A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Szárnyal a belsőm, amiért Ötös másképp nevez. Soha nem éreztem magam ennyire boldognak, mint az ő karjaiban. Sokat beszélgettünk, majd elkezdtünk a testbeszéd nyelvén is kommunikálni. Annyira jól csókol, eszemet vesztem tőle. De nem akarok most tovább menni, nem sietünk sehova, túlságosan is sokat ér ez, ami kettőnk közt jön létre, hogy elrontsuk egy szexxel. Majd amikor ő is készen áll, akkor kerül rá sor.
Mondta hogy látott a táskámba egy fotót. Nem is emlékeztem, hogy elhoztam magammal.
Elmondtam, ki kicsoda, figyelemmel hallgatta minden szavamat, valóban érdekelte a régi életem. Kezdtem elálmosodni, lefeküdtem a mellkasára.
Életem...-szólt hozzám nem sokkal később.
-Hmmmm???-morogtam a mellkasába bújva.
-Valamit ígértél nekem reggelente. Az már holnaptól él???-kérdezte óvatosan.
Még ilyenkor a kávéra gondol. Az én bolondom.
-Hozok neked kávét.- mondtam neki sóhajtva.
-Milyen jól ismersz.-válaszolta vissza.
-Kezdelek kiismerni szívem.-húztam magamhoz mosolyogva.
-Attól tartok én is. Jobban látsz engem mint bárki más.- mondta.
-Az miért baj?? Azt akarom, hogy előttem ne legyenek titkaid, gátlásaid, ne szégyellj semmit, ami a múltban történt, úgy fogadlak el, ahogy vagy.-mondtam miközben simogattam.
-Hol voltál eddig?? – kérdezte tőlem.
-Túl messze tőled.-néztem fel rá.
Olyan hosszasan nézett engem, hogy kezdtem zavarba érezni magam, mintha minden paraméterét az arcomnak meg akarná jegyezni, majd az ajkaim kezdték érdekelni.
-Mire vársz?? Mindketten akarjuk azt a csókot.-szólaltam meg.
Hirtelen megfogta az arcom, és lekapott, de úgy, hogy megremegett egy pillanatra az döntésem, hogy nem megyek e vele tovább. Nem, a vágy nem törhet ennyire felszínre bennem.
-Mit művelsz velem? Én nem voltam ilyen.-mondta sűrű levegővétel között.
Ő benne is felmerült az a gondolat, most már biztos. Annyira tetszik, hogy neki is kell önuralom, hogy ne menjen tovább, de neki több van mint én nekem, az egyszer biztos.
-Milyen?? Szerelmes és nyálas?- kérdeztem vissza.
-Ja, így is lehet mondani. Mindig csak egy dolog izgatott, az időutazás, hogy bizonyíthassam, hogy én vagyok a legjobb a családban, hogy az apám is elismerje ezt, majd egyszer csak letettem erről, mikor olyan sok időre eltűntem ebből az időzónából.
Akkor ezért ilyen, meg akart felelni mindenkinek, mintha nem tudná senki, hogy mennyire különleges egy ember.
-Milyen volt ott élni???-érdeklődtem.
-A nagy semmi fogadott, csak hamu szállt a levegőbe, mindenhol törmelékek, romok, halottak, tűzek voltak. Próbáltam túlélni, csótányokon és maradékokon éltem, ami még kellett magamhoz vettem, már ami épen maradt, hisz nem kellett fizetnem semmiért. És amint mondtam előre vetítettem a tudatom, ahhoz hogy visszajöjjek ide.
Azért ez nem valami kecsegtető a világra nézve, ahogy leírta, szörnyű lehetett, mivel ahogy mondta a két legnagyobb ellensége az idő volt, aminek ő a mestere, mégse tudott mit tenni, csak később, a másik a magány, az ellen se tudott mit tenni, csoda hogy nem csavarodott be ennyi idő alatt.
-És örültél hogy visszajöttél, mivel annál minden jobb.-mondta Anna.
