A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Mikor egyet fordultam reggel az ágyon, üresen találtam magam mellett a helyet. Ötös fel le szaladgált a fürdőszoba és a ruhásszekrény között. Ja igen ma van a randink. Nem tudtam hogy ennyire izgatott emiatt. Én aztán nem zavarom, hagyom hogy sündörögjön, kíváncsi vagyok, mit hoz össze az estével kapcsolatban. Lementem reggeliért és kávéért, csak 12 óra volt, de ő már itthon se volt.
Klaus volt a nappaliban, ki volt terülve a kanapén.
-Hey bébi vidd arrébb a lábad.-toltam feljebb a lábát.
-Jó, akkor rád rakom.- hirtelen alig tudtam kapcsolni, így majdnem eltalált a lábfejével, de csak majdnem.
- Mi vagyok én valami jó támasz??- ironizáltam.
-Annak is jó leszel, most lazulok.-nyomta lejjebb magát a párnába.
-Azt látom, pedig jó lenne a véleményed. Mi a szart vegyek fel estére??
-Mi is lesz este??- kérdezte furcsán.
-Ötös nem mondta?? Randizunk, nem találkoztál ma még az Ötös féle hurrikánnal ami söpör végig mindenhol. Tényleg meg se állt reggel óta.
-Én itt aludtam el tegnap, nem vettem észre semmi fennforgást. De tényleg valamit említett Ötös. Az ma lesz??
- Igen, ma. Segítened kell.
-Ah, bébi tudod hogy én fiú vagyok??
-Aki lányos ruhákat is felvesz.-mondtam neki.
-Jó legyen, de akkor eszeveszett ruha kell, amibe egy szexi dög lehetsz.-mondta izgatottan.
-Na ez már tetszik.-mutattam rá mosolyogva.
Felmentünk a szobámba, kiszedtünk minden ruhát és az ágyra dobtuk. Felvettem egy lila ruhát, de sehogy nem állt rajtam. Hogy a frászba van ez??
-Klaus, magunkra hagynál kérlek??- állt Allison az ajtóban.
Rám nézett, én bólintottam, majd kisétált a szobából.
-Anna..-kezdte Allison.
-Ne mondj semmit, inkább segíts ezzel a rohadt ruhával. Le fogom tépni magamról.
Odajött mögém, lehúzta az oldalánál a cipzárt a ruhának.
-Bocsánat, az egészért, nem kellett volna. Csak segíteni akartam.
-Ezt már én is látom, sajnálom hogy majdnem megöltelek. De Ötösért ölök, olyankor nem számít semmi, bárki legyen az utamba elsodrom.
-Soha többé nem fog előfordulni, számodra tabu az erőm örökké. Nincs, felejtsd el.
- A történteket nehéz lesz, de meg bocsájtok, mert nem egyedül te vagy a hibás. Mi lenne ha kiengesztelnél azzal hogy segítesz elkészülni az estére, Klaust ugrasztottam, de reménytelen.
-A lehető legrosszabb embert választottad, ő egyszerűen nem tud öltözködni. És amúgy az előbb fordítva vetted fel a ruhát azért állt rajtad ahogy.-kuncogott Allison.
Ne már, ezt hogy nem vettem észre.
-Adok neked egy tűzpiros ruhát, Ötösnek majd az állát kell felszednie miatta a földről, elhiheted nekem.
-Huu, mutasd meg, biztos imádni fogom.
-Gyere.-fogta meg a kezem, majd a gardróbjához vezetett ahonnan ezt vette ki:

-Azta rohadt Úristent!!!! Honnan vannak neked ilyenek???-ámultam el
- Rémlik, hogy színész vagyok, szinte ingyen vágják hozzám ezeket.
-Nem százasak az hét szentség !!!
-Tudom, de kit érdekel.-nevetett fel.
Akármi is történt Allison és köztem, hiányoztak az ilyen lányos csevejek. Ahogy látom neki is, mert Isten lássa lelkem, az ég világon semmi bajom sincs Vanyaval, de vele nem tudunk ilyen csajosan bánni, kicsit fiúsan viselkedik.
-Tudod All, a történtek ellenére hiányoztál. De megérdemelted a falhoz csapást.
-Auuu, ne kímélj. De tényleg jó most már nem félve elmenni melletted.
-Chhh, féltél tőlem???
-Ja, főleg mert tudom mire vagy képes az erőddel.
-Igen, szovjet fegyverként akartak eladni régebben emiatt, ne csodálkozz semmin se.
-Sajnálom, amin keresztül kellett menned. De itt van Ötös, az ő élete se túl fényes.-mondta Allison.
-Igen, de egymás gyógyszerei leszünk, együtt épülünk fel emberileg.
-Ja, én is ezt érzem Lutherrel. Mintha vonzana magához, mint egy mágnes.
Jól elbeszélgettük az időt, már 5 óra is volt, még rendes ruhába koslattam le a  konyhába, ahol ismerős illatok csapták meg az orrom.
-Szívem, ez jónak ígérkezik, csak nem olyan nehéz ez a kaja neked.
-Látod mit meg nem teszek én érted.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Igen, látom nagyon igyekszel, ígérem a nap végére viszonozni fogom az igyekezetet.
Kiesett  Ötös kezéből a palacsinta sütő, ahogy ezt meghallotta.
-Azért meg ne sérülj nekem, nem élném túl megint.
-Kell neked ilyeneket mondanod, majdnem a kaja bánja.-nevetett viccesen.
-Mégis mit mondtam?? Csak hogy az elhasznált energiádat vissza adom a nap végére. Ebbe mi a rossz?- húztam az agyát még jobban.
