A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Nagy lendülettel indultam be az Akadémiára, levettem a kabátom, mentem is a konyhába rögvest, hogy elkezdjem a főzést, Allison jött be:
-Jó gyors vagy, minden rendbe ment??- kérdezte gyorsan.
-Ja, minden sínen van, valami olyasmi van írva hogy forrázni kell a paradicsomot, előtte keresztbe be kell vágni.
-A héja miatt van erre szükség, hogy ne legyen rajta.
-Huu oké, furcsálltam is elsőnek hogy ezt miért kell. Kösz.
-Ilyen ez ha valaki szakács feleséget akar. Soha nem hittem volna hogy valaha is így foglak látni.
-Hidd el, én még annyira se gondoltam hogy ez lesz.
-Csináld csak, én beszélek vele..-sétált ki a helyiségből.
Szuper, jól állok, a palacsinta is siker, a hús készül, a szósz viszont miért rotyog ennyire. Lejjebb húztam, ízesítettem.
Anna lépett be, az illatok idecsalták, most épp nyugodtak az idegeim, erre fel el kezd kétértelmű megjegyzéseket tenni, a palacsinta sütő hangosan csattant a konyhapulton. Esküszöm mindjárt a fejemre húzom a forró serpenyőt hátha észhez térek ebből az egészből. Elhasznált energia, top fehérnemű, mandulás testápoló. Kurvára tudja hogyan kell feltüzelnie, és ezzel tökéletesen tisztába is van. És még én hittem magam okosnak, vele nem tudok harcolni, ismeretlen terepen csapott le rám, hisz a nőkhöz nem értettem sose, mert nem volt senki az életemben.
Olyan impulzusokat vált ki belőlem, muszáj valamiben megkapaszkodnom.
-Ma nem fogunk enni.- mondtam felajzva.
Hülyén nézett rám, mintha nem értené.
-Miért is??-de azért még idegesít egy kicsit ezekkel a bárgyú kérdésekkel.
-Mert téged foglak felfalni, és lefog égni a kaja.- mondtam azt amit gondoltam..
-Miért a kajának kell bánni?? Ki lehet azt kapcsolni, nem kell leégnie.
És még most is a kaja érdekli. Miatta fogok becsavarodni.
-Tönkre vágod az estét amit terveztem.- tettem keresztbe magam előtt a kezeim.
-Mit terveztél?? – kérdezte.
Mégis mit?? A vacsorát, egy hivatalos leánykérést, amit remélem nem fog visszamondani, mert akkor esküszöm kirohanok a világból, na meg a.....közösülést, az eggyé válást. Egy kivétellel az összesről tud.
-Hát a vacsit, hogy igen is minőségi időt töltsünk együtt.- kellettek most az öreg néni szavai. Meleg mosolyt villantott , annyira kellemes ahogy rám néz, egy perce még az idegeim a tetőt súrolták.
-Szeretlek.-mondta ki a megváltó szavamat, mindig is ezt akarom hallani a szájából. Az az ölelés tette be nekem  kaput. Nélküle üres és értelmetlen lenne minden. A nyakánál átkaroltam, ez az illat fog a végzetembe sodorni.
-Ha te azt tudnád hogy én téged mennyire. Mindent betöltesz, sőt sokkal többet is.
-Örülök, hogy végül itt kötöttem ki. Nagyjából két hónappal ezelőtt kilátástalan volt az életem.
-mondta a gondolataiba mélyedve. Újra a múlt.
-Emiatt nem kell többet aggódj, minden egyes nap a szeretettel elűzőm belőled ezt a kilátástalanságot.-mondtam komolyan.
-Tudom, de most már hagylak téged, megyek lassan készülődök, Allison segít benne.
Elmondta, hogy már nincsenek ideges pillantások, halálos gondok, sem semmi ehhez hasonló.
Ez azért megnyugtat, hisz mindketten a családom, mindenki nyugalmat akar, ahogy én is.
Klaus furcsa szavakkal illeti Annát, de valahogy tőle ezt szoktuk meg, és hát igen, félek, mert Allison tényleg ért hozzá, hogyan kell valakit szépbe öltöztetni. Cukkoltam őt egy kicsit, nem is tudom kitől vettem fura szokásomat. A kétértelműsége az eget veri, muszáj valahol visszaadjam neki, így hát rácsaptam egyet a konyharuhával. És ez csak a legalja annak, mit csinálnék vele. Olyanokat szól vissza, hogy már vezetni fogom egy füzetbe, hogy miért fogok vele elbánni, és hogy hogyan.
