A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Miután otthagytuk a fiúkat, fel is mentem a szobámba, és el is aludtam.
Másnap reggel, megyek le, majd egy nőt látok, akivel soha nem találkoztam.
-Helló.-szóltam halkan.
-Szia kislány. Hát te ki vagy?? Még sose láttalak.
-Én itt lakok egy ideje, most már én is a családhoz tartozok. Anna vagyok.
-Én meg Anya, mindenki így hív, te is hívhatsz így. De a nevem Grace.
-Örvendek. -mentem tovább a konyhába, ahol már Ötös szürcsölgette a reggeli kávéját.
Köszöntem neki, majd mondta hogy másnaposan nem lehet jól kinézni.
Ha tudná, hogy így is mennyire szexi, kócos haj, tegnapi gyűrött ruha rajta, másnapos smaragdzöld szemek, és azt hiszem ez volt a kiváltó ok, hogy el kezdett érdekelni, hogy önmagát adja, nem fényezi magát, szerény a maga módján. Megfogta a kezem, mire én csak néztem őt, úgy érzem, sehol máshol nem akarok lenni, csak az ő karjaiban. Akart valamit mondani, de lövéseket hallottunk, majd mögöttünk termettünk, Ötös megfogott egy vázát, ami a sarokban volt, és a fején széttörte a férfinak. Én meg a nőhöz szóltam:
-Hé, ribanc!-fordult meg, mire egy akkorát húztam be neki, hogy a földre esett.
Lassan rám nézett, majd kirúgta alólam a saját lábaimat, így elestem. A férfi is felállt, Ötösre vetette magát, de az kiugrott előle. A nő megindult felém, de én a levegőbe emeltem. Közben Ötöst is elkapta a férfi, behúzott neki, meg gyomron vágta. Térdre rogyva esett össze, majd nekem jött a férfi, így a nő is kiszabadult. A férfi elkezdett folytogatni, éreztem, hogy fogy a levegőm . Eszembe jutott valami, újra sikerülhet. Erősen szorítottam őt, és a szemébe néztem.
Mindent bevetettem az agyammal, mire a férfi elkezdett vörösödni, akárcsak Ötös elsőnek.
Így hogy már lebénítottam a végtagjait a férfinak, leszedtem magamról, és a kandalló pereméhez taszítottam mire egy erős koppanást hallottam. Dőlt a fejéből a vér.
A nő felkapta a fegyverét, amit elhagyott, mikor behúztam neki. Egyenesen rám szegezte.
-Anna...-ugrott elém Ötös, mikor a nő meghúzta a ravaszt.
-Ötös, neee, kérlek ne hagyj itt.-vettem ki a sálat a nyakamból, majd a sebére szorítottam.
A nő újra lőni akart, de hirtelen egy kék fény volt felettünk. Vanya volt, világított mindene. Repült, majd előttünk megállt, védőpajzsként. Ötöst addig elhúztam az egyik oszlop mögé.
-Hé, tartsd nyitva a szemed, rám figyelsz!-utasítottam.
-Mást nem is látok egy ideje.-jelentette ki egyszerűen.
-Ezt később beszéljük meg, nem tudom hogy fel e bírnánk menni a lépcsőn a sebed miatt. Így egy valami működhet. Fel kell minket teleportálnod a beteg szobába. Tudom fáradt vagy, és hősieskedsz miattam, de azt akarom hogy élj. Élned kell, hogy húzhassam az idegeidet, na meg kinek főzök majd kávét.
-Én is akarok élni, főleg ezek után. Jólvan legyen, add a kezed.
-Csak nyugodtan, én hiszek benned.
Kék fényt láttam megint magunk körül, majd egy szempillantás alatt az emeleten voltunk, besegítettem a beteg szobába, ott volt Anya.
-Segíts neki kérlek, lőtt seb a hasán.
-Nem vesztett sok vért, menj csak ki drágám innentől intézem.
-Nem itt maradok vele, egy tapodtat se mozdulok innen, amíg nem tudom, hogy jól van e.
-Jó rendben.
Elkezdtek remegni a ház falai, na meg a föld is. Majd egyszer csak abba maradt.
Klaus lépett be a szobába.
-Itt meg mi a fene történik??-kérdezte ordítva, majd meglátta Ötöst.
-Megtámadtak minket, 2 ügynök az egyiket megöltem, a másikat meg most Vanya szerintem.
-Ah, akkor érthető a földrengés. És Ötös??-kérdezte kíváncsian.
-Elém ugrott, mikor le akartak lőni, és most ő sérült meg.-csurgott le egy könnycsepp az arcomon.
-Shh, nem lesz semmi baja, ő bármelyikünket túlél.-ölelt meg.
Ránéztem a fekvő Ötösre, majd megszólaltam.
-Akkora marha, hogy ezt tette, azt a golyót nekem célozták, mégis megmentett.
-Nem jöttél még rá, hogy miért tette??-kérdezi Klaus.
-Mert azt érzi, amit én iránta???-kérdeztem vissza.
