A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Iszonyatosan fáradt vagyok, de gondoskodni akarok Ötösről, az ő egészsége a legfontosabb.
Lementem a lépcsőn, Vanya jött oda a nappaliból, közben felvettem a kabátom.
-Szia Anna, hát te?? Hova készülsz??
-Szia Vani, hát elsőnek gyógyszertárba Ötösnek, aztán szükség lesz pár dologra mert főzök neki valami különlegeset.
-Veled tarthatok? Nincs semmi dolgom.-mondta.
-Igen az jó lenne.
-Szuper, mindjárt jövök.-ment fel az emeletre. Megnéztem magam a tükörben, a hajamon kicsit igazítottam, habár olyan rakoncátlanok a tincseim, hogy semmi nem használ ellenük. Amikor megnéztem a ruhám is, láttam oldalról hogy Allison áll az egyik sarokban. Ránéztem, zsebre tett kézzel méregettem.
-Figyelj...-emelte meg mindkét kezét Allison.- így utólag iszonyatosan bánom az egészet, nem lett volna szabad beleszólnom ebbe, a ti dolgotok.
-Felfogod te egyáltalán mit tettél?? Elvetted tőlem azt az embert, aki mindennél többet jelent nekem. Az eszemből is kivetted, így a szívemben sem éreztem. És a hab a tortán hogy meg is halt. És ha nem tudom visszahozni?? Hogy tudtál volna ezzel együtt élni?
-A te hibád is ne csak énrám kend az egészet. Te miért engedted el mikor a levelet megkaptátok??? -álltak vérben a szemei. Forrtam a dühtől, méregettem őt, már szorítottam ökölbe a kezem, hogy ne tegyek vele semmit, mivel most senki nem tudna megállítani. De az a baj, hogy igazat mondott, az elejétől kezdve hibát követtem el.
-Vele akartam menni, de vissza tartott. De mintha nem tudnád milyen vagyok, biztos utána mentem volna, ha nem teszed ezt.-mutattam rá.
-Meg is jöttem.-érkezett meg Vanya is.
-Menjünk Vanya, nehogy a pletyikirálynő újra megszólaljon.- mondtam gúnnyal a hangomba.
Már majdnem odaértünk az ajtóhoz, meg is nyitottuk, de Allison meg utánam szólt.
-Ugye tudod hogy igazságtalan vagy velem szemben?-indult meg közelebb.
-Menj hátrébb, ennek ellenére sem akarlak megölni. De a haragom kísérteni fog.
Meg se moccant, csak állt ott hosszakat pislogva.
-Akkor majd mi...-mentünk ki az ajtón, majd kimentünk az utcára, taxit néztünk nem e jön valahol, egyenlőre belátásba se volt egy se. Felnéztem az égre, és az orromra cseppent egy esőcsepp, nagyon szürke volt a felhő, ami alatt álltunk.
-Elállítsam?? -kérdezte Vanya.
-Nem kell.-néztem rá bólogatva.-Bennem is ilyen vihar dúl, ennél nem lesz nagyobb a külső természeti jelenség.
-Hmmm... mennyire igazad van. Nem szeretnék a helyedbe lenni, de ha kibeszélnéd valakivel, én itt vagyok. Nem kell órákon át, hisz tudom, hogy a fent lábadozó Ötös a legértékesebb számodra. De mégis....-hirtelen átöleltem, biztos hogy ilyenek rendesek mindannyian? Ötös szerint az apjuk Hitler szigorban nevelte őket, mégis ilyenek. Úgy védik egymást, mindegyik annyira kedves, mégis elszakadt a köztük lévő kötelék. Egyedül a legeslegelején Diegoval nem jöttem ki, de már dűlőre jutottunk egymással. Jól tudja hogy ne dobálja felém a késeit, mert az visszaszállhat hozzá mint egy bumeráng és akkor Lilával harcolhatok amiatt, hogy végeztem az ő Batmanjével.
-Köszi Vani, de inkább szálljunk buszra, azt hamarabb találunk mint taxit.
-Rendben.-sétáltunk ki a buszmegállóba, majd épp 5 perc múlva jön is egy busz.
-Szerintem bemehetnénk kávézni valahova, ha Ötös okos, és hallgatott rám, mert mást nem tehet -nevettem fel- akkor most épp szépeket álmodik az ágyunkba, szóval egy ideig nem fog felkelni. Akkor megejthetnénk azt a kibeszélést.
-Szuper lenne, és biztos hallgat rád, te vagy a mindene.-nézett rám kicsit szomorúan.
-Mi a gond? -fogtam meg a kezét.
-Valamit érzek már egy ideje, de nem merem elmondani. Meg magamnak is alig tudom bevallani.
-Egy pillanat, csak megnyomom a leszállásjelzőt.-álltam fel, de a buszsofőr pont akkor lépett a fékre, így majdnem a földre vágódtam, de az erőmmel megtartottam magam, mielőtt az arcommal nyaltam volna fel a padlót.
-Hé vigyázzon már! Maga marha, vezetni se tud.- szidta le Vanya.
-Zebra előtt vagyunk hölgyem! Ne háborogjon, üljön vissza.
-Gyere segítek! Amúgy is mindjárt leszállunk.-nyomta meg ő a jelzőt.
-Jólvan.- kászálódtam fel, majd oda is értünk ahova akartunk.
-Itt várj, csak bemegyek a patikába.
Bólintott, majd besétáltam.
-Jó napot! Ezeket szeretném!-hajtottam szét a vényeket, és adtam oda Ötös kártyáját. Fura hogy neki van egyáltalán ilyenje.
-Tessék, a fájdalomcsillapító erős hatóanyagú, nem szabad sokat bevenni belőle, fáradékonyságot, levertséget hozhat elő. Itt a varrattísztító, és a géz is. Mást esetleg??
-Az én kártyámat is megnézné?? Nincs e valami felírva, tudja a régi orvosom nem itt van, de hamarosan átíratom magam ide dokihoz.
-Nézem is... Fogamzásgátlóra van javaslata, itt azt írja szeretné kiváltani???
-Igen, legyen szíves.
Hogy már megint ez a fránya gyógyszer. Mindig szembe jön velem. De most már szükségem lesz rá, újra van barátom, de sokkal jobb mint az előző. Ez a gyógyszer csak megrögzöttség, Eddie-vel folyton óvszert használtunk, de azért nem árt a biztonság. Ötössel jól fogom csinálni, vele még jobban odafigyelek a gyógyszerre, van egy olyan érzésem, hogy vele sokkal jobb lesz, és ami a többieket illeti, félhetnek tőlünk, mivel szerintem tíz mérföldes körzetben nem lehet majd a közelünkben megmaradni, mert annyira be leszünk zsongva.
-Meg is vagyunk, 56 dollár lesz, ha mást már nem kér.
-Köszönöm, viszont látásra.
-Itt is vagyok, siettem ahogy csak tudtam.-mondtam Vanyanak.
-Remélem, volt minden.-mondta Vanya.
-Igen, volt, de kell egy kávé, aztán vásárolunk, hogy ne sok cuccal caflassunk be egy kávézóba.
-Ahogy akarod te vagy a főnök.
Pár sarokkal arrébb lejjebb volt egy Starbucks, oda mentünk be.-válassz te előbb.-mondtam neki.
-Oké, egy karamellásat kérek extra karamellszórással.-adta le a sajátját.
-Én akkor egy fehércsokisat kérek. -böktem rá az egyik kedvencemre.