A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Ötös egyből el kezdett számon kérni, amint beléptem az ajtón. Lenyugtattam, majd segített behordani a sok cuccot a konyhába. Majd kérdezte, hogy ez tartott ilyen sokáig , majd mondtam neki, hogy nem tartozok senkinek se számadással, mire visszavett egy kicsit.
-Vagy talán aggódtál értem???? -kérdeztem érdeklődően.
Vajon tényleg gondolt rám, hogy bajom eshet???? Ez annyira aranyos tőle, úgy örülnék, ha így lenne, vajon ő hogy lát engem??? És miért érdekel az, hogy mit gondol??? Az biztos, hogy nagyon határozott jellem, amit kimond, azt meg is teszi, nem ismerek nála célratörőbb férfit. Egy kicsit lobbanékony, de nem vészesen, rendkívül okos, és egy kicsit hiú. És ha akar, kedves is tud lenni másokkal, és aki fontos neki, azokkal törődik is. A kinézete viszont baromi jó, csak most vettem észre, hogy most öltönyt vett fel nyakkendővel, de ami nekem nagyon bejön, a kisugárzása a szemével. Olyan mintha, rabul akarna ejteni, és magával vinni a nagy semmibe.
-İgen, a tegnapi miatt, hisz tudjuk, hogy mi történt, meg amúgy is barátok vagyunk, és most már családtag vagy.-mondta Ötös.
Csak barát! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy többet képzeltem bele.
-İgen, köszönöm, hogy befogadtatok a családba, mindegyikötök a tesóm lett. -válaszoltam szomorúan.
Hátat fordítottam neki, majd elkezdtem kipakolni a szatyrokból, mire ő odajött hozzám.
-Hé, rám bármibe számíthatsz!! Én nem ítéllek el, amiért ilyen vagy, szerintem különleges vagy!!!-mondta.
Nem tudom elhinni, hogy ezt mondta nekem, annyira édes volt tőle, de legbelül azért tudtam, hogy ő nem ítélne el semmiért se. Annyira ösztönös volt a következő lépésem, megöleltem hirtelen, mire lefagyott, de aztán ő is átkarolt. Hihetetlen érzések kerítettek hatalmába, mintha hazaértem volna. Még jobban hozzá nyomódtam a mellkasához, hallottam a szívverését, ami nagyon gyorsan vert. Elhúzódtam tőle, majd rámosolyogtam.
-Köszönöm, tudtam hogy te más vagy.-mondtam neki.-Na de nézd csak, mit hoztam.-vettem ki a kávét, és odaadtam neki.
-Jujj, Kubai kávé. Ez a legjobb ugye tudod??-mondta.
-İgen, mivel nem mondtam, de pincér is vagyok.
-Tényleg???- lepődött meg.
-İgen, a szakács után azt is kitanultam.-magyaráztam meg.
-Na, akkor kérek ebből az új kávéból egyet pincérnő.-mosolygott rám édesen Ötös.
-Ha ennyire kívánja a vendég..-kacsintottam rá.
El kezdtem csinálni, majd el kezdtünk beszélgetni.
-De most mesélj te magadról. Allison mondta hogy utaztál az időben.
-İgen, egyik reggel megkértem az apámat, hogy utazhassak az időben, de ő nem tanácsolta, mivel bizonytalan, hogy mit tartogat a jövő, mert az mindig változik.
-Mennyire mentél előre???
-8 napot, de ez két sebből vérzett, az első, hogy az apokalipszis után érkeztem egy nappal. A másik hogy nem tudtam visszajönni. A többieknek 17 év telt el, mire visszajöttem, nekem 45 év.
-Várj, te addig ott voltál teljesen egyedül???-kérdeztem.
-İgen, vagyis ne nézz hülyének, a magány néha drasztikus dolgokra késztet, de egy próbababába voltam szerelmes. Deloresnek neveztem el, ő mindig velem volt, mindenkor.
Furán néztem rá, egyszerűen alig hittem el, hogy egy emberi kinézetű tárgyért rajongott.
Akkor magában nem is volt emberbe szerelmes, mivel ideje nagy részét a jövőben töltötte.
-Nem nézlek hülyének, csak nem mindennapi dolgok ezek.- mondtam neki.- És hogy sikerült visszajönni??
-Előre kellett vetítenem a tudatom egy olyan kvantumállapotú verziómba, amely minden lehetséges idősíkon egyszerre létezik.-válaszolta meg.
