A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Mentem is a konyhába, művel ezek annyira hülyék, hogy elfelejtenek enni, vettem ki csirkét, összevágtam kockára, olajon elkezdtem piritani, közben vizet is tettem fel tésztának.

Csak szeretik a tejszínes csirkét egy kis tésztával. Egyszerű, gyorsan kész és baromi finom.

Beletettem a forró vízbe a tésztát, ízesítettem a csirkét, majd felöntöttem tejszínnel, meg egy kis reszelt sajtot tettem bele, hadd élvezzék. Kész is lett, a tésztát is leszűrtem.

Pont időben jöttek, uhh alig bírnak állni, odamentem hozzájuk, Klaus majdnem rám borult, azt mindketten a földre estünk, Ötös meg oldalra dőlt, de az erőmmel megállítottam mielőtt földet ért volna.

-Lassan a testtel fiúk.-tartottam a testemmel Klaust és persze magamat is, Ötöst meg a levegőben. Vanya lépett be a konyhába.

-Ahh, segíts létszi. -mondtam miközben tátott szájjal nézte mi történik. Rögtön Ötöst karja alá nyúlt, mire elengedtem.

-Gecc, Klaus baromira nehéz vagy.-ültettük le őket az asztalhoz.

Hátrébb mentünk tőlük, mindketten aludtak ülve.

-Most mit csináljunk??-kérdezte Vanya.

-Fel kell őket kelteni, enniük kell, mert szarul lesznek az alkoholtól.

-És hogy csináljuk??? Vágjunk hozzájuk valamit???-viccelt Vanya.

-Nem rossz ötlet, de szerintem egy pofon megteszi nekik.

-Ahh, ez jó lesz, csináld te.-röhögött.

-Te jól vagy??? Ennyire boldog vagy a mai nap miatt??-kérdeztem tőle.

-Igen, az adataim szerint orosz vagyok, bírom a vodkát, de ők nagyon bénák az ivásban.

-Hát ja, de akkor most felkelnek.-mentem oda hozzájuk újra.

Előbb Ötöst próbáltam keltegetni, kevés sikerrel. Akkor pofon jön. Lekevertem neki egyet, mire a feje oldalra bicsaklott, de nyitogatta a szemét. Mikor meglátott minket, kérdezte:

-Ezt miért kaptam?? Mit csináltam???-kérdezte.

-Berúgtál drágám, most nem alszol, enned kell, ülve szunyáltál egyet, Klaussal együtt.

-Ahh, sajog az arcom.-simította meg a bal oldalát az arcának.

Odahajoltam hozzá, és súgtam neki a múltkorit:

-Nézd a kezem, mit mondtam neked, hogy kicsi, de nagyon csap, most meg is tapasztaltad a bőrödön szó szerint.

-Valóban, ezek a kezek sok mindenre jók, de az enyémek is, gondolj amire csak akarsz.-vágott vissza Ötös.

-Azt akarod mondani, hogy ....-kezdtem.

-Nem mondok konkrét dolgot, találgass.-súgta.

Rögtön elkapott a melegség, de le kell állnom.

Odamentem a pulthoz, majd a kaját elé raktam.

-Egyél, addig a másik díszmadarat is felkeltem.-mondtam neki.

-Te meg engedted hogy megüssön???-kérdezte Ötös Vanyatól.

-Igen, mivel másképp nem keltek fel.

Klaust is megpofoztam, mire nem sok kellett neki hogy leessen a székről.

-Ahh, bébi így akarsz előjátékozni???- viccelt Klaus, mire rájött hogy mit is mondott.-bocsi, csak nem szoktak pofozni a nők, se senki más. De már fent vagyok, és enni akarok.

-Nem gond, egyébként én se szoktam csapkodni senki arcát, csak ha valóban megérdemli.-nevettem fel.-De most már egyetek.-Szedtek mindketten, mire már kezdett jobb színük lenni, nem voltak olyanok mint a vízi hullák a rosszulléttől.

-Ez baromi jó, állatira jól főzöl.-mondta Ötös.

-Add a kezed bébi.-utasított Klaus.

-Minek??-kérdeztem.

-Csak add.-odatartottam majd megfordította és megcsókolta a kézfejem.-köszönjük ezek áldott kezek munkáit. Lassan rászokunk a jó kajákra, ez a te érdemed.

-A lényeg hogy jól legyetek. -Adtam puszit Klaus arcára ahol megütöttem, mire csak mosolygott, majd Ötöshöz odamentem, neki is adtam egy puszit.

Milyen puha az arca. Vele mást éreztem, mikor érintkeztem vele. Annyira meglepődött, hogy a villa is kiesett a kezéből. Nem tudta eldönteni, hogy ezt most miért kapta.

-Kaptatok gyógypuszit, ha megettétek, mossátok el a tányért, aztán szerintem vízszintesbe tehetjük magunkat holnapig.-Gyere Vanya, most már jól lesznek, a kaja felszívja a piát, ki fognak józanodni.