Klaus kitátotta a szemét, és csak mosolygott.
-Te is...-kezdte mire folytattam.
-Igen, az elejétől kezdve.-suttogtam, nehogy az érintett személy meghallja.
-Azta, akkor tényleg túl kell ezt élnie.-mondta Klaus.
-Ha nem akkor seggbe rúgom, és abból nem lesz köszönet.
-Na akkor jobb ha iparkodik.
-De ha eljár a szád neki, azt inkább ne tudd meg mit csinálok veled.
-Na jó egy nem vagyok pletykás, hagyom kibontakozni a szerelmet, kettő senki nem akarja a te haragod, én főleg nem, három amúgy is szeretsz engem, szigorúan barátként, így nem bántasz.
-Köszi bébi, neked köszönhetem, hogy itt vagyok veletek.
-És hogy megismerhetted a hős lovagod.-nézett Ötösre.
-Igen, azért külön köszönet.
Felálltam, majd odamentem hozzá, csukva voltak a szemei, amik nekem a menedéket jelentik.
El kezdtem simogatni a haját, majd az arcát.
-Sok minden van még elöttünk, ne merészelj meghalni. Nem teheted ezt, erősnek ismertelek meg, aki nem retten meg semmitől.-mondtam neki.
Mindkét vállamon éreztem egy kezet. Az egyik Klaus volt, a másik Vanya.
-Már vége van, csak a két hullát majd eltüntetjük.
-Menjetek most, nem akarunk erre emlékezni, tegyétek kocsiba őket, és valami elhagyatott helyen dobjátok ki őket.
-De a másikat a falról kell leszedni.-mondta Vanya.
-Ez mit jelent???-kérdeztem.
-Gyere nézd meg, lehet neked kéne a segítséged.
Kimentem, mire a nőt megláttam egy szarvasagancson átszúrva.
-Hű...-lepödtem meg
-Le bírod szedni onnan???-kérdezte Vanya.
Lépteket hallottunk magunk mögül, Diego volt és egy lány.
-Itt meg mi a fene van??? Kik ezek??- szólalt meg Diego.
-Meg akartak ölni minket, Ötös így is megsérült, anya most kezeli.
-Anya felébredt??? És Ötös hogy van??
-Igen, ma reggel már láttuk anyát. Ötöst meg lelőtték.-mondta Vanya.
-Miattam.-tettem hozzá én is.- Elém ugrott.
-A hullákat el kéne vinni, segítesz??-kérdezte Vanya.
-Aha persze. Te pedig itt maradsz.-mutatott a lányra.
-De miért??? Mindenhová magaddal húzol de oda miért nem??-kérdezte dühösen a lány.
-Mert nem és kész, nincs apelláta.-jelentette ki Diego
-Akkor iszok valamit, te nem jössz velem kis vörös??-kérdezte most tőlem.
Tényleg így hívott?
.-De megyek, csak előbb leszedem onnan azt a ribit.-Emeltem fel a kezem, mire a nő leesett a földre.-Most már mehetünk, innom kell egy pohárral, hogy lehűtsem az idegeim.
Ketten odamentünk a pulthoz.
-Várjunk, te vagy Lila igaz??-kérdeztem tőle.
-Ja, de honnan tudod???Ki vagy te??
-Anna vagyok, és én kerestelek meg.-mondtam neki.
-Hogyan???-kérdezte.
-A képességemmel.-válaszoltam.-Telekinézis.
-Az aki az elméjével csinál dolgokat??
-Ja, de láthattad az előbb. Mit kérsz??-kérdeztem tőle.
-Vodkát tisztán.-mondta Lila.
-Mi jóban leszünk, én is azt iszok, de aztán felmegyek Ötöshöz.
-Hogy-hogy megsérült a kis szaros???
-Mint mondtam, elém ugrott.
-Hű, ilyet senkiért nem tett soha. Kapott tőlem is párszor pár sallert.
-Hallottam, tőlem is, alapból úgy kezdtük, hogy meg akartuk egymást ölni.
-Meg se lepődök.-nevetett.-Mi meg egy elmegyogyós intézetbe találkoztunk Diegoval.
-Az se jobb.
-Ja, az elején hazudtam neki, csak kihasználtam, de aztán rájöttem, hogy nem utálom, mint a többi embert, ne szívd mellre. Mármint szeretem őt.
-De jó neked, hogy te már szabadon kimondhatod így.
-Miért, te is szerelmes vagy?? Ki a szerencsés??? Várj, kitalálom Ötös igaz??
-Igen, de ne mondd ki hangosan. Ha ezen túlesünk, elmegyünk randizni, elhívott.
-És izgulsz egy kicsit???
-Nyilván, mi van ha nem úgy érez ahogy én?? Vagy ha vissza mondja mit csinálok??
-Figyelj, akkor nem tette volna, amit tett, és én nem úgy ismerem, mint aki megfutamodik.
Lehúztuk mindketten a vodkát, és kezdtem érezni, hogy lezsibbadok tőle.
Bocs, de most már felmegyek, majd beszélünk később.-hagytam ott.