Mi van????Ebből egy szót se értettem. Látta is rajtam hogy értetlenül nézek.
-A tudatom kellett előrébb hozni a testemhez képest, de úgy hogy minden idővonalban létezhessen. -magyarázta el.
-Miért nem ezt mondtad???-ironizáltam.
-Próbáltam menőnek tűnni a nagy szavakkal, de nem értetted.- válaszolta.
-Figyelj, sokat olvasok, de ez az egy mondat nekem is feladta a leckét, hogy mit jelent.-mondtam, közben kiöntöttem a kávét egy bögrébe.
-Tessék uram, kedves egészségére.-mondtam negédesen.
-Nagyon köszönöm.-válaszolta.
Beleivott, mire becsukta a szemét, és hümmögött egyet.
-Na??? Milyen???-kérdeztem gyorsan.
-Mennyei, legalább most már nem kell elmenni sehova jó kávéért. Személyesen tőled fogom követelni minden nap.-vert rá az asztalra.
-Jó, csak ne reggel 5-kor ugrassz emiatt, mert akkor az arcod bánja.
Felnézett a zöld szemeivel rám a bögréje felett, amire pont rávilágított a nap, azta rohadt, ezért a tekintetért büntetni kellene az embert.
-Ugye tudod, hogy nem félek tőled???- válaszolta.
-Pedig lehet kellene.-támaszkodtam meg az asztalon, miközben lehajoltam hozzá, játékosan néztem rá.
-Nem tudod, mire vagyok képes.-vágott vissza.
-Te meg végképp nem tudod, hogy én mit tudok. És ezt nem csak az erőmre értem.-mondtam neki nyíltan.
Ahogy ezt kimondtam, Ötös majdnem kiköpte a kávét, majd köhögni kezdett, tudja jól miről beszéltem, most már le se tagadhatná.
-Deja vu érzés uram, már megint. Egyszer már meg akartál fulladni, emlékszel???
Amint újra tudott beszélni, ezt mondta.
-Egyszer te teszel a sírba, nem egy lövés, vagy egy robbanás, hanem egyszerűen te fogsz eltenni láb alól.
-Én nem tehetek róla, hogy mindent félre értesz.-játszottam vele tovább.
-Hogy kerültem veled egy házba??- viccelődött.
Vanya lépett be a konyhába .
-Sziasztok, ti ugye mondtátok hogy jöttök a koncertre.
-İgen persze megyünk.-mondta Ötös helyettem is.
-Szuper, itt vannak a jegyek.-adott oda két egyforma jegyet.
-Köszönjük, hogy elmehetünk.-mondtam neki.
-Én köszönöm, hogy eljöttök. 4 jegyet hoztam, ugye Allisonék elutaznak holnap, így csak ti jöttök, meg Klaus, de azért hoztam egyet Diegonak, hátha ráér.
-Hát nem hiszem, mostanában nagyon együgyű.-mondta Ötös.
-İgen, nagyon el van foglalva Lilaval.-mondja Vanya.
-Nekem lenne egy ötletem, de nem tudom sikerülne e vagy sem.-mondtam nekik.
-Micsoda????-kérdezte Ötös.
-Most itthon van Diego??-kérdeztem vissza.
-İgen, most jött, zuhanyzik, hallottam.-válaszolta Vanya.
-Akkor jó, van itt egy tévé, vagy rádió, amin nincs csatorna???Kellene az a sistergő hang valamelyikből.
-Mire készülsz???-fogta meg a kezem Ötös.
-Belemászok Lila elméjébe, de most kell sürgősen egy tévé, vagy egy rádió. Keress egyet, Vanya te pedig egy kendőt vagy egy sálat, a szememet is be kell kötni.
-Apa szobájába volt egy tévé, az már nem működik, az jó lesz??-kérdezte Ötös.
-İgen, csak hozzad, én addig felmegyek Diegohoz.
Elindultam a szobája felé, bekopogtam.
-Ki az ??? Most épp el vagyok foglalva.-szólal meg Diego.
-Én vagyok Diego, Anna. Beszélnünk kellene.-mondtam neki.
-İgen, de nem most, nem érek rá.-válaszolta Diego.
Rávertem az ajtóra, mire az kinyílt.
-Mi a fene bajod van neked?-kérdezte ordítva, miközben becsörtettem a szobájába.
