A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Talán sikerül egyenesbe hoznom az Allison és Anna közti feszültséget, annyira örülnék neki, tudom hogy Anna nem haragtartó, szereti Allisont, meg fogják érteni egymást előbb utóbb újra. Cukkolni kezdtem, baromira élveztem vele ezeket a párbeszédeket. Még hogy nem jön tőlem lázba, a bőre tiszta libabőr, azt hiszi nem tudom. Én soha nem voltam ilyen, tényleg valami ösztönösen jön. Az ő lénye, ami húzott magához a kezdetektől fogva. Kihasználom e vele az intimitást?? Túlcsordulásig. Olyan nekem, mint egy sivatagban szomjazó embernek a víz, soha nem elég. Mintha kicsit meglepődött volna, mikor a gyerek témát felhoztam, igazából magamon még jobban, vele mindez olyan természeten egybefolyik. Olyan anya lesz, akit minden gyerek akar. Fel fog kelni, ha beteg, őrizni fogja, figyelni fog minden mozdulatukra, a barátjuk lesz, mégis anyatigrisként fogja őket védelmezni. 
-Akkor komolyan gondoltad??? Nem a gyógyszerek beszéltek belőled??
Egy kicsit lökött. Ha kómából kelek fel akkor se hazudnék ilyesmiről.
-Halálosan komolyan akarlak a feleségemnek. Ezzel hogy lehet viccelni???-próbálam lazára venni a figurát.
-Nem tudom, csak tudod az exem miatt kicsit labilis vagyok, de bízok benned. Ne is törődj velem, kész idióta vagyok.-annak a baromnak farkat se kellett volna adnia a Jóistennek, meg se érdemli hogy a világon legyen, csak egyszer kerülne az utamba, ember nem maradna belőle.
-Nem vagy az, de az expasid igen. Nem tudja mit veszített.- mondtam neki komolyan, de elöntött az ideg belülről.
-Ah, ne mondd ezt.- téglavörös lett az arca, ahogy megláttam, úgy szállt el a feszültség a testemből.
-Édes vagy, mikor zavarba jössz. – bámultam mint egy bolond, kívülről baromi ijesztő lehetek.
-Nem jöttem zavarba.- és még továbbra is tagadja.
-De-de!-vigyorogtam.-Ha megmérném a pulzusod, az egekben lenne.-szóltam vissza, de majdnem hátra estem a válaszától.
-Inkább mérd meg a.....- és nem folytatja, nincs is rá szükség, tudom mire gondolt. Zavarosban felnevettem, de éreztem hogy színt vált az én arcom is.
-Tudtommal te már megtetted.- vettem elő a legcsábosabb mosolyom, közben le föl mozgattam a szemöldököm.
-És az eszedet vesztetted tőle.
Az nem kifejezés, darabjaira tépett, cafatokra, de a közeljövőben is ezt fogja tenni, minden nap összerak hogy széttéphessen. Én is ezt fogom vele tenni. Azt se fogja tudni hol van.
-Ezt teszed velem. Már a puszta nézésed is hamuvá éget.-válaszoltam.
-Mint a legelső alkalommal.
Azóta mi minden történt, mintha már évek mentek volna le.
-Pontosan.
Mennyi minden történet lehet a fejében, amit most is mesélt, teljesen reálisnak gondoltam azt a részt, hogy a lány harcol a fiúért, amikor a maga démonjai kísértik. Ebből is derül ki, hogy mennyire kitartó az adott fél a másik irányába. Ahjjj, de hogy mindig meginog a saját alapja ha önmagáról beszél, változtatni fogok ezen, rá fogom venni, hogy lássa magát mások szemén keresztül, ha tudná, milyen csoda, meg se fordulnának ilyen szavak a csini fejében.
-Ahjjj-rejtette el magát..-Most tényleg zavarba jöttem.- ahjjj, milyen cuki már, fel kellett nevetnem, elvettem onnan a kezeit, igenis nem kell kell ezt elfednie, olyan jól áll neki.
-Látni akarom, ne légy szégyenlős.-Elcsapta a tekintetét..-Vagy egy kis feszültség oltás kell??-Odamentem hozzá, majd hevesen megcsókoltam, ahjjj olyan láncreakció indult el a testemben, hogy az ágyon térdeltem, de majdnem lábról is leestem,- Nem tudom hol húzzam meg veled a határokat.-szólaltam meg.
-Ahh, kérlek sehol, soha nem is voltak.- szántotta végig a kezét a hajamba.
Ezt nem hiszem el, azt akarja, hogy meghaljak a vágytól? A feltüzelt testem már rendkívüli erővel követeli a gyönyör minden formáját.
-Tudod hogy ez nekem vörös posztó?? Hogy fogjam vissza magam a közeledben??
Ahjj megöl ez a nő. Ha elkezdem nem bírok majd leállni.
