~Anna szemszöge~

115 7 2
                                    

Mikor Ötös közelebb hajolt, a pulzusom az egekbe szökött, és amikor a leheletét éreztem magamon, teljesen végem lett. Mit művel velem???? Hogy tud ilyen kis dologgal vágyat ébreszteni bennem. Annyira jól érzem magam ettől az érzéstől, és tudom, hogy kezdek másképp nézni rá. Napról napra jobban érzem, hogy kezdek bele szeretni. A kisugárzása, azt hogy néha bunkó, az is tetszik benne, hogy megmondja mindenkinek a véleményét, ő egy különleges ember a szememben.

Elhajolt, majd az agyam újra képes volt működni. Majd Klaus megszólalt:

-Szerintem fel kellene dobnunk a bulit meg jobban.

Még jobban???Ez nem normális. Mondjuk, ők nem tudják, hogy egy kisebb orgazmust éltem át az elmúlt percekben. Megmondtam neki, hogy én nem iszom, majd mondja hogy nem füvezne, csak inna.

-Megbánod, ha hazudsz.-mondtam neki.

-Jajj, de megijedtem bébi.-azt el kezdett körbe-körbe futni, ennek tényleg elmentek otthonról.

Majd egyszer csak megállt.

Tudod, hogy te vagy az őrangyalom, sosem vernélek át, eskü.-emelte fel a kezét, és a szívére rakta.

-Ajánlom is, nem akarom látni, hogy tönkre mész.-mondtam neki szomorúan.

-Ugye tudod, hogy hallhatatlan vagyok.-ironizált Klaus.

Ezt a srácot én tényleg nem hiszem el, biztos a fejére ejtették kiskorában.

-Csinálok én veled olyat, hogy nem leszel az.-néztem rá mérgesen.-Az élettel nem szabad játszani, meg kell találni azokat a dolgokat, amikért érdemes élni, és kell hit, remény, és szeretet. Ha ez nincs, bele lehet szarni az egészbe.-mondtam el neki a szónoklatomat. Na erre mindenki befogta a száját, még Ötös is lehorgasztotta a fejét. Vanya is csak helyeslően bólogatott.

-Oké, elszégyeltem magam szerintem cseréljünk helyet Ötös.-szólalt meg Klaus.

Mindketten felálltak, majd mellém Ötös ült le.

-Inni ihatsz, de fű egy deka se, mert akkor az összes földet leégetem, hogy ne teremjen benne ilyen szar. -mondtam kissé megenyhülve.

Klaus csak bólintott, szerintem betettem nála a kaput. Lehet ez kellett neki egész végig, habár nem tudom mióta szedi ezeket a szereket.

Odamentem Klaushoz, majd megöleltem hátulról.

-Csak nem akarom, hogy bajod essen. Fontos vagy nekem ahogy a többiek is.-Most már ti vagytok a családom, a régi Hawkinsba maradt, a vérszerinti meg Közép-Európában. Most elálmosodtam, megyek lefekszem.-Azzal a lendülettel felmentem, és magamra zártam a szobám ajtaját. Megyek lezuhanyzok. Levetkőztem, majd láttam hogy piros betűs napok jönnek. Ahh még ez is, pont most kellett, lehet ez is rá fog tenni az idegeimre, akkor megfojtok valakit.

Sok volt ez a mai nap, de bízom benne, hogy a holnapi könnyebb lesz. Vagy egy órán keresztül áztattam magam, mire úgy éreztem, hogy elég volt. Nem volt több energiám, felöltöztem, majd elaludtam.

Persze, hogy álmomban is a zöld szeműmet láttam. Csak bámult engem egy falnak dőlve zsebre tett kézzel. Oda akartam menni hozzá, de nem vittek a lábaim. Mi történik??? Ő csak távolódik tőlem, és én nem tudok ellene tenni semmit. Már olyan messze volt, hogy a feketeségbe teljesen eltűnt.

Egyedül voltam, rám nehezedett az üresség, majd leguggoltam, a fejemet a tenyereimbe temettem, és el kezdtem sírni.

Felkeltem, ugyanúgy sírva mint az álomba. Hajnal 3 volt. Légszomjam volt, így odamentem az ablakhoz, és szélesre kinyitottam mindkét szárnyát. A hideg éjszakai levegő megcsapta az arcom, majd éreztem hogy hogy újra normálisan lélegzem. Mégis mi volt ez az álom, mit érzek én Ötös iránt?? Azt nem akarom, hogy bántsa bárki is, és úgy gondolom, mintha vonzódnánk egymáshoz, hisz ez a tegnap este. Nem ez nem csak szimpla vágy, a belsője is baromira vonz, a céltudatossága, a határozott jelleme, hogy a családjáért mindent megtesz, aggódik értük, még ha nem is mutatja ki.

A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