár személyes dolog. Az íróasztalon volt egy parfüm, kíváncsi voltam, hogy milyen illata van. Felemeltem, megszagoltam, majd úgy éreztem, mintha itt lenne mellettem, ez tényleg az ő illata volt. De nem, én nem vagyok ilyen, hogy más cuccába kutakodjak. Ki is mentem a szobábájából, és a sajátomba mentem, leültem az ágyamra, és csak Klaus mondatai jártak az eszembe. A jellemzőkön. Aggódok érte, nem hiszem, hisz meg tudja magát védeni, de mégis valami elkapott, mikor nem találtam itthon. Hogy minden időmet vele akarom tölteni, szerintem ez így van, és hogy mindig rá gondolok, hát elég sokat. Ez tényleg szerelem lenne???Fogalmam sincs, hogy milyen szeretni valakit saját magamon kívül. Azt se tudom, hogy én megérdemlem e azt, hogy szeressenek viszont. Akárhogy töröm az agyam, nem fogok rájönni, hogy mi is ez valójában. De hogy jöhetnék rá??? Elhívjam egy randira?? És ha ő nem érzi ugyanezt, akkor pofára esek, és az nem jó érzés. Lassan kell megközelítenem a dolgokat, igen ezt fogom tenni. Csak előbb érjen haza, hova mehetett? Valamivel lefoglalom magam, amíg nem jön, talán olvasok, az legalább hasznos. Olvastam egy pár oldalt, aztán eszembe jutott a tegnap este, és mi van ha az Intéző új ügynököket küld, hogy elkapják őt. Basszus, és ha már elkapták???? Hogy derítsem ki, hogy jól van e?? Hisz már egy óra eltelt, hogy elment. Ledobtam az asztalra a könyvet, és gondolkodtam , hogy mentsem meg, ha azt kell. Eltelt még egy óra, sehol nem volt. Na jó, megölöm az Intézőt, ha valamit csinált vele. Kerestem fegyvereket apánk vitrinjéből, levettem azt aminek a legjobb a válltámasza. Trappolok le a lépcsőn, majd nyílik a bejárati ajtó. Anna volt az.
-Hé, te mégis hol voltál??? Azt hittem, elraboltak vagy bántottak.- mondtam neki magas hangon.
-Neked is szia Ötös, inkább segíts te vagy a férfi. Miért van nálad fegyver???-kérdezi Anna.
-Amint mondtam, azt hittem, bántottak vagy elraboltak a tegnapi után, nem kellene ennyire szabadon mászkálnod, amikor veszélyben vagyunk.
-Nem volt semmi velem, ne aggódj. De ha ezeket elveszed, örökké hálás leszek, leszakad a kezem.-mondta.
-Oh, persze.-tettem le a fegyvert, és vettem át tőle a csomagokat.-Hova vigyem?
-A konyhába, vettem egy kis kajának valót.- válaszolta.
-És ez tartott 2 órán keresztül???A bevásárlás???-kérdeztem.
Keresztbe tette a kezét a mellkasa előtt.
-Nem tudtam, hogy számadással tartozom minden lépésemért.-mondta flegmán.
-Nem kell elmondanod, csak hirtelen eltűntél.
-Vagy talán aggódtál értem????-tette a vállamra a kezét mosolyogva. Kíváncsian nézett, mire én megszólaltam:
-İgen, a tegnapi miatt, hisz tudjuk, hogy mi történt, meg amúgy is barátok vagyunk, és most már családtag vagy.-válaszoltam nagy nehezen, miközben a mellkasomat nyomta az az egy szó. BARÁT!!!!
Lehervadt a mosoly az arcáról, de próbálta palástolni.
-İgen, köszönöm, hogy befogadtatok a családba, mindegyikötök a tesóm lett.-válaszolt halkan.
Testvér??? Csak annak tekint???  Biztos csak azért mondja mert neki is van ereje, mint nekünk, és hasonló hozzánk. El kezdett kipakolni a szatyrokból, közben odamentem hozzá:
-Hé, rám bármibe számíthatsz!! Én nem ítéllek el, amiért ilyen vagy, szerintem különleges vagy!!!-mondtam neki teljesen őszintén.
Rám nézett, majd hirtelen átölelt, nem tudtam reagálni időben, így a kezemmel lassan átkaroltam. A mellkasomba fúródott a feje, a fejére hajtottam az àllam, majd lejjebb hajoltam, és megszagoltam a haját, aztán el kezdtem simogatni. Ilyen lenne valakit átölelni, sose éreztem magam ennyire teljesnek.