-Igen, még időben jöttem vissza.-mondta.
-Ja, de most már aludjunk, baromira nehéz volt ez a nap.
-Jó, legyen.-mondta. A szívverését hallgattam, miközben elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy mindketten oldalt fekszünk, Ötös keze a fejem alatt, a haja félig az arcába lóg, és a takaró félig le van csúszva róla. Még álmában is elképesztően néz ki, elsimítotttam a haját a szeméből, azok a sűrű sötét szempillák, ívelt ajkak, amik olyan édesek, mint a méz. Rezgett a telefonom, kiráztam magam a bűvkörből, megnéztem ki az, közben a papucsom kerestem aminek az egyik fele az ágy alatt volt. Kikotortam, majd kimentem a szobából, a telefonba Allison volt.
-Jó reggelt!!! Remélem nem ébresztettelek fel.-kezdte.
Megdörzsöltem a szemem, majd ránéztem az órára, 8 óra múlt, annyira nem vész.
-Szia All, nem már fent voltam pár perce mielőtt hívtál volna.
-Jólvan, hogy vagytok?? Milyen volt a koncert?? Jó volt a ruha??
-Igen, a ruha baromira szép, abba tényleg jól néztem ki, Vanya pedig egyszerűen fantasztikus volt, még meg is hatódtam mikor hallottam.
-Na örülök neki, hogy remekel, igazán megérdemli, hogy észrevegyék a tehetséget benne.
-Más dolgok is történtek.-folytattam.-Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem???
- A rosszal, mégis mi történt??
-Megtámadtak minket, két ügynök, már nem élnek, de.....-leakadtam.
-De??! Mondd már Anna, ne állj meg.-parancsolta meg Allison.
-Ötöst lelőtték, de jól van, anya megmentette.-válaszoltam.
- Mi??? Na jó, hamarabb megyünk haza egy nappal, szólok Luthernek.
-All, maradj még a lányoddal, itt már nincs vész.
-Dehogy nincs, betörtek az akadémiára, hogy ne lenne baj, a többiek jól vannak???-kérdezte miközben Luther hangját is meghallottam.
-Luther, mond már neki hogy ne aggódjon, már minden oké, csak Ötös hősieskedett egy kicsit, de nincs nagy baja. De a másik hír, hogy ez a balszerencse összehozott minket.
-Komolyan??? Örülök, hogy Ötös végre talált magának valakit, akit szerethet, aki nem egy baba. Nagyon szeretünk téged Anna.- mondta Allison.
Ez nagyon jól esik, jó egy ilyen családban lenni.
-Most már megerősítjük hivatalosan is: Üdvözlünk a családban!!!-ordította Luther a telefonba.
-Köszönöm, Holdas srác, annyira rendesek vagytok.-szólaltam meg meghatottan.-De most már mennem kell, megyek reggelit csinálni az elesettek számára, ahogy Ötös mondaná.
-Ez olyan édes.-kuncogott Allison.-De azért ne szoktasd rá őket, mert akkor rád szállnak.
-Oké, ne aggódj, kézben tartom a dolgokat.
- Rendben, de akkor is hamarabb hazamegyünk, és nincs mellébeszélés.
-Ahh, a pletyi királynővel nem vitatkozok, legyen ahogy akarjátok. Öleld meg helyettem is Claire-t és Luthert, sziasztok.
-Oké, szia.-köszöntek el mindketten.
Közben beindítottam a kávégépet, majd jöhetett a reggeli, Ötösnek a legendás kedvence, a mogyoró vajas pillecukros kenyér,  Klausnak tükörtojás baconnel, egy kis gofrival. És végül 3 kávét öntöttem ki, Ötössel majd megiszom, de előbb Klaushoz megyek, megnézem hogy van miután hagytam aludni. Benyitottam hozzá, a haja kócos volt, a feje félig lent lógott az ágyról, a lábai közé be volt akadva a paplan, a kezei maga alatt voltak.
