A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Kinyitottam a szemeim, és mosolyra húztam a szám, hát itt van mellettem, nem álmodom az egészet. Nem csak az agyam szüleménye az előttem lévő lány. Néha kezdem azt érezni, hogy amennyi rosszat tettem az életem során, lehet meg se érdemlem őt. Túl sokat ér nekem, és ha elszúrom, azt egész életemben bánnám. Soha semmit nem akartam ennyire, csak őt egész életemben, megtaláltam a hiányzó részemet, teljesnek érzem magam. De kezdenek felül kerekedni a vágyak is bennem, annyira kíváncsi vagyok, milyen is lehet úgy érezni valakit.
Anna felhozta témának azt a dolgot is.
-Figyelj, erről már akartam is beszélni veled. Egyáltalán nincs azzal semmi gond, ha felizgulsz rám, sőt nagyon örülök neki, mert így tudom, hogy hatással vagyok rád. És ez tudod nem felszínes dolog, mert elsőnek úgyis a külsőt látja meg az ember, de te már látsz engem belülről is. Én nem akarok rád kényszeríteni semmit, amikor te akarod, akkor megtörténik.
Ebben is engem helyez előrébb, ez hihetetlen. De az első mondat kattogott az agyamban.
Izgulni?? Hatással van rám?? Hát az nem kifejezés, kész hurrikán söpör végig rajtam.
Tovább ecsetelte nekem Anna ezeket a dolgokat, de igazából csak az számít, hogy akkor is vele legyek, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
Aztán a csodás apánk került szóba, elmondtam, hogy soha nem voltam elég neki, hogy együgyűnek tartott, sőt szerintem az öreg örült is neki egy kicsit, hogy eltűntem, én a szemébe csak egy meggondolatlan, ügyetlen gyerek voltam. A többiek is érezték a szavának minden súlyát, mivel velünk kapcsolatba sose voltak pozitív szavai, csak önmagát szerette.
De végül is kiállok magam mellett, szerintem van mire nagyképűnek lennem, erre fel itt van nekem ez a nő, aki a maradék egómat is letöri a kioktatásával, ami lássuk be, reális érvek velem szemben. Ha a közelharcban is ennyire jó, nekem annyi. Azért nem gondoltam, hogy létezik egy ilyen ember, aki kívülről és belülről is magával ragad, és közben a földdel teszi egyenlővé a józan eszemet, a tartásomat, sőt már a saját erőmben is kételkedek. De talán ha ez a kis viadalunk, amire felajánlott, lezajlik, ketten egy egészet alkothatnánk. Az egyszer biztos, akkor megállíthatatlanok lehetnénk.
-Na akkor áll az alku??? Amelyikünk hamarabb feladja, az veszít.- tette fel az i-re a pontot.
-Tegyük izgalmasabbá, fogadjunk is.- tetőztem tovább, ha már benne vagyunk a sűrűjébe, akkor kavarjuk fel az állóvizet.
-Oké, mi a tét?? Mondjuk lehetne, ha én nyerek, megtervezel nekem egy vacsorát te is főzöd meg, amit én választok ki. Természetesen recept szerint csinálnád, gondolok rád, nyugi szívem.- mosolygott szórakozottan.
Milyen könyörületes, ezt azért értékelem benne. De ő szakács, így nem lesz könnyű kielégíteni az igényeket. De akkor máshol vetem be, hogy kielégítsem. Arra szerintem nem mondana nemet. Tudom hogy akarja ő is, és már én is egyre jobban vágyok rá.
-Ez elég korrekt, recept szerint sima lesz.-főleg ha veszítesz életem, akkor jövök én.
-Az apró betűs részt kihagytad, mi van ha magyar kaját kérek??
Uhh baszki ez kimaradt, az se lehet sokkal vészesebb, de attól független kicsit tartok ettől.
-Erre nem gondoltam.-csaptam a homlokomra.- Akkor addig csókollak, amíg te magad nem főzöd meg helyettem.-ajánlottam fel helyette.
-Ez igazán izgalmasan hangzik, de akkor tovább büntetlek..- Talán csókmegvonás, ahány hiba a kajába, annyi óra eltiltás.
Hogy mivan???? Na jó ezzel magával is kibaszna, hisz a csók az két ember közt zajlódik le.
-Ezt te se bírnád.-szólaltam meg nagy nehezen, észre se vettem, hogy vissza tartottam a levegőt.
-Én az elmémet tudom irányítani, így nem gondolnék rád éjjel nappal, mint most.
