A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, alvást színleltem. Anna volt, fogta a kezem.
-Ki gondolta volna, hogy így fogunk érezni. Az exem nem is hiszi, mekkora szívességet tett ezzel, hogy megcsalt.
-Nagyon hülye lehetett.- szólaltam meg.
-Te fent vagy??- kérdezte.
Hogy is tudtam volna aludni, hisz  nem vagy itt.
-Igen, nem sokat tudtam pihenni.
-Fáj a sebed?? Vagy kell egy párna???-engedte el a kezem, de újra megfogtam neki.
-A sebem olyan mint eddig. Te kellesz mellém.-mondtam neki.
-Negyedóráig tudok maradni.-válaszolta.
-Hova készülsz???- kíváncsiskodtam.
-Megyek Klaussal Unózni, most találkoztam vele, és hívott játszani.- mondta. Mivan??? Én itt vagyok pár órája ezen a nyamvadt ágyon, ők meg kártyázgatnak.
-Te most komolyan Klaussal töltenél több időt??? Hisz én is itt vagyok, olyan vagyok mint egy sebzett veterán.-kaptam fel a vizet.
-Ezt úgy mondtad, mint egy gyerek, akire nem jut elég figyelem az anyjától.-jó ez tényleg úgy hangzott, de aztán folytatta.- nyugi, szívem, csak kaját csinálok és az lesz kész negyed órán belül.
Vagy úgy, de akkor engem miért húz ilyenekkel. Szívemnek hívott, ezt más szájából olyan nyálas lenne, de tőle olyan természetesen hangzott, baromi jól esett.
-Te most felültettél engem??? Na ez szép. Mázlid, hogy szeretlek.-válaszoltam neki.
-Mázlid, hogy te kapsz elsőnek a kajából, a veterán sérüléseid miatt. Steve is jobbulást kívánt neked.- tette hozzá.
Álljon meg a menet... Ki a jó fészkes fene az a Steve??
-Az meg ki??? Mikor alkottál be egy új fiút mellém???-ment fel a vérnyomásom egyből.
El kezdett kacagni, szinte már összesesett a nevetéstől. Mi ütött belé??
-Mi olyan vicces??? Megölöm, ha elvesz tőlem bárki is.-válaszoltam egy fokkal nyugodtabban.
-Annyira imádlak, mikor majd fel robbansz a féltékenységtől. Steve egy régi barátom, soha nem néztem rá másképp, mint egy testvérre, vagy egy haverra. Ő már 5 éve ugyanazt a lányt szereti, akivel gimiben megismerkedett. Durcás, mint te, mert ő nem tudja visszaszerezni.
Testvér vagy haver?? Végül is vőlegénye volt, már rég összejöhetett volna ezzel a Steve-el.
-Szóval szeretnél kihozni a sodromból. Hát sikerült.-mondtam neki.
-Ne agyalj ennyit ezen, te vagy az egyetlen.-hajolt közelebb.
Remélem is, nem akarok mást kettőnk közé.
-Bizonyítsd be.- mondtam neki.
-Hogyan???- kérdezte, mintha nem tudná.
-Szerinted hogy lehet igazolni, ha valaki szerelmes??? -kérdeztem értetlenül.
-Csókot akarsz kicsalni belőlem Five Hargreeves??- kérdezte csintalanul.
-Nem kell csalnom, tudom hogy te is akarod.- mondtam magabiztosan.
Már hajolt is közelebb, a pulzusom úgy elkezdett gyorsabban verni. Becsuktam a szemem, de csak a lihegését éreztem magamon. Majd csak egy ajtó csapódást hallottam. Most tényleg itt hagyott??? Várom nagyban a csókot tőle, erre fel lelép. A bolondját járatja velem, de ezt még vissza kapja. Ha így akar játszani, így játszunk. Folyton beleesek a csapdájába. Tényleg kezdenek tompulni az érzékeim, mikor a közelembe van. Mit csinál velem??
-Mit tesz velem a szerelem??-mondtam magamnak.
Kopogtak.
-Gyere csak!-mondtam neki.
Diego volt az.
-Szia Ötös, hogy vagy??-kérdezte.
-Kikosarazva.-mondtam.
-Már kikosarazott az elején, valamit nem jól csinálsz.
-Bevallotta hogy szeret, előtte én megcsókoltam.-jelentettem neki be.
-Na, te tetted meg az első lépést???
-Igen, de most meg játszadozik velem.
-Hogy??
-Olyanokat mondd, hogy a falra mászok tőle, meg mikor majdnem most megcsókolt volna, elhúzódott, és kiment a szobából.
-Hahh...-nevetett Diego.-Rafinált ám, de minden nő egyforma, Lila is szokott ilyet csinálni.
Azért csinálják, hogy még jobban akarjuk őket, és hogy felperzseljék a kapcsolatot. Nyugi, nem azért menekül, mert megfutamodik. Még meg se köszöntem neki, hogy segített megtalálni Lilat.