-Lehet, hogy egy spontán férfi vagy, és lobbanékony, de most meghallgatsz.
-Biztos ráér később.- ment volna ki a ajtón, de én becsaptam előtte tiszta erőből a képességemmel.
-Jólvan, ne kapd fel a vizet.-tartotta fel a kezét.-Miről van szó????
-Előszőr is nem kellene ilyen gyorsan cselekedned. Hallottad már azt a mondást, hogy előbb gondolkodj aztán cselekedj??? Majdnem megölted Ötöst.
-Ezért jöttél, hogy kioktass??? Mert akkor el is mehetsz. Ott az ajtó, amit most becsaptál.-vágta oda Diego.
-Pedig ajánlatot akartam tenni, de ha nem hát nem.-fogtam meg a kilincset, hogy kimegyek, de ő megállított.
-Miféle ajánlat??-kérdezte.
-Segítek neked megtalálni Lilát, és hazahozhatod, de te megígéred, hogy a családban senkit nem fogsz bántani többet, akármilyen dührohamot is kapsz. Áll az alku??
-Mégis hogy találnád, amikor én se találom, mintha a föld nyelte volna el azt az istenverte nőszemélyt.-mondta Diego.
-Bele tudok mászni az elméjébe, így meglátom a környezetét, hogy jól van e, még azt is meg tudom hallani, hogy mit beszél.-válaszoltam neki.
-Ez lehetséges???- lepődőtt meg.
-İgen, ez is hozzátartozik a képességemhez, mindjárt a srácok hoznak egy tévét, és egy valamit, amivel le lehet kötni a szemem, hogy semmit se lássak.
-És ez működhet????-kérdezi Diego újra.
-İgen, nem egyszer csináltam.-válaszoltam.-Csak egy fotó kellene Lilaról, hogy tudjam, kit kell keresni.
-Várj, egy van a fiókomban. Tessék.-adta oda.
-Rendben ez jó lesz. Szereted őt???-kérdeztem.
-Bonyolultan indult a kapcsolatunk, egy elmegyógyintézetben találkoztunk, majd együtt szöktünk el onnan, aztán lefeküdtünk egy párszor, de kiderült, hogy ő az Intéző lánya.
-Mi van??? Ez hogy lehet?
-Csak Ötösről akart mindent kideríteni, ő hozzá akart közelebb kerülni, mert a jövőbeli énje megölte a szüleit.
-És így került az Intézőhöz.-jelentettem ki.
-İgen, ő nevelte fel 4 éves kora óta.-válaszolta.- Ezért akarom megtalálni, hogy számon kérjem, hogy miért vert át engem, mikor ő is megmondta, hogy az egyetlen ember akit nem utál, az én vagyok.
Ötös és Vanya jött be a szobába, egy nagyon régi tévét hoztak be.
-Vanya egy kicsit fel kell emelnünk, ahhh.-tették fel a komódra a tévét.
-Megvan, tessék egy sál.-adta át nekem.
-Az öreg tényleg a múlt században ragadt, ez a tévé baromi nehéz.-jelentette ki Ötös.
-Na jó, kapcsoljátok be, homokos kép kell, és a sistergés, meg teljes csend.-ültem le közben Diego ágya mellé. Ötös bekapcsolta a tévét, addig én tanulmányoztam a fényképet. Mikor éreztem, hogy minden egyes arcvonását az agyamba véstem, letettem a földre a képet, és bekötöttem a szemem.
A sistergés elindult, én meg elkezdtem koncentrálni, kerestem az arcát, majd láttam egy piros ajtót, odamentem, benyitottam, majd azt láttam, hogy egy székhez van kötözve. Mi az İsten??
Majd megláttam mellette egy tejfölszőke férfit, aki pisztolyt szegezett a fejéhez.
-Ha az anyád nem teszi azt amit mi mondunk, kicsinálunk téged.
Felnevetett.
-Barmok, én nem számítok neki semmit, nem is vagyok a rendes lánya, én is csak egy eszköz vagyok neki.
Odamentem a férfihez, kifeszítettem a kezét, elvettem tőle a fegyvert, majd eldobtam jó messzire. Azt nem tudom hogy a valóságban ez meg e történik, de ha elmében sikerül.

Lassan bejön Lila is a képbe, nekem  ő az egyik kedvencem a lányok közül, annyira közvetlen, harcias, és kiderül, hogy szeretni is tud a maga módján.😍🥺