-Lesz neked olyan energia... Ne ingerelj... Van tíz másodperced, hogy elmenj a közelemből, különben olyat teszek, amit nagyon hamar megbánunk. Ha eddig kibírtuk, ne a célba adjuk fel.
-Ingerellek, na és hogyan? Mondjuk ha azt mondom ízléses a fehérnemű rajtam, és mandula illatú testápoló van rajtam.
A konyhapultnak támaszkodott, rámarkolt a szélére.
-Ma nem fogunk enni.-jelentette ki egyszerűen sóhajtva.
-Miért is??
-Mert téged foglak felfalni, és lefog égni a kaja.
Uhh, ez milyen szexin hangzik, és ettől miért indultam be most?
-Miért a kajának kell bánni?? Ki lehet azt kapcsolni, nem kell leégnie.
-Tönkre vágod az estét amit terveztem.-rakta össze a kezét maga előtt.
-Mit terveztêl?? -kezdtem el faggatni.
- Hát a vacsit, hogy igen is minőségi időt töltsünk együtt.
Hogy mikre nem gondol?? Mégis ez igen is fontos.
-Szeretlek.-mondtam teljes szívből. Odamentem hozzá, és megöleltem. Átkarolt, a nyakamba fúrta a fejét.
-Ha te azt tudnád hogy én téged mennyire. Mindent betöltesz, sőt sokkal többet is.
-Örülök, hogy végül itt kötöttem ki. Nagyjából két hónappal ezelőtt kilátástalan volt az életem.
-Emiatt nem kell többet aggódj, minden egyes nap a szeretettel elűzőm belőled ezt a kilátástalanságot.
-Tudom, de most már hagylak téged, megyek lassan készülődök, Allison segít benne.
-Kibékültetek?? Ennek örülök.-kavart egyet a szószon.
-Igen, nagyon úgy tűnik, vagy legalábbis nem akarom megölni újra.
Bólintott.
-Ha a Klaus által mondott szexi dögöt csinál belőlem, megerősítem a békülést minden formában.
-Én is ettől félek, szexi dög?? Milyen szavak ezek??- mondta meglepődve.
-Klaus féle szavak...-kacarásztam jókedvűen.
Megforgatta a szemét, majd megszólaltam:
-Tudod mennyire vonzó, ha egy férfi főz?? Így tudni fogom ha leesek lábról nem fogok éhen halni.
- Bármit megtennék érted, de ezt nem tesszük rendszeressé. Egy kicsit nehéz.
-Szerintem nem okozna neked ez se gondot.-hajoltam előre a pulton.
-Nem a felfogásommal van baj, recept szerint megcsinálom, de ha magamtól kéne valamit alkotni bajba lennék.
-Mily szerencséd hogy itt vagyok melletted és segítek amiben csak kell.
-Hát ja nélküled nem menne.- most ezt a főzésre mondja vagy másra?
-Megyek szívem, te is hamarosan meg vagy ahogy látom, nehogy lekéssem a randimat.-rebegtettem meg előtte a pillámat.
- Ne várattass meg asszony, egy egész életet vártam, hogy meg jelenj az életemben.-nézett mélyen a szemembe.
-Remélem megérte a türelmed, azon leszek, hogy boldog légy mellettem. – A szemei újra rabként tartanak fogva, kell az erő, hogy elszakadjak tőlük.
-Megyek, mert így nem haladunk egyről a kettőre.
-Jólvan, nyald ki magad, hátha bolondok házába kerülök.
- Azt majd neked kell.-kacsintottam rá kacéran.
-Huu menj most már.- csapott oda a konyharuhával a seggemre.
-Baszki ez csíp.-fogtam oda hirtelen.
-Ne játssz velem, mert nagyobbat kapsz.-tekerte a keze köré a rongyot.
- Biztos élvezném, ahogyan te is. Viszket a tenyered mi?? A kezeddel csinálnád mi??
-Uhh, most hogy mondod nem is rossz ötlet.-nyúlt volna oda, de elugrottam tőle. -szarkasztikusan nevetett.-erre fel elmenekülsz, macska egér játék kislány??? Csak egy valami kimaradt a csinos fejedből. – mögém teleportált, majd rácsapott egy hatalmasat a hátsómra.
-Ahhh- mondtam hangosan.- ki a macska és ki az egér??-hajoltam hozzá közelebb.- Az előbb te küldtél ki engem a konyhából, most meg te csapkolódsz. Pedig a kislány nem volt rossz, csak játszani akar.- nyomtam egy puszit az orrára, majd egyszerűen ott hagytam. Majdnem Diegoba ütköztem, mikor mentem a szobám felé:
-Lassabban, még fellöksz.-told arrébb az útjából.- Klaus azt mondta este ne legyünk itthon. Közös este Ötössel?-kérdezte.
-Nem tudnálak fellökni, maximum te engem, erősebb vagy mint én.
-Fizikailag igen, de az eszed ellen nem tudok mit tenni. De biztos tudsz te is verekedni.
-Tanultam közelharcot, nem kell ahhoz a képességem, hogy behúzzak neked ha kell.-tettem csípőre a kezem.
- Ugyanaz mint Lila, ugyanolyan hevesség, lázadás, szellemiesség. Dehát valakinek féken kell tartania a férfiakat.
-Ja, különben elkallódtok, mint a gyerekek a tömegben. És igen Klaus segít illedelmesen kidobni titeket erre az estére innen. Sok minden elmaradt Ötössel.
-Igen, nem semmi amin keresztül mentetek, tudom szarul indultunk az elején, de nem vagy rossz ember,  nem akarok ellentéteket.
-El is felejtettem régen, hisz segítettem is Lilával.
-Köszönöm még egyszer, legalább téged barátjának tart.