Megbökdöstem a vállait, mire csak morgott egyet.
-Klaus, ébredj, el fogsz ájulni az éhségtől, este se ettél semmit.
-Jólvan, anyu csak még öt perc.-intett le gyorsan, miközben hátra fordult, és a párnát a fejére húzta.
-Nincs öt perc, mert ki fog hűlni minden, induljál be, ülj fel.
-Ilyen korán még nem megy.-vette le a párnát a fejéről vigyorogva. Most min mulat ennyire??? Visszagondoltam, és leesett, hogy megint kétértelműen mondtam neki, és persze hogy ezeket kapja fel az agya elsőként.
-Ahh, miért vagy ennyire perverz??- adtam oda neki a tálcát, miután kiegyenesedett az ágyon.
-Tudom, hogy így szeretsz. -nevetett, majd ránézett a tányérra. -Tojás??-ámult el.-Gofri??
-Igen, tudom hogy ezeket szereted, ezért csináltam.
-Köszi, mondtam már, hogyha Ötös nem vesz el, majd én igen???-mondta.
-Utaltál rá, egy csomószor, nem új dolog.-nevettem, fogtam meg a térdét közben, majd felálltam.-De most őt is meglepem kajával és a napindító kávéjával.
-Örülni fog neki. Adj  jó reggelt puszit mellé, és a srác elégedett lesz, kenyérre tudod majd kenni.-magyarázta.
-És ha már most megpuhítottam??-kacsintottam neki oda kuncogva.
-Ahh...-mutatott rám vigyorogva.-Volt már faldöngetés??? Pont most kellett nekem is szarul lennem éjszaka.-vert egyet a homlokára.
-Olyan hülye vagy.-szakadtam a röhögéstől.- Nem arra értettem, hanem hogy kitárulkoztunk egymásnak.
-Ohohoho...mesélj még.-parancsolt rám.
-Ahh, már megint hülyén fogalmazok.- csaptam a fejemre.
-Benned van a szexista beszéd, ez ilyen.
-Azt akartam mondani, hogy jobban megismertük egymást.
-Közelebbről???- mászott bele az aurámba Klaus.
-Inkább nem mondok semmit, mert csak elrontok minden mondatot.-mentem az ajtó felé, de Klaus megdobott egy párnával.
-Kapd el őt Anna!!-ordította nekem.
Ez józanon se normális. Lementem a konyhába Ötös reggeliéjért, majd felcsoszogtam hozzá, ugyanúgy aludt, mióta így hagytam.
-Szívem.-pusziltam meg az arcát.
Hanyatt fordult, majd szép lassan rám nyitotta a szemeit, egy mosolyt villantott, ami az én hangulatomat is felvitte, hihetetlen milyen kisugárzása van.
-Hoztam neked ilyen ínycsiklandó dolgokat, mint a kedvenc szendvicsed, vagy egy kis kávé.
-Az a legjobb, hogy te is itt vagy mint ínycsiklandó dolog, más nem is hiányzik. -csúszott feljebb az ágyon.
-Elolvadok a szavaidtól, főleg hogy olyan komolyan mondod, hogy azt mindenki megirigyelné.
-Miért is hazudnék neked??? Amikor olyanokat is érzek a testemben, amikről a bolond tesóm hadovál egyfolytában, de nekem túl felszínes dolog, mivel annál sokkal több vagy.
-Figyelj, erről már akartam is beszélni veled. Egyáltalán nincs azzal semmi gond, ha felizgulsz rám, sőt nagyon örülök neki, mert így tudom, hogy hatással vagyok rád. És ez tudod nem felszínes dolog, mert elsőnek úgyis a külsőt látja meg az ember, de te már látsz engem belülről is. Én nem akarok rád kényszeríteni semmit, amikor te akarod, akkor megtörténik.
-Felizgulni???-kérdezett vissza.
-Nem tudod mit jelent?? Mikor az összes vér oda lemegy, és bizsereg ott lent minden.
