A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Kivettem a sütőből a kaját, majd Allison kérdezte:
-Kell segítség?? Vagy leülhetek?
-Nem kell segítség, megoldom, ülj csak le a többiekhez. Mindjárt viszem.
-Rendben.- azzal kiment.
Szedtem ki kiszedőkanalat, egy kicsit hagytam hűlni a kaját, ne tűzforrón együk azért.
Majd elindultam kifelé, ahol a többiek már ott voltak, letettem eléjük a kaját az asztalra, mire mindannyian elmormoltak egy köszönömöt, meg hogy milyen jól néz ki, Klaus még azt is, milyen jó illata van.
-Tudjátok Anna csinálta. Átadtam neki a terepet a konyhában, mivel szakács, mint kiderült.
Na minden szem rám szegeződött, de igazából csak egy ember érdekelt, Ötös, akin mintha elégedettség suhant volna át velem szemben. Jól esett, kezdtem vele is jóban lenni. Mivel velem szemben ült, nem menekülhettem a tekintete elől. Akarok egyáltalán?? İnkább a kaját néztem, hogy nem sokára szedek belőle. Épp nyúltam volna oda, mikor Ötös is. Elhúzta a kezét gyorsan.
-Csak tessék..
-Kösz.-mosolyodtam el.
Szedtem belőle, majd felé nyújtottam a kiszedőt, ő nyúlt utána, és egy pillanatra összeért a kezünk. Rögtön egymásra néztünk, majd én leszegtem a tekintetem a tányéromra, és el kezdtem enni. Nagyon jó lett a kaja, el kell ismernem, tényleg jók főzök.
Mindenki el kezdett enni, elismerően nyammogták a kaját, Luther ahogy végzett, még szedett újra.
-Ez valami isteni bébi, csókolom kezeidet, amiért ilyen kaját rittyentettél nekünk.-mondta Klaus, mire felnevettem.
-Ugyan bármikor.-mondtam neki.
-Miért nem mondtad, hogy értesz a főzéshez???-kérdezi Vanya.
-Nem szoktam dicsekedni vele, egyszerűen meglepem az embereket valami kajával, és akkor meg tudják.
-Pedig kellene kérkedned vele, tényleg mennyei lett.- mondta Ötös is.
Azta, Ötös megdicsért, jól hallottam? Belevörösödtem, ahogy láttam, hogy teljesen komolyan mondta.
-Egészségetekre, és bocsi de megnéztem a kávét is, és majd be kell szerezni egy jófajta kávét, meg jó hogy értek ahhoz is.
-Azt én fogom a legjobban értékelni.- mondta teljes mosolyát kivillantva Ötös.
-Csak nem kávéőrülttel van dolgom??-tettem fel neki a kérdést.
-Közelebb nem is állhatnál a valósághoz. İntravénásan kérem.-nevetett.
-Én beadom úgy is ha kell.-nevettem én is.
-Ha végeztünk a kajával, elmehetnénk inni egyet. Mit szólsz???
-Legyen, még nincs olyan késő.
-Miért félsz, hogy nem bírsz majd aludni???-kérdezte.
-Téged féltelek, hogy lefárasztalak a hülyeségeimmel, mert nem bírsz majd lelőni, de ha ennyire akarod.-magyaráztam.
-Hogy én lelőni ???Nem, nem az én stílusom, és azon a fejezeten már túlestünk, nem emlékszel??
-De igen, jobb ez így.
-İgen.

Igen, az ott felül én vagyok.😂😂