Erre nem fog számítani: mögötte termettem egy szempillantás alatt, és egy hatalmasat húztam a hátsójára.
-Ahhh- szólalt meg kéjes hangon .- ki a macska és ki az egér??-nyújtotta a nyakát hozzám.- Az előbb te küldtél ki engem a konyhából, most meg te csapkolódsz. Pedig a kislány nem volt rossz, csak játszani akar.- eldobom az agyam, még rám keni az egészet, ő kezdett el velem flörtölni, egy orra puszi volt a jéghegy csúcsa. Ahjjj, csakhogy kiment, a szívem is kikapcsol, mikor itt van, az agyam képtelen a működésre. Meg kóstolom a kaját, a szósz elbír egy kis sót, a csirke is megfőtt, az utóbbit le is kapcsoltam, a szószt a recept szerint le kell pürésíteni, és ha szükséges, akkor sűríteni kell rajta kukoricakeményítővel. Mi a szar? Van egyáltalán olyanunk itthon?? Remélem igen. Lebotmixereltem és szerintem jó állagú a szósz, vagy inkább mártás. Az ennek megfelelő kiöntőbe tettem a mártást, de nem az egészet, a maradékba tettem a húst, ez lesz a palacsinta tölteléke. Azt gondolom, összességében finomat alkottam, ahhoz képest, hogy most csináltam elsőnek. Tényleg ilyeneket csinálnak az ő országában??? Majd mondom már neki, hogy mutassa meg a többi fogást is, kíváncsi lettem arra a gasztronómiára.
Betöltöttem a palacsintákat, feltekertem, ahogy írta a papíron, hogy a széleket be kell hajtani, és úgy feltekerni az egészet. Csíkokba meglocsoltam a mártással, majd petrezselyem zöldet tettem a tetejére. Nem is rossz látvány. Guszta lett, remélem ő is így fogja gondolni.
Betettem a sütőbe melegítő fokozatra, hogy ne hűljön ki addig, amíg el nem készülünk. Kimentem a konyhából, senkinek semmi híre hamvát nem hallottam, kívéve még Allisont, ő csinálta a terítést az ebédlőbe, ennek igazán örültem, nem lett volna rá időm. Mentem fel a szobába, de aztán rájöttem, hogy közös szobánk van: egymás mellett fogunk öltözni?? Ajajjjj.
-Szívem, bent vagy?? -szóltam be, de hang nem jött ki.
-Allisonnál van, menj csak be nyugodtan.-szólalt meg mögöttem Klaus.
-Te itthon vagy?? -sápadtam le.
-Igen, mert úgy voltam vele, hátha kell segítség hogy igazi macsó legyél ma estére. Mit fogsz felvenni?
-Maradok a fekete fehér kombónál, attól eddig is oda volt.
-Az úgy jó is lesz, de a hajadat beállítsam??-kérdezte.
- Az jó lenne, kétoldalra kéne szedni.
-Megcsinálom.-csapta össze a tenyerét.-Apu segít becserkészni a kislányt az ágyba, egy percet se aggódj.
-Jajj Istenem....-nevettem, majd elővettem amit terveztem felvenni, az ágyra dobtam, majd el kezdtem vetkőzni.
-Auuu, még mindig látszódnak a sebeid.-húzta fel a száját.
-Fognak is, hisz csak 5 napja történt, meg hegek is fognak maradni.
-Fájnak azért?? Hiszen ezek ilyen 8 napon túl gyógyuló sebek.
-Ha hirtelen mozdulok, a bordámba beszúr, néha még szédelgek, ha lehajolok, azon kívül semmi gond. Majd csak helyre jövök, Anna rendesen kezel, azt akarja hogy gyógyuljak minél hamarabb meg.
-Azt meghiszem, jól kell lenned, hogy oltár elé vidd.
Felvettem az inget, majd a nadrágot is, az öltönnyel együtt, majd megkötöttem a nyakkendőt is.
