~Klaus szemszöge~

69 7 5
                                    

Ez a reggeli visszahozott az élők közé, én mondom, ha Ötös nem veszi el ezt a lányt feleségül, akkor engem fog megölni, mert én fogom megtenni. Vettem fel valami meleg ruhát, majd levittem a tálcát, ennyi a minimum, ha már kiszolgál engem Anna. A nappaliba láttam, hogy rengeteg világosság van, ami beszűrődik. Hova lettek a függönyök?? Ah, mindegy, mentem tovább, de Allison elém jött . Furcsán érdeklődött a hogy létem felől, nem szokott ilyen mézes mázasan köszönteni. Azért csak normális válaszoltam neki, hátha kiderül, hogy mitől ilyen.
Beavatott a mostani helyzetről, ahogy azt is mondta, hogy mit csinált Anna elméjével. Ehhez szerintem nem volt joga. Holnap ezért kapni fog Annától, az hét szentség. Felháborodottan hagytam ott Allisont, majd odamentem Annához. Letettem a dohányzóasztalra a tálcát, majd megláttam abban a szexi ruhában őt.
-Baszki bébi, észveszelytő vagy, vigyázz még rád ugrok.-vicceltem vele. Na meg csak azt kéne, Ötös lehet nem hagyna egy darabba.
-Kösz bébi, tőled mindig jól esnek ezek a szavak, még ha enyhe perverzió is van benne. De valahogy imádom őket.
-Tudom én tudom. -öleltem magamhoz. Szorosan hozzám préselődött, a feje a vállamon pihent. Esküszöm más ölelés ez, de nem az én részemről,  valahogy másképp viselkedik.
-Te olyan jól bánsz velem, soha nem volt ilyen gondoskodó barátom Steve-en kívül.
-Ah, bébi ne bókolj nekem, még elélvezek.-mondtam viccesen.- És eddig ez fordítva volt, te törödtél velem. Héé egyébként ki a fene az a Steve???
-Egy Hawkinsi barátom. Na jó most besértődne hogy csak az egyik barátomnak hívtam, igazából az egyetlen fiú baratom volt Hawkinsba, aki nem akart megdugni.-állt fel Anna és felrángatott engem is, odamentünk a pulthoz.
-Gyere, igyunk egy kicsit bulizzunk. Gin ugye??-mutatott rám.
-Ez lehet nem jó ötlet.
-Miért?? Lazuljunk egy kicsit. -adta át az italt nekem.
- De én most nem kérek bébi, örülök ha nem vagyok szarul a fűtől.
Odajött hozzám, leültetett a bárszékre, közelebb hajolt mint ami a barát zóna megengedné, oké ez baromira nem szoktam meg tőle. Csábosan nézett rám, ebben a ruhában totál kiesnek a mellei, ahogy lehajolt hozzám, szigorúan az arcával egy vonalban néztem őt, lejjebb már inkább nem. Egyszer csak lekapott, nem is tudtam hogyan reagáljak, teljesen lefagytam, mégis az illata őrjítő volt, aztán éreztem, milyen finomak az ajkai. Aztán kapcsoltam, finoman taszítottam rajta, mire elszakadtunk.
-Ezt nem lehet, nem szabad, mit csinálsz?
-Ugyan ne már, olyan jó pasi vagy.-hogy mi??? Ezt nem szabad nekem mondanod, ez nem nekem szól, másnak kéne mondanod.
-Ne bébi ne mondd ezt..-kezdtem de közbevágott.
-Miért?? Nem vagyok hozzád elég szép? Azt hittem vonzónak találsz.
Dehogynem bárki megtenne a kegyeiért bármit, de most kicsit kemény leszek.
-Elég legyen...-mondtam magas hangon. -Mióta ő elment, azóta nem vagy önmagad. Előtte eszedbe se jutott, hogy rám mássz.
Úgy nézett rám, mintha még egy fejem nőtt volna, nem tudta hova tenni.
-Te mégis miről beszélsz Klaus?? -kérdezte zaklatottan.
Szóra nyitottam a számat, de  rá néztem a többiekre, Allison szúros szemmel méregetett. Rámutattam.
-Ezért nem én fogok vezekelni. Majd az aki tehet mindenről. -hagytam ott őket.
Holnap mindez elmúlik, aztán ha Allison istent ismer, nem áll Anna útjába, mert abból ember nem marad.

A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩Donde viven las historias. Descúbrelo ahora