-Ja hogy ezt így mondják, felizgulás.-ízlelgette a szót.
- Mondják másképp is, mondjak még???
-Nem kösz, ez az egy szó elég volt rá.
-Hidd el, ha oda jutunk nem fogod undorítónak találni, sőt könyörögni fogsz a mocskos szavakért.
-Hogy én??? Hahhh....-húzodott mosolyra a szája. Harapott bele a szendvicsébe.
-Vagy hogy tegyek meg dolgokat, de tovább nem mondom, mert félremegy a falat, és kellesz nekem, nélkülözhetetlen vagy, mint a levegő amit beszívok.-Megállt a falat a szájába, majd csak bámult rám. Mikor lenyelte, megszólalt.
-Ezért már érdemes volt visszajönni az időben, az 58 évem alatt ez volt a legszebb, amit valaha mondtak nekem.
- Az apád se mondott semmi dicsérő szót??-kérdeztem tőle.
-Nem voltam vele soha jóba, mindig többet akartam felmutatni neki, de sose volt semmi elég neki.
-És emiatt azt gondolod, hogy most már az apád nincsen, akkor te vagy a legjobb??-kérdeztem fennhangon.
-Még mikor az apám élt, akkor is így gondoltam, de ezt sose látta.
-Vagy csak nem akarta, hogy elszállj magadtól.-szóltam vissza.
-Hahh... Én vagyok a 4 lovas, baszki.-mutatott magára.
-Hmmm....akkor ezért ez a fétised az apokalipszis.-vágtam hozzá.-de a 4 lovas hozza el a nagy Könyv szerint a világvégét, te meg pont azon vagy mindig, hogy megelőzd nagy okos. De azért megnézném, hogy velem szemben is a legjobb vagy e.-húztam fel a szemöldököm.
-Annyira nem vagyok tájékozott a 4 lovast illetően, de vagyok olyan erős, mint azok. Ha tudnád, miken mentem át, hogy hány ember vére tapad a kezemhez. Téged nem bántalak, ezt verd ki a fejedből.-tette hozzá.
-Félsz, hogy kikapnál ??? Visszaadhatod hogy térdre kényszerítettelek az első napon. Vagy gyáva vagy??? Attól hogy nő vagyok, felejtsd el, nekem is vannak erős csontjaim, akárcsak neked.
- Igen, annak a nyoma még mindig a térdemen van. És tudom, hogy a nők is erősek, már Lilaval is meggyűlt a bajom. De te más vagy.
- Csak rettegsz, hogy lesz a seggeden egy lábnyom. De ne aggódj kíméletes lennék. Kihívlak egy közelharcra mondjuk egy hét múlva, addig rendbe jössz. Legyenek egyenlőek az esélyek, nincs képesség, csakis a puszta két öklünk. Na mit mondasz Five Hargreeves???
-Egyre jobban felcsigáz az ajánlat.-mondta elégedetten.
-Tudom, hogy rábírok venni bárkit bármire.
-Igen, lehet te vagy Allison hasonmása.
-Huu, az durva lenne.-mondtam.
-Na akkor áll az alku??? Amelyikünk hamarabb feladja, az veszít.
-Tegyük izgalmasabbá, fogadjunk is.- hajolt közelebb, mire vörösleni kezdett az arcom, hogy tud ennyire szexin nézni rám.
-Oké, mi a tét??-Bámultam én is őt.- Mondjuk lehetne, ha én nyerek, megtervezel nekem egy vacsorát te is főzöd meg, amit én választok ki. Természetesen recept szerint csinálnád, gondolok rád, nyugi szívem.
-Ez elég korrekt, recept szerint sima lesz.-csapta össze a tenyerét.-főleg ha veszítesz életem, akkor jövök én.
-Az apró betűs részt kihagytad, mi van ha magyar kaját kérek??
-Erre nem gondoltam.-fogta meg  fejét.- Akkor addig csókollak, amíg te magad nem főzöd meg helyettem.-vetette fel az ötletet.