A gyűrűt azt betettem a zsebembe, minden megvan.
-Na add ide a hajad.-fogta meg a fésűt, és a végével a választékomnál ketté szedte.- Kelleni fog rá zselé, mert így nem fog megállni. Hozok is a szobámból, egy pillantás.- pattant fel izgatottan. Nem telt sok időbe, már vissza is jött.
-Ettől stabil lesz a hajad, megcsinálom úgy neked hogy Anna magától fog neked vetkőzni.
-Szerintem amúgy is az lesz.-nevettem szarkasztikusan.
-Uhh, valaki nagyon magabiztos e téren.- mutatott rám. -Csak nehogy előbb te kezdj el ruhát dobálni lefelé.
-Minden megeshet.-tártam szét kezeimet.- Ne rakj rá sokat, szeret beletúrni.-figyelmeztettem.
-Óhaja parancs, uram.-kuncogott.
Átfésülte, azért csak néztem mennyit tett rá, tényleg nem vitte túlzásba, szerencsémre.
Így festettem végül:

-Kösz mindent.-fogtam meg a vállát.
-Nincs mit öcskös, bármikor. Hozd el neki a legboldogabb éjszakát az életébe.
Bólintottam.
-Megyek Allisonért szerintem ők is kész vannak, és akkor húzunk itthonról.
-Én lemegyek, lent várom Annát. Ti amúgy hova mentek erre az estére?
-Luther mondta hogy menjünk a hotelbe. Amúgy is rég voltunk ott, de mi ketten nem is olyan rég.
-Igen, ott húzta meg magát Anna.
-Már akkor is hatással volt rád, jól gondolom?? Azért kerested a fél városon keresztül.
-Ja , már akkor a bőröm alá férkőzött, élősködöt nevel bennem, ami elevenen fal fel. Táplálja a csókjaival, a kéjével, a kedvességével, és már nem tudom magamból kiirtani.
-És te bátran élsz így, mert valahogy akarod ezt.
-Mindennél jobban. De most már lemegyek.-  Indultam le az étkező felé, ahol minden is fogadott. Lufik, rózsaszirom az asztalon, dísz szalvéta, virág vázában, még jó hogy amit én vettem, akkor vízbe tettem, mikor hazaértem. A kanapé mögé rejtettem a csokrot, elő is vettem, odatettem az asztalra, majd a lépcső aljára álltam, és vártam őt. Lépéseket hallottam, Allison és Klaus volt az.
-A hercegnő készen van, mindjárt érkezik az ő hercegéhez.-jelentette be viccesen Allison.
-Ügyesen öcsi büszke vagyok rád.-karolta át a vállam mosolyogva.
Kifelé mentek az ajtón, én meg ott álltam ugyanúgy a lépcsőnél. Cipőkopogást észleltem a lépcső tetején. Bámulatosan nézett ki, ezzel a vörös ruhával szó szerint elveszi a maradék eszemet is amennyi eddig megmaradt. Találkozik a tekintetünk, és nekem már ettől hevesebb ütemre vált a szívem! Mennyire szeretem ezt a nőt! Leért hozzám.
-Elképesztően nézel ki, nem mintha szép ruha kéne a szépséged fokozásához.
-Köszönöm.-mosolygott.- De az erkölcsi beszédet félre dobva én úgy mondom baromira beindultam olyan szexi vagy így.
Még hogy erkölcsök? Azokat már elhagytuk félúton. Zsebre tett kézzel mosolyogtam oldalra nézve.
-Azta...-tátotta el a száját. Talán valami rosszul néz ki rajtam??
-Mi az??-kérdeztem meg inkább tőle, nem találgatok.
-Semmi se, odavezet az asztalhoz Uram?
-Ezer örömmel.-tartottam a karom neki, boldogan belém karolt, és mikor meglátta az asztalt, nagyot nézett:
-Nem semmi asztal, baromira imádom már most.-fogta meg a rózsaszirmokat a kezébe.
-Akkor jó, azt hittem sok lesz.- karoltam át hátulról.
-Kicsit se, tökéletes.-ment közelebb a terítékhez.
-A rózsák is a tieid, habár a te illatodat nem körözik le.
-Mennyire gyönyörűek! -ölelte őket magához, és jó mélyen bele szagolt a csokorba.