Még hogy egyenlőek az esélyek, na persze. De a második fele jobban foglalkoztat a mondatnak.
-Na jó, ez fullasztó lesz, de amúgy tényleg rám gondolsz??-kérdeztem cukkolva őt, mert már tudom mi lesz a vége
-Szerintem enned kéne, meg a kávéd is kihűl.-szólt vissza hadarva.
-Zavarba jössz az ilyen kérdésektől???-hajoltam le, majd megcsókoltam, de úgy hogy eskü, valami elszállt bennem, nem számított semmi se abban a pillanatban. Az a fajta csók, ami az egekig hatol, eláll a lélegzet tőle, mégis ettől érzi az ember, hogy igazán él. Én eddig nem éltem ezek szerint. Jajj a kávémat meg éppen elkaptam, mielőtt kiborult volna.
-Kell neked így lekapni, majdnem kiborult a kávéd, amit annyira szeretsz.-szólalt meg szaggatottan.
-Te se visszakoztál, kislány, ismerd el.- húztam tovább.
-Ez baromira szexista volt, annyira tetszett. Nevezhetsz így is, én meg téged apucinak, de csak kettőnk között.-válaszolt.
-Legyen de arról nem beszéltünk, mi lesz ha én nyerek.- emlékeztettem.
-Mit akarsz szívem?? Egy vödör kávéban fürödni??? Vagy hogy simogassam a hajad egész nap??- sorolta a lehetséges alternatívákat.
Várjunk csak, ez így sorba jöhetne is, de egész más jutott eszembe.
-Mindkettő tetszik, de másra gondoltam.-válaszoltam.
-Na mire??-kíváncsiskodott.
-Amennyire tudom, vannak az együttlétben kényeztetések, azokat akarom. Hogy az összeset megmutassad nekem, milyen.- mondtam neki. Ahh, van egy olyan érzésem, hogy nem tudom mire vállalkozom, de hiszem, hogy Klaus nem magától bolondul a szexért.
-Vezesselek be az szex világába, erre kérsz??? Oh, könyörögni fogsz a folytatásért.-Én is ettől félek, az a baj, hogy egy kanos bunkó leszek ezek után.
-Hmmm...-néztem rá.
-De előbb le kell verned a harcba.-emlékeztett a kínos alkura.
-Szükséges ez, ahhoz hogy a magamévá tegyelek???-kérdeztem minden bátorságomat összeszedve, és minden magabiztosságomat  beleadva ebbe az egy mondatba.
-Te ezt kimondtad?? Honnan tudsz te ilyen kifejezéseket??- hmmm, nem is azon ragadt le, hogy kimondtam, hanem hogy honnan veszek ilyeneket.
-Ha hiszed ha nem utánanéztem.-kezdtem el kifejteni.
-Még a szexista megjegyzéseket is könyvből tanulod, nem is jellemző rád.- nevetett szarkasztikusan.
Hát nem egészen ez történt drágám.
-Nem könyv, hanem az internet segített benne.-javítottam ki.
-Azért örülök, hogy dolgozol az ügyön.- mondta boldogan.
-Khmmm... Majdnem megszólaltam, de az csúnya lett volna veled szemben.-ohh milyen gondolatok támadtak meg, fene abba a perverz fejembe.
-Ugyan már, én már meg se lepődnék semmin, mindennel volt dolgom, nem szoktam besértődni az ilyeneken, sőt kifejezetten jól reagálok rájuk. Mondd csak.- nyugtatott meg.
Ilyen kínos helyzetet, huu de utálom.
-Dolgozok az ügyön így mondtad, de már rajtad dolgoznék igazán.- és valahogy a fal színe baromi érdekes lett hirtelen, vajon át kéne festeni valami élénkebb színre, vagy a bútort kéne átcserélni. Odafordította a fejem maga elé, így már nem menekülhettem a sokatmondó szemei elől.
-Mit mondtam?? Vetkőzd le a gátlásaid, ne szégyeld ezeket a mondatokat, tudod milyen jól érzem magam nőként, hogy ezeket mondod. Remélem szokásoddá válik. Előbb utóbb meg fog történni, fogadással vagy anélkül. -nézett rám szerelmesen.
Mintha olyan egyszerű lenne ez az egész, soha nem voltam nővel, főleg nem ilyen tapasztalttal, és ha valamit elrontok, sose mosom le magamról.
-De olyan mintha csak tárgyként kezelnélek, aki csak arra kell, pedig ez nem igaz.
