A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Ötös egyre durvább lett, ezt az énjét akartam hogy felszínre kerüljön. A szex mióta őt ismerem, átértékelődött bennem. Nem a felszínességet, a kalandot, a szexuális vágy csillapítását jelenti, hanem a szerelmet, a feltöltődést, a mélységet, a mámort. Felemelte a lábamat az asztalra, mire így teljes egészében, akadálytalanul csúszhat belém újra és újra. Hangosan nyögtem, nem bírtam magamban tartani a hangokat:
-Ötös..-sikoltottam minden erőmet elhagyva.-kérlek.-mondtam neki sorozatban, el fogok szállni, muszáj figyelmeztetnem, hogy nem  sokáig tudom tartani magam. Megvárlak, életem, rád vártam egész életemben, arra hogy útjaink keresztezzék egymást. Egyszerre ordítottunk fel, majd végül teljesen elhagyott az erőm, ha nincs itt az asztal vagy ha Ötös nem fog hátulról, szétesem. Hosszú pillanatokig a fejem az asztalon pihent, muszáj magamhoz térnem, hihetetlen mit élek át ezzel az emberrel, hogy lehet ilyen jó, ha tehetném megállás nélkül csinálnám vele. Szerintem ő se ellenkezne.
Egy forró könnycseppet éreztem végig folyni az arcomon.  Észrevette, ahjj miért vagyok ilyen gyenge.
-Annám...- csodálkozva néztem rá, soha nem hívott még így, ez olyan személyesnek, hangzott, olyan édesen, senki más nem tudná így kimondani a nevemet, csakis ő..-Jajj Istenem, tudtam hogy ez lesz ha elveszítem veled a fejem, fájdalmat okoztam neked.-komolyan ezt gondolja??? Amikor életemben nem volt ilyen csodálatos dologban részem, mint a mostani szexuális élményeim. Ez már nem csak a testünkről szól, a lelkünk vált eggyé tegnap óta. Megfordultam, és megcsókoltam, ebből tudnia kell, mit akarok neki mondani. Hiszen egy csókban annyi minden rejlik: vallomás, ajándék, élmény, odaadás, eggyé válás, mámor.
-Életemben nem éltem át így az aktusokat, mint veled. Szeretlek, apuci.-karoltam át a nyakánál. Nekem itt van a helyem, sehol máshol nem akarok lenni. Úgy szorított magához, mintha félne, hogyha elenged, akkor elveszít. Épp ellenkezőleg, nem fog tudni lekaparni magáról.
-Én is nagyon szeretlek kislány, reméltem, hogy nem okozok csalódást.-mondta egy fokkal nyugodtabban. Na ez eszembe se jutott, hogy vele valaha is rossz legyen a....felhúzta a nadrágját, én meg kacagni kezdtem viccesen, hogy milyen nyugodtan telt a reggel első fele, kávé, reggeli, szieszta, erre fel egy reggeli dugás a konyhaasztalon máris tüzesebbé változtatta a napot. Mondanám rá, hogy kéjhajhász, de én ugyanilyen vagyok, ugyanúgy akartam mint ő, akkor nincs mit magyarázni ezen.
-Pontosan. Tudom hülye kérdés, de kérsz még kávét?-ha már benyúlta az enyémet.
-Igen, de fent isszuk meg, nem akarom hogy a többiek így lássanak minket.
Baszki, lehet lassan hazajönnek, tényleg jó lenne magunkat összeszedni.
-Csoda, hogy eddig nem jöttek, hogy előttük csináljuk. Milyen vicces lett volna.- Klaus tuti nem bánta volna, ahogy Lila se, Diego se tiltakozott volna, a többiekről lövésem sincs. De hát nem kell ezeknek tanúja lenni, elég csak fültanúknak lenniük ezentúl. Akkor se hagytam volna bent a hangom az egyszer biztos, mégis miért tenném, rendesen kell élvezni az aktusokat.
-Nem tudtam volna befogni akkor sem a szádat??-kezdett játszadozni, ez megmosolyogtatott, én tettem ezt vele.
-Szóval befognád, kíváncsi lennék mivel.-vágtam vissza élesen.
Tudod te, hogy mivel, mivel nekem te mondtad, hogy a szexxel meg tudsz fogni, ha valamit el akarsz érni nálam, de ez ma beigazolódott, hogy nálad is igaz.-jól tudja használni a szavakat, és kurva igaza is van, a szexxel meg tud fogni, és van egy érzésem hogy fogja is rajtam használni, ahogy a vonzerejét is.
-Ki fogjuk egymást készíteni, állok elébe.-mellettem nem fog unatkozni az szent igaz.
-Én is állok elébe, mik lesznek itt??-nevetett, majd jóízűen itta a kávéját.