-Ez igazán izgalmasan hangzik, de akkor tovább büntetlek.-húztam tovább őt.- Talán csókmegvonás, ahány hiba a kajába, annyi óra eltiltás.
Teljesen lesápadt, majd észhez tért.
-Ezt te se bírnád.-vágott vissza.
-Én az elmémet tudom irányítani, így nem gondolnék rád éjjel nappal, mint most.
-Na jó, ez fullasztó lesz, de amúgy tényleg rám gondolsz??-kérdezte kíváncsian felhúzott szemöldökkel.
-Szerintem enned kéne, meg a kávéd is kihűl.
-Zavarba jössz az ilyen kérdésektől???-néztem le, de ő megfogta az állam, felemelte a fejem, majd lesmárolt, ilyen hosszú soha nem volt, annyira nem éreztük a határt, hogy a kávéja majdnem az ágyneműn landolt, éppen el tudta kapni a bögrét.
-Kell neked így lekapni, majdnem kiborult a kávéd, amit annyira szeretsz.
-Te se visszakoztál, kislány, ismerd el.-viccelt.
-Ez baromira szexista volt, annyira tetszett. Nevezhetsz így is, én meg mondjuk apucinak, de csak kettőnk között.
- Legyen, de arról  nem beszéltünk, mi lesz ha én nyerek.-folytatta Ötös.
-Mit akarsz szívem?? Egy vödör kávéban fürödni??? Vagy hogy simogassam a hajad egész nap??-adtam neki ötletet.
-Mindkettő tetszik, de másra gondoltam.-mondta.
-Na mire??
-Amennyire tudom, vannak az együttlétben kényeztetések, azokat akarom. Hogy az összeset megmutassad nekem, milyen.
-Vezesselek be az szex világába, erre kérsz??? Oh, könyörögni fogsz a folytatásért.
-Hmmm...-néztünk farkasszemet.
-De előbb le kell verned a harcba.-emlékeztettem.
-Szükséges ez, ahhoz hogy a magamévá tegyelek???-kérdezte.
-Te ezt kimondtad?? Honnan tudsz te ilyen kifejezéseket??- kíváncsiskodtam.
-Ha hiszed ha nem utánanéztem.-válaszolt.
-Még a szexista megjegyzéseket is könyvből tanulod, nem is jellemző rád.-ironizáltam.
-Nem könyv, hanem az internet segített benne.-mondta.
-Azért örülök, hogy dolgozol az ügyön.-válaszoltam.
-Khmmm... Majdnem megszólaltam, de az csúnya lett volna veled szemben.
-Ugyan már, én már meg se lepődnék semmin, mindennel volt dolgom, nem szoktam besértődni az ilyeneken, sőt kifejezetten jól reagálok rájuk. Mondd csak.-mondtam neki.
-Dolgozok az ügyön így mondtad, de már rajtad dolgoznék igazán.-nézett mindenhova csak nem a szemembe.
Mosolyra húzódott a szám, még ő jön zavarba ha ilyeneket mondd nekem. Hajoltam oda hozzá, magam felé fordítottam a fejét.
-Mit mondtam?? Vetkőzd le a gátlásaid, ne szégyeld ezeket a mondatokat, tudod milyen jól érzem magam nőként, hogy ezeket mondod. Remélem szokásoddá válik. Előbb utóbb meg fog történni, fogadással vagy anélkül.
-De olyan mintha csak tárgyként kezelnélek, aki csak arra kell, pedig ez nem igaz.
-Sose gondoltam egy perce se, hogy csak az lennék neked. Figyelj, a szex valamilyen szinten mocskos tud lenni, de ez vele jár, mert ha akkor ott átkattan valami az agyban, nincs megállás. Abban a pillanatban csak az számít, azt érzed jónak. De ez nálunk lehet másképp is. A testünkön keresztül is meg tudjuk ismerni egymást, hogy melyikünk mit szeret, születhetnek olyan pillanatok, amik csak kettőnk közt jöhetnek létre, amiket együtt élünk át.
-Szóval szorosabb lenne a kötödés.-állapította meg.
-Igen, és ha úgy akarod, folyamatosan megyünk bele, majd tanítgatlak. De van ami ösztönösen jön.
-Mint például??
-Kölcsönösség. Ha kapsz is a másiktól, de te is adsz.
-Oda-vissza dolog. Ezzel nem lenne gond.
-Vág az eszed, hidd el, ezt is hamar megtanulod teszek róla.
-Ebben valahogy biztos voltam.-mondta nekem.
-Na megiszom én is a kávém, és lemegyek a többieknek is csinálni reggelit.
-Muszáj elmenned?? -kérdezte kétségbeesve.
-Igen, de te csak egyél, majd jövök.
-Valamit nem felejtettél el??- kérdezte.-Kérdőn nézek rá. Ahh már tudom. Direkt az arcára adtam puszit, hogy idegeljem őt. Sóhajtott egyet mosolyogva.
-Tudom mit akarsz elérni ezzel, és jó úton haladsz afelé.-mondta.
-Mire gondolsz??? Nem értelek.-néztem rá kétkedve.
-Dehogynem, nálam is jobban tudod hogy mit kell csinálni, hogy epekedjek utánad. Az orromnál fogva vezetsz.-világosított fel.
- Szóval sikerül vágyat ébresztenem benned?? Pedig azt hittem, nehezebb lesz, de akkor hatásos.-válaszoltam vissza.
- Nem is hinnéd mennyire, kezdem úgy érezni magam, mint egy kiéhezett tinédzser.-mondta.
-Miért nem vagy az??-mutattam végig rajta.
-Ahh, tényleg. Lehet hogy fiatal a testem, de az eszemet még tudom irányítani.
-Épp ez az, ne agyalj annyit csak érezz. -hajoltam oda hozzá, de oldalra fordultam és a fülébe súgtam.
-Tudom, hogy akarsz engem, még ha az agyad tiltakozik is.- lihegtem a fülénél, mire csak az ádámcsutkáját láttam egyet mozdulni.-Fogalmad sincs, mi minden történhet két ember között egy éjszaka. – távolodtam el tőle, majd otthagytam a ki tudja milyen gondolataival.
Lementem, hogy a többiek se maradjanak éhen, sütöttem kolbászt, rántottát, tükörtojást, bacont, igazi angol reggelit. Kipakoltam mindent, majd a két fiún kívül lejött Vanya, és Diego Lilaval.
-Uhh, mennyi mindennel készültél, mikor keltél te ehhez??- kezdte Vanya.
-Nagyon rég óta fent vagyok, már a két sérültem is fent eszik. Meg már Allisonnal is beszéltem, azt nem tudom eldönteni, hogy ma jönnek vagy holnap, mivel elmondtam neki, hogy mi történik itt.
-Ajajj, akkor biztos aggódik. Hogy vannak egyébként???
-Jól, mondtam nekik hogy ne aggódjanak, de nem tudom mennyire fog rám hallgatni.
-Na és a kis Ötös???-kérdezte most Lila.
- Nem rég kelt fel, egész elemében van már.-nevettem.
-Miért?? Hosszú volt az éjszaka??-cúkkolt Lila.
-Hahh, esetleg neked.-vágtam vissza..
-Jó frappáns válasz, mi jóba leszünk. Amúgy igaz, csoda hogy nem hallotattok.
-Oké, ennyi elég, szerintem mást vegyél a szádba, itt a kaja előtted.
-Uhh...megvan a cinkostársam az ilyen típusú beszédekhez, pacsi csajszi..-tartotta a kezét.
-Ja, bennem mindenki megtalál mindent, büszke anyuka, barátnő, barát.
-Minden egyszerre, kajak valaki anyukának nézett??
-Nem, csak úgy viselkedek, takarítok, főzök, sütök, ruhát mosok, akár egy gyerekre.
-Kész minta feleség lennél.-mondta Lila.
Lehorgasztottam a fejem.
-Ohh, valami rosszat mondtam???-kérdezte.
-Nem dehogy, már úgy se számít.
-Ah, Lila olyan tapintatlan vagy.-fűzte neki oda Diego.
-De most miért??? Ah.- világosodott meg. -Bocsi csajszi, egyszerűen kicsúszott a számon, csak elfelejtettem, mivel már Ötössel vagy. Vele boldog leszel, ő nem fog elhagyni soha, ebbe biztos lehetsz.
- Semmi gond Lila, végül is annak az időszaknak már vége van, úgy gondolom már, hogy ennek így kellett lennie, hogy végül itt legyek, és rátalálhassak Ötösre.
-Hogyan jellemeznéd az Ötös iránt érzett szerelmedet??-kérdezte Vanya.
-Lehet túl giccses, vagy ahogy ő mondaná nyálas, de az egyik könyvem részlete jut róla eszembe miszerint: „Bármiből is van a lelkünk, az övé és az enyém egy.” -mondtam hatásszünetet tartva. Mikor a végére értem a mondatnak, Diego és Lila egymásra néztek.
- Ez a mi védjegyünk is, hisz rád kellett találjak, mikor elraboltak.-mondta Diego.
-Oh, sose mondtál ilyen szépet nekem, köszönöm. -adott puszit a szájára Lila.
-Ez nagyon szép gondolat volt Anna, milyen jól ki tudod magad fejezni.-dicsért meg Vanya.
- A szavaknak is nagy erejük van ám, sőt lehet sokkal nagyobb mint a tetteknek.-válaszoltam.-Nézd csak rájuk, pár szóval levette a lábáról, nem a szexszel, nem a csókkal, rendben aláírom, kellenek ezek is, de nézd csak meg a szavak erejét. Teljesen felvidult.
-Igazad van. Bár én is megtapasztalhatnám, de elég nehezen jutok dűlőre a férfiak terén.
- El kell ismerni, nem egyszerűek, látod mink is hullámvölggyel indultunk, de az első perctől kezdve valami más éreztem, azóta mióta megláttam, hidd el ott bent érezni fogod, ha valami készülőben van, a szíved jelezni fog.
-Remélem, de még eszek pár falatot, mert aztán megyek próbára, megint a kórussal, de most már vezető leszek a hegedűsök között.
-Rendben, én meg Ötössel leszek egész nap, ápolom, ahogy tudom.
-Vagy csak a szájáról gondoskodsz, hogy ne száradjon ki??- kérdezte ironikusan Lila.
A homlokomra csaptam.
-Oh ne már...-röhögtem fel.
-Nem hagyhattam ki.-mosolygott pszichopata módon.
-Rögtön gondoltam, még jó hogy pozitívan reagálok, egy régi barátomra emlékeztetsz, aki baromira hiányzik.
-Ki a titokzatos ex??-kérdezte.
- Nem az exem, hanem csak barát mint mondtam. Steve is ugyanilyen mint te.
-Ah, fiú az illető. Hogy néz ki???
-Foglalt a szíve, engedd el.-nevettem.
- Az enyém is, nem azt mondtam hogy fel akarom szedni, hisz egy saját Batmanem van.-fogta meg Diego vállát.-csak hogy hogyan néz ki.
-Jó, keresek róla egy képet.-vettem elő a telefonom.
Átgörgettem a galériám, majd meg is találtam.
-Tessék, ilyen a nagy Steve Harrington. Vagy inkább úgy mondom haj Harrington.-mutattam oda neki a képernyőt.

-Hű azta rohadt, Ötös felkötheti a gatyáját. -szólalt meg.
-Szerintem baj van a felfogóképességeddel. Soha nem érdekelt mint pasi, ő csak egy jó barát.
- Szerintem meg veled van baj, hogy nem szedted fel.
-Tudod, mennyi alkalmam lett volna rá, de nekem akkor más tetszett, más volt a vőlegényem.
-Oh, arra nem vagyok kíváncsi mert biztos voltál szomorú miatta.
-Igen, de nem sokáig tartott, egész pontosan addig amíg nem találkoztam Ötössel.
-Ez az amiről mindenki beszél, a nagy betűs szerelem??
-Igen, még annál is nagyobb, nincs nélküle életem már.
- Ezzel én is így vagyok, meghalnék érted.-fordultam oda, ott állt az én nagy Ő-m az asztal végében.
-Miért jöttél le??-kérdeztem tőle.
- Be vagyok lustulva, sose fekszek ennyit, mindenem lezsibbadt, kell a séta. És jobbkor le se jöhettem volna, mivel hallottam a dicsérő szavakat rólam.-válaszolta.
-Azért ne szállj el magadtól, hős lovagom.-mentem oda az egyik oldalára.
-Oh, szóval nagy betűs szerelem??-cukkolt tovább.
Most miért szuggerál így??? Érzem, hogy elönt a melegség, tehát tuti az arcomon is látszik.
Odahajol a fülemhez, majd odasúgta:
-Imádom, mikor így reagálsz rám, teljesen beindít. -nézett rám a smaragdzöld szemével.
-Visszakapom az előzőeket, jól gondolom??-mondtam neki most én.
-Vág az eszed, szívem, és még mennyi ilyet kapsz.
-Macska-egér játék, ám legyen, csak nehogy az történjen, mint az első nap.
Nem tudja miről beszélek, látom rajta.
-Tudod, a térdre kényszerítés.-magyaráztam neki.
Lehervadt a mosoly róla.
-Társaságba nem illik sugdolózni , nem tudjátok??-szólalt meg Lila.-mondjátok nekünk is, hagy nevessünk.
-Neked mondanám el ezt utoljára, ha ez megnyugtat.-mondta Ötös.
-Au, ne már. Hisz már nem vernélek össze semmi miatt, az már lejárt.
-Akkor se teregetem ki a kettőnk dolgait, amit Annával élek meg, főleg nem neked. Én se vagyok rá kíváncsi, hogy te hányadán állsz Diegoval.
-Pedig még tanácsot is adnék egyes dolgokban, lehet hasznodra lennének.-mosolygott Lila.
-Kösz, nem, nincs rá szükségem.
-Hagyjad rám Lila.-mondtam most én.
-Jólvan gerlepár ahogy akarjátok. -tért vissza a kajához.
-De most már vissza kell menned a szobába, ígérem később sétálunk együtt kint a kertben.
-Miért most mi dolgod van ???-kérdezte.
-Hát szeretnék beszállni az itteni dolgokba, házimunkát akarok csinálni, holnap még már Allison is itt lesz, így a hivatalos papírjaimat is el kell intéznem, meg hát kéne pár új dolog. Nincs megállás, haladunk előre.-válaszolni.
-Ezekbe segíthetek én is, nem kell várni Allisonra. Hasznossá akarom magam tenni, még így is, igazán értékelhetnéd, hogy ilyen vagyok, és nem az a lusta fajta pasi. Már erős vagyok, oké??- vert a mellkasára.
-Te miattam vállalnál házimunkát??? Ez annyira édes. Rendben legyen. Én mindig a legnehezebbel kezdem a takarítást, így a nappali az első. -húztam ki az ebédlőből a nappaliba.
-Oké, itt vagyok, addig is a közelembe tudlak.-mondta édesen.
-Szóval ez a helyzet?? A megszállottam leszel?? Nem mintha zavarna.-kacagtam.
-Ez a helyzet, hogy ezt tetted velem. Rád függtem, mint más a drogra, annyi különbséggel, hogy én már most mondom, hogy bele fogok halni.-jelentette ki.
-Oh istenem, mindjárt sírok. Olyan komoly ábrázattal mondod, hogy beleremegek.
-Ha akarnám , se tudnálak kiverni a fejemből, túl sok vagy nekem.-ölelt át hátulról.