Sose tudnék a szemébe nézni, ha csalódna bennem.
-Sose gondoltam egy perce se, hogy csak az lennék neked. Figyelj, a szex valamilyen szinten mocskos tud lenni, de ez vele jár, mert ha akkor ott átkattan valami az agyban, nincs megállás. Abban a pillanatban csak az számít, azt érzed jónak. De ez nálunk lehet másképp is. A testünkön keresztül is meg tudjuk ismerni egymást, hogy melyikünk mit szeret, születhetnek olyan pillanatok, amik csak kettőnk közt jöhetnek létre, amiket együtt élünk át.
Kattan?? Azt hiszem, ez nálam pár perce történt meg, nem éreztem akadályt, hogy olyat tegyek, ami túltenne rajtam is, de mivan ha vele, vágyok ezekre is??  Ő a minden, vele akarok átélni ilyen pillanatokat.
-Szóval szorosabb lenne a kötödés.- szólaltam meg.
-Igen, és ha úgy akarod, folyamatosan megyünk bele, majd tanítgatlak. De van ami ösztönösen jön.- miattam lassít, látszik hogy nagyon akar engem, ahogy én is őt.
-Mint például??-kérdeztem.
-Kölcsönösség. Ha kapsz is a másiktól, de te is adsz
-Oda-vissza dolog. Ezzel nem lenne gond.- nem is gondoltam arra, hogy csak egy oldalú lenne.
-Vág az eszed, hidd el, ezt is hamar megtanulod teszek róla.
-Ebben valahogy biztos voltam.-vigyorogtam.
Valahol ezt is el kell kezdeni, mert nem arról van szó, hogy nem akartam sose barátnőt, hanem egyszerűen más volt a fontos, az időben ugrálás, amit egy egész életben bántam, mert nagyon sok minden kimaradt az életemből, köztük ez is.
-Na megiszom én is a kávém, és lemegyek a többieknek is csinálni reggelit.
-Muszáj elmenned?? – mondtam neki szomorúan. Pont mikor belemennénk a részletekbe, akkor hagy itt.
-Igen, de te csak egyél, majd jövök.- mondta gyorsan.
Jó, végül is nem szabad ennyire ráakaszkodnom, kell neki is a tér, na meg gondolom más dolga is akad.
-Valamit nem felejtettél el??- kérdeztem.-Szinte láttam a megvilágítást a fejében, majd odahajolt, és az arcomra nyomott egy puszit. Már megint kezdi, egyszer ez fog az őrületbe kergetni. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem , majd megszólaltam.
-Tudom mit akarsz elérni ezzel, és jó úton haladsz afelé.- oktattam ki bevágva a mérges nézésemet, majd keresztbe tettem a kezeim a mellkasom előtt.
-Mire gondolsz??? Nem értelek.- adta az értetlent.
-Dehogynem, nálam is jobban tudod hogy mit kell csinálni, hogy epekedjek utánad. Az orromnál fogva vezetsz.- magyaráztam neki.
-Szóval sikerül vágyat ébresztenem benned?? Pedig azt hittem, nehezebb lesz, de akkor hatásos.- tette csípőre a kezét mosolyogva.
-Nem is hinnéd mennyire, kezdem úgy érezni magam, mint egy kiéhezett tinédzser.-mondtam egy hasonlatot a mostani helyzetemre.
-Miért nem vagy az??-mutatott rám.
Basszus. Ebből már nem jövök ki jól.
-Ahh, tényleg. Lehet hogy fiatal a testem, de az eszemet még tudom irányítani.- habár már lehet ez az állításom se áll stabil lábakon, de erről nem kell tudnia.
-Épp ez az, ne agyalj annyit csak érezz. -hajolt közelebb.-Tudom, hogy akarsz engem, még ha az agyad tiltakozik is.- a szám teljesen kiszáradt, alig tudtam nyelni, baromira lázba hozott. Egyszer csak elhajolt, majd kiment a szobából, mielőtt újraéledtem volna ebből a mámorból.
Inkább befejeztem az evést, meg a kávémat mosolyogva húztam le, mivel eszembe jutott róla az elmúlt percek történései, hogy majdnem ez a fekete nedű majdnem az ágyunkba végezte a vágy miatt, ami mindkettőnkben ég egymás iránt. Felkeltem, átmentem az én szobámba, kerestem pár kényelmes göncöt, nem fogok itthon is egyenruhába feszíteni. Előtte megmostam a fogam, az arcom is átöblögettem hideg vízzel, hogy kijózanodjak egy kicsit. Felöltöztem, majd visszamentem Anna szobájába, felvettem a tányért, és a bögrét, majd levittem, mindenki lent reggelizett, de pont megálltam a fordulóban, és hallottam pár szót, ami rám vonatkozik.