-Ah, apuci....te vagy a főnök, dönts a sorsomról.
Ha én döntenék, már alattam lennél, de kell az önkontroll. Tudom hogy így fokozatosan megyünk bele, akkor nem lesz gyors az egész.
-Átadod nekem az irányítást??? Biztos jól átgondoltad ezt?-mondtam kétketve.
-Hogy én mit gondolok, azt jobb ha nem tudod.-vettem le a pólómat, a szemével követte mozdulataimat. Bárgyú mosollyal és fátyolos tekintettel nézett végig rajtam.
Bassza meg, végignéztem ahogy kívánatos testén felhúzza a pólót, eddig csak találgattam, milyen lehet a ruha alatt, de ilyen isteni bájra és alakra nem számítottam. Na meg a nőiessége az mindent ver, annyira magabiztos, ilyenkor persze nem zavart, olyan mintha az erotikával feloldódna benne minden. Na most az én bámulom meg szemtelen módon, de vonzza a kíváncsi szemem. Elmosolyodtam.
-Eszméletlen vagy, annyira csábító, hívogató , maga a kísértés jön velem szemben.- a szó szoros értelmében így van.
-Nem vagyok tabu neked, de ha az is lennék, annál édesebb a gyönyör, kínzóbb a vágy, és perzselőbb az érintés.
Azta, nem hittem hogy van ilyen nő mint ő, gyönyörű és még gondolkodni is tud, ez általában nem szokott egy cipőben járni, vagy az egyik vagy a másik, ez alól ő kivételt képez.
-Olyan jól használod a szavakat, teljesen megölsz vele.- Húztam magamhoz testközelben, azt akarom hogy érezze mit csinál velem. Ledöntöttem vízszintesbe, piszkosul kívánom, de azért ránéztem, Isten őrizzen, hogy valamit rosszul csináljak. Ez a könyörgés ahhhh... újabb löket a férfiasságomba. Mosolyogtam, majd az édes halmok közé vetettem magam. Szentséges atyaúristen, micsoda illata van, szinte árad a bőréből a szexepil. Csókoltam neki ahol csak értem.
Mozgolódni kezdett, olyan édes. Játékosan csikizni kezdtem, erősen védekezett a csíki ellen, de nem tudott sok mindent tenni, az én harcias amazonom. Párszor majdnem eltalált a ficánkolásával, baromira elszórakoztam vele.
-Ha nem akarsz egy orrvérzést, akkor abbahagyod.-szólalt meg idegesen.
De ha egyszer olyan jó csinálni vele ezt is.
-Tőled még az is jólesne.- másztam oda hozzá, hogy érezhessem finom ajkait, teljesen körül font a lábaival, automatikusan odafogtam, és végigsimítottam rajtuk, majd haladtam merészebb helyekre, milyen jó hogy már feltérképeztem ezt magamnak.- nyúltam a hátsójához. Milyen kerek, formás.
-Emlékszel még?? – tette fel ezt a hihetetlennek kicsit se nevezhető kérdést. Ez a halálom után is kísértett, baromira beleégett az életembe, és még mennyi minden fog, ami vele kapcsolatos.
-Hogyne... Az egyik utolsó gondolatom is ez volt.
Mert tényleg így is volt, nem tudom mit kell ezen annyira csodálkozni. Belé akarni folytani a szavakat újabb csókkal, de valaki kopogott. Úgy ugrottam le róla, mintha mindent tilosba csinálnánk. Épp mentem volna le az ágyról, de megállított, hogy majd ő megnézi ki az.
Addig felfeküdtem az párnákra, azt hallottam, hogy Klaus volt, legalább a kopogást ismeri. Ez azért már nála is haladás. Nem tudtam kihallgatni miről van szó, de ahogy Anna becsukta az ajtót, egyből kérdeztem:
-Na mit akart??
-Csupán egy kis Karaoke buli, jó lesz. Na gyere nagy fiú, lemegyünk.
Na az egy jó program, csak az időzítés szörnyű, hiszen....mindegy ami késik nem múlik, tudom hogy hihetetlen lesz vele átélni, érdemes várni rá. Még hogy nagyfiú, vajon ezt azért mondja mert....de akkor én is mondok rá olyat, mert miért ne.
-Ha én nagyfiú vagyok akkor te kislány.- pattantam fel és vettem fel a papucsom.
-Felőlem, asszony, kislány egyre megy.-mondta félvállról, tetszik hogy nem akad fenn hogyan hívom, neki mindegy hogyan nevezem, teljesen a kedvére valóak.
-Hidd el nekem is az apuci, vagy a nagy fiú .-válaszoltam vissza.
-Klaus észrevette a pólóm.- váltott témát.
Örüljön neki, hogy volt annyi lélekjelenléte Annának hogy magára vette az alatt az idő alatt, amíg ajtót