-Ezt nem tudtam, hogy ezt így is lehet. Perzselés, izgalom. Ez nem is olyan rossz így újragondolva.
-Amúgy tényleg nem rossz, főleg hogy te nem tudod hogy kell csábítani, meg izgalmat vinni egy kapcsolatba, így könnyen becserkész téged. Tedd meg te is vele, mondjuk hozd zavarba, bókolj neki, kérd meg, hogy cserélje át a kötésed, egy félmeztelen testnek nem bír még ő sem ellenállni. Ezt a csókos dolgot csináld meg vele, tudja meg ő is milyen érzés.
-Köszi a tanácsokat.
-Nincs mit, de ezért ne haragudj rá. Hidd el, ha most ilyen, akkor milyen vele az ágyban, gondolj csak bele.
-Nem tudok rá haragudni.-mondtam neki.
-Amúgy Lila mondta hogy Raviolit csinált Anna, mi lenne ha lejönnél te is az asztalhoz, persze csak ha le tudsz jönni.
-Ja lemegyek, amúgy is szar ez az ágy, szeretnék már sétálni egyet, nem vagyok én gyenge.
Emeltem meg magam, de egy kicsit szúrt a sebem.
-Hé, ne olyan gyorsan, még felszakadt a varrat.-mondta Diego.
Lábra álltam, majd mentünk a lépcső felé, basszus ez húzós lesz.
-Lehet mégse kéne....-kezdte Diego, mire megfogtam a karját, és már le is teleportálnam magunkat a lépcső aljára.
-Ötletes és egyszerű.-mondta Diego.
-Ha már egyszer van, kihasználom.
Bementünk az ebédlő asztalhoz, leültem a legközelebbi székre, Diego velem szembe foglalt helyet.
-Szia Diego, Ötös.-biccentett nekem Klaus, mikor belépett.
-Hé öreg jól vagy?? Baromi szarul nézel ki...-mondta Diego Klausnak.
-Újra kezdődtek az elvonási tűnetek, pár napig nem voltak, de most vakarozok mindenhol, meg liftezik a gyomrom.
-Menj és fürödj le.-mondta Diego.
-Nem attól viszketek, mert nem fürdök.
-Jönnek ki a méreganyagok a szervezetéből.- magyaráztam el Diegonak.
Anna lépett be a helyiségbe, lerakta a kaját az asztalra, majd meglátott engem:
-Miért nem pihensz??? Reggel meglőttek, és te itt flangálsz egy szál papucsban.
-Papuccsal vagy anélkül, akkor is lejövök, hogy lássalak, ha már te nem akarsz.
-Honnan veszel ilyesmit?? Most akartam felvinni vacsorát, aztán ott aludni veled a betegszobában, hogy ne legyél egyedül.
-A délutáni dolog...-utaltam rá.
-Ohh, az csak vicc volt, nem kéne ennyire komolyan venned mindent.-jött oda mellém, felemelte a fejem, és megcsókolt, ott mindenki előtt. Mikor elszakadtunk egymástól, hozzátette:
-Remélem, nincs harag szívem.-nyomott még egy puszit az arcomra.
Meglepődve néztem rá, nem tudtam megszólalni, a torkom kiszáradt, kábult voltam ettől a csóktól. Ez a nő kicsinál engem, a föld alá döngöl, és erről semmi fogalma sincs.
-Ha már lejöttél, akkor nem szedek neked külön ételt. Tessék, a sérült veteránomé az első falat.-adta oda a kiszedőkanalat.
-Igazán köszönöm, hogy figyelsz az elesettekre.-mondtam neki.
-Nem hagyom hogy eless.-mondta határozottan.
Ehhez nem tudtam mit fűzni, csak nézni tudtam őt, majd aztán szedtem a kajából. Ismételten finom lett, nem is gondoltam másképp.
-Én baromira örülök nektek bébi, sok boldogságot nektek.-csapta össze a kezeit Klaus.
-Köszi, Klaus, de tudom hogy most már Ötöst zavarná, úgyhogy ne hívj bébinek ezentúl.
Nem is tudja elképzelni hogy mennyire zavarta a fülem az elejétől kezdve.
-Ahjjj, komolyan zavar tesó??? Bocsi, akkor lesz hercegnő, az megfelel???-mondta miközben megrázkódott egyet.
- Mennyivel jobb.-mondtam szarkasztikusan.- Mondjuk egy fokkal jobb, ezért nem kaparnám ki a szemeid.
-Hé, Klaus nézz csak ide.-fordította oda a fejét Klaus Anna felé. Megfogta a homlokát, majd mondta:
-Lázad van, és fehér vagy mint a fal.
-Viszketek is. Meg a gyomrom se jó.-mondta Klaus.
-Ti egyetek csak, én megyek vele, segítek neki.-állt fel Anna.
-Gyere, leápollak.-mondta Klausnak.
-Ötös, ha végeztél itt, menj fel és aludj az én szobámban, majd megyek én is.
-Jólvan, úgy lesz.-mondtam neki.
Biccentett, majd felmentek Klaussal.