-Ez az amiről mindenki beszél, a nagy betűs szerelem??-tette fel a kérdést Lila.
-Igen, még annál is nagyobb, nincs nélküle életem már.-válaszolt vissza Anna.
- Ezzel én is így vagyok, meghalnék érted. -szólaltam meg most én.
Hátrafordult, a haja szabadon szállt, kíváncsian nézett rám. Megkérdezte, miért jöttem le, nyilván azért mert nem akarom őt csicskáztatni, épp eleget tesz értünk, nem vagyok esetlen, nehogy már egy lövés ennyire lenyomjon. És ha szükséges, megtenném újra. Jajj az a cékla vörös arca, annyira ártatlanul néz így ki, össze kellett raknom magam előtt a kezem, mert sajgott a hasam alatti rész, mindjárt végem van tőle. Megszólaltam nagy nehezen;
-Imádom, mikor így reagálsz rám, teljesen beindít. – vallom be neki az igazat, ne legyenek gátlások rendben akkor ehhez tartom magam.
-Visszakapom az előzőeket, jól gondolom??- válaszolt vissza.
1000 szeresen, soha senkire nem reagáltam így, mint ahogy rá.
-Vág az eszed, szívem, és még mennyi ilyet kapsz.-mondtam neki vággyal teli.
-Macska-egér játék, ám legyen, csak nehogy az történjen, mint az első nap.-húzta cinikus mosolyra az ívelt ajkait. Értetlenül bámultam, azon a napon mi nem történt, nem tudom mire érti.
-Tudod, a térdre kényszerítés.-magyarázta meg.- Ja hogy az, na az durva volt, már akkor tudtam, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte.
-Társaságba nem illik sugdolózni , nem tudjátok??-szólalt meg Lila.-mondjátok nekünk is, hagy nevessünk.
Ahh, minek kell neki beleszólni??
-Neked mondanám el ezt utoljára, ha ez megnyugtat.-szóltam hozzá ridegen.
És még tanácsot is adna, nincs szükségem tanácsokra, egyedül egy embertől fogadom el, az akivel még fogom élni, a többi csak elmegy a fülem mellett, nem izgatnak.
-De most már vissza kell menned a szobába, ígérem később sétálunk együtt kint a kertben.
Jajj nem akarok már feküdni.
-Miért most mi dolgod van ??-kérdeztem a kelleténél gyorsabban.-elkezdte sorolni a tennivalókat, csak azt nem értem, hogy ezeket miért csak ő neki kell csinálni, rajtunk kívül még hatan laknak itt, segítsenek ők is, de most én fogok neki, legalább hasznossá teszem magam addig is. Kihúzott a nappaliba, majd mondtam:
-Oké, itt vagyok, addig is a közelembe tudlak.
-Szóval ez a helyzet?? A megszállottam leszel?? Nem mintha zavarna.- mosolygott jókedvűen.
-Ez a helyzet, hogy ezt tetted velem. Rád függtem, mint más a drogra, annyi különbséggel, hogy én már most mondom, hogy bele fogok halni.- néztem rá hosszan, hogy lássa komolyan gondolom.
-Oh istenem, mindjárt sírok. Olyan komoly ábrázattal mondod, hogy beleremegek.-legyezte az arcát a kezével.
-Ha akarnám , se tudnálak kiverni a fejemből, túl sok vagy nekem.- öleltem magamhoz.
-Na de a függöny nem szedi le magát, te leszel a bátor jelentkező.
-Nem tudom van e ekkora létra a házban, tudod baromi magas ez a ház. Azért nem várhatod, hogy Pókember módjára másszak a falon.
-Belőled azt is kinézem.-szólalt meg.-De van egy megoldás. Felemellek én az erőmmel, és leszeded őket a karnisról, na???
-Jobb mint a mászás a falon.-tártam szét a kezem.-mondták már neked hogy milyen spontán módon oldassz meg problémákat.
-Igen, egy párszor, neked is meg kéne tanulnod ezt, néha túl agyalsz mindent. Van amikor az első gondolat a jó, nem kell még több variáció.