-Felfedezem közelebbről a lepedőt, és ha olyat csinálsz, többször kell újravasalnom.
Ezek a kétértelmű mondatok a kanócok, hogy robbanjon köztünk a szexualitás. És mivel hogy okos emberrel van dolgom, még érti is őket. És amiket még nem tud, azokra is fogékony az agya. Mit teszek vele?? Teljesen megrontom, de ő vállalta, ahh az előző éjszaka. A combjaim között a tompa sajgásról eszembe jut minden.
-Khmm.. most mázlim volt hogy lenyeltem időbe a kávét.
-Igen, mázlista vagy, hogy nem öllek meg kávéval.-mosolyogtam.
-Ha nem kávéval, mással. De mondtam hogy csak tőled fogadom el a halált.-mondta felszegett állal.
-Ez olyan édes, mégis életbe vágó.-mondtam neki.
-A te kezeid adják nekem az ételt, a gyönyört, de a karjaidba is akarom kilehelni a lelkem.
-Te annyira egy barom vagy, mégis mi a faszról beszélsz???- el kezdtem verni a mellkasát, kiakaszt ezekkel a szavakkal, miért mond ilyeneket, azt akarja hogy megőrüljek?
-Héhéhé, csigavér szívem -fogta meg mindkét karom, és egy szempillantás alatt fent voltunk a szobánkba, és az ágyra zuhantunk, körül fogott a karjaival.
-Te most kajak megvertél engem?-kérdezte viccesen.
-Folytatom, ha a halálodat emlegeted ismét. Egy részem meghalt akkor mikor....-oldalra bicsaklott a fejem, nem tudtam megszólalni.
-Shh...az már elmúlt, nem fog újra megtörténni.-fogta meg a fejem, hogy csakis rá figyeljek.
-Remélem is...-néztem rá. Feltérképezte az arcom, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Áldozatot hoztam, de ez nem elvesz belőlem, hanem hozzám ad. Annak a lemondásnak az ereje belém költözik . A dolgok láthatatlanul, a rajtunk túli világban összefüggenek.
-Lemondás...-néztem a szemébe, és gondolkodtam azon az egy szón. Már egy ideje kísér az utamon ez a szó. Mióta Hawkinsból eljöttem, lemondtam arról az életemből, az Eddie-vel tervezett közös jövőnkről, vagy az inkább nem is lemondás volt. Inkább elmúlásnak nevezném. Egy ideiglenes folyamatnak, ami már lezárult. Viszont Ötös már más dolog.... Ha ő róla kéne lemondanom, abba belehalnék. Nem léteznék többé, és a világ egyszer csak elfelejtene, ahogy az emberek teszik a szeretteikkel, ha meghalnak, egy idő után csak egy homályos részlet lennék.
-Min jár az eszed?-nézett továbbra is engem. Ohh, én meg alatta voltam és a gondolataim csak úgy zakatoltak.
-Csak azon hogy megszűnnék létezni ha te nem lennél.-fogtam meg az arcát. Mosolygott, majd behunyta a szemét, és úgy nézett ki, mint aki minden egyes pillanatát az emlékeibe akarja vésni az elhangzott szavaknak.
-Te hiányoztál az életemből! Egyet sose feledj!-nézett rám komoly ábrázattal.-Minden mást megkérdőjelezhetsz az életben, hogy a csillagok igaziak-e, vagy hogy a Nap valóban mozog-e, de az irántad érzett szerelmembe soha ne kételkedj.
Látom rajta, hogy ez szívből mondja. Olyan tekintettel néz rám, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről.
Magamhoz húztam a fejét, majd megcsókoltam. Ez a csók olyan fajta volt, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésem, majd újra megindítja. Megmutatja, hogy az életem minden eddigi csókja hamis volt.
Egy hangos csattanást hallottunk lentről, majd hangok is társultak hozzá.
-Megjöttek a többiek....-tette rá a mellkasomra a fejét lágyan, mosolyogva.
-Szerintem az utca túloldalán is hallották, hogy beléptek az ajtón.-fogtam meg a karjait.
-Szerintem direkt csapnak ekkora zajt, azt hiszik megzavarnak valamit.-húzta fel a szemöldökét, közben lemászott rólam, és el kezdett átöltözni.
-Ahhoz hamarabb kellett volna hazaérniük.-ültem fel én is az ágyon, de csak ültem, nem volt kedvem lemenni hozzájuk.
-Szívem, mire vársz? Hogy én öltöztesselek át??-húzta fel a boxerét, amibe nem túlzok, de.... elképesztően nézett ki.
-Kérlek....-tártam szét a kezem, miközben ugyanúgy a közép tájékát bámultam.
Ohh baszki észrevette, ebből már nem jövök ki jól.
-Mire??? Mit akarsz ??? Úgy bámulsz, mint aki képzeletben már a csúcsra jutatott újból miattam. Vette le a pólóját, majd támaszkodott meg a testem mellett a kezeivel, az arca csak pár centire volt az enyémtől.- Vagy esetleg tényleg arra kérsz hogy vizsgáljam meg a tested, hogy végre atöltöztesselek?
-Mindkettőnek a vége az lenne, hogy ma nem mennénk le a többiekhez. Úgyhogy most azt csináljuk, hogy kapsz egy csókot.-kaptam le, de a nyelvemet kihagytam a játszmából, mert ha nem tenném, akkor tényleg lávafolyam indulna meg bennem. Elszakadtam tőle, majd én is átöltöztem, majd megszólaltam:
-És hogy jelentsük be nekik hogy összeházasodunk??? Egyszerűen nyomjam az orruk az alá a gyűrűt, vagy készüljünk szép szavakkal?-mosolyogtam boldogan.
-Egyszerűen megmondom nekik hogy beadtad a derekad nekem egy egész életre!! -ironizált, én meg hozzávágtam egy párnát, amit el is kapott.
-Most mi van? Ez történt, vagy talán nem?-tárta szét a kezeit.
-Baromira kétértelmű ez így, variáld át, nehogy így mondd nekik, mert akkor esküszöm kapsz egy sallert. -emeltem a kezem, de megfogta azt.
-Nem szabad apucit verni.-mosolygott kajánul.- amúgy porszívóval aludtál drágám vagy velem?? Nehéz kérdés.-fogta meg az állát.
-Miről beszélsz?-mentem oda a tükörhöz, ahol megpillantottam a véraláfutásos nyakam, ami ki volt szívva. Azta kurva, fura de nem érzem kényelmetlennek, hisz tudom, hogy ez az előző éjszaka jelképe.
-Nem vagy semmi, de ez annyira szexi.-Fordultam oldalra, de mikor megfordult, az ő hátán meg karmolásnyomok voltak, és a bal oldalt az ő nyakán is ott volt egy folt, de az nem volt olyan feltűnő, mint az enyém, nem is nagyon látszódott neki. Persze az enyémet a Marsról is kiszúrják majd.
-Vad éjszakán vagyunk túl, de egy percét se bánom.-állt oda mögém, és elsöpörte a nyakamtól a hajam, hogy megnézze a foltot.- fáj?-nézett rám a tükörben. Nemet intettem a fejemmel, mire megcsókolta a helyét a nyakamon. Ah, de lágyak az ajkai, végigvezette egész végig a vállamon.
-Gyönyörű vagy!!! -nézett végig rajtam, majd az ajtó felé indult, szélesre tárta, majd a kezét nyújtotta:-gyere menyasszonyom, le kell mennünk a többiekhez különben ránk rontanak.
-Megyek már, ne sietess, nem egyszerű egy ilyen éjszaka után rendesen kinézni.-fésültem meg gyorsan a hajam, de kivette a kezemből és rádobta az asztalra.
-Hidd el semmi nem segít rajtunk, le rí rólunk hogy egész éjszaka szexeltünk. Nézz rám!! Sose néztem így ki ezelőtt. Most már Klaus okkal mondhatja rám hogy kujon vagyok.
-Klaus ezt mondja rád? Hogy hogy?- kérdezem nyugodtan.
-Hallotta a múltkorit.... vékonyak a falak, arra fogta az a perverz.
Felnevettem, ezt el is hiszem, Klaus még a fülét is oda tehette a falhoz, hogy hallgatozzon.
-Perverz, most már te is az leszel, én fogok erről gondoskodni.-veregettem meg a vállát, közben elindultunk, becsuktuk magunk után az ajtót
-Ebben nem kételkedek, nem csak az agyam irányítod, és a testem, de a tetteimet is.-nyúlt a lábamhoz, és a derekamhoz, és felkapott úgy ahogy a menyasszonyokat szokták vinni. Enyhe sikítás szakadt fel belőlem, erre nem számítottam, egyből leteleportált, a nappali előtt voltunk, majd bevitt és a többiek mosolyogva köszöntöttek minket.
-IGENT mondott nekem a világ legszebb nője....-nevetett önfeledten, majd megpörgött velem együtt, kacagtam vele, a boldogságunk mérhetetlen volt, ő lesz az én férjem, már alig várom hogy hivatalosan is a nevére vegyen. Lerakott, de a derekamnál körülfogott, a homlokunk összeért.
-Én csodám..-mondta.- Az a csoda, amit sok ember nem él át, én is azt gondoltam, hogy közéjük tartozok.