- Szóval túl gondolok dolgokat??? Az agyam nem tud működni, mióta itt vagy, akkor mitévő legyek. Tudom csak érezzek.-mutattam fel a kezem.- legyek meggondolatlan, random kapjalak le , és szarjam le ki mit gondol, tépjem le rólad a ruhát, vagy csak ne legyek kőbunkó az emberekkel. -tátott szájjal nézett engem a kis kirohanásom miatt.
-Azta, nem vagy semmi. De igen, lehetsz ilyen,  mégis legyél önmagad, az aki harcol az igazáért, a céljaiért, és hogy a családját biztonságba tudja. Legyél továbbra is a 4 lovas, hiszen abba szerettem bele. Építs magadba ezt a lazaságot, és ennyi.-zárta le a monológot. 
- Belém szerettél?? És mikor???-kíváncsiskodtam.
-Az első pillanatban, ahogy megláttalak.-válaszolt.- És te???
-Én nem tudom, azt hiszem, mikor ott hagytál az utcán, lebénítva. Valahogy éreztem, hogy nem direkt tetted, csak felhúztalak, nem tudsz bántani engem, túl jó vagy.
-1 hét múlva is ezt mondjad.- öklözött egyet a vállamba.-nem lesz 8 napon túl gyógyuló sérülésed, ezen ne aggódj.
-Az már haladás.
-Gyere ide az ablakhoz.-mondta nekem.
Odasétáltam, majd erősen nézett engem, mire éreztem, hogy a lábamat már nem éri a föld. Huu de furcsa lebegni, kezdem kapizsgálni, hogy Luther mit érezhetett a Holdon. Emelkedtem még tovább, majd már felnyúltam a kezemmel, és elértem a függöny tetejét. El kezdtem kiszedni a csipeszekből, huu de poros, az öreg szerintem ezt soha nem szedette le kimosni, de persze minden másra gondosan odafigyelt. Az utolsó csipeszből is kiszabadítottam szegény függöny, mire az nagy lendülettel esett a földre.
-Még nem végeztünk szívem, az összesről leszedjük.- szólt fel nekem Anna.
-Oké, ahogy akarod.- még 3 ablak, ahh Reggi, ebből a szempontból is baromira jó, hogy nem vagy itt. Leszedtem a többi ablakról is, majd újra a földön voltam. De gyengék a lábaim, le kell üljek.
-Fránya gravitáció mi??-ült le Anna mellém.-mindjárt jobb lesz.-törölte  meg az orrát.
-Hűha, milyen világos van itt.- szólalt meg Vanya az ajtóban.- de most már megyek, egy pár óra múlva jövök.
-Rendben, jó munkát.-mondta Anna neki.
-Köszi , meglesz. -csukta be maga után az ajtót.
- Egy kicsit pihenhetnék, mielőtt rám szabsz ilyen melókat??
-Na mi az nem bírod?? Azt hittem, nem fulladsz ki egy kis függöny leszedéstől. Pedig máshol jobban ki fogsz fulladni.
-Muszáj húznod az agyam ezzel, persze korbácsold csak fel bennem az állatot.
-Imádlak idegelni vele, annyira szórakoztató.
-Jót mulatsz rajtam kislány??  Na majd meglátod mit csinálok én veled.
-Miért mit?? Elfenekelsz?  Vagy elintézed egy ejnye bejnyével???- hajolt közelebb az arcomhoz.
Lesz neked olyan ejnye bejnye, nem fogsz tudni majd leülni, minden mozdulatodba amit megteszel, emlékezni fogsz, hogy mit tettem veled.-gondoltam magamban, de kimondani már nem tudnám neki, csak a fantáziámba vagyok ennyire nyitott. Felváltva néztem a szemébe és a szájára, majd megszólaltam:
-Emlékszel, mikor mondtad, hogy attól hogy kicsi a kezed nagyot csap. Nézd az enyémet, szerinted én mit tennék a hátsóddal??-mutattam fel a kezemet.
-Világosíts fel, apuci. Nem emlékszem, milyen a fenekelés. Itt és most.-utasított teljesen felajzva.
-Hogy mi??? Most??? És itt a nappaliba??? Rémlik, hogy ez közös helyiség a többiekkel???
-Hidd el, annál izgalmasabb.-kacsintott rám. – És csak páran vannak itthon, Klaus fent eszik, Diego és Lila az ebédlőben vannak. Persze, ha olyat csinálsz velem, sikítani fogok.
Véleményekre vagyok kíváncsi eddig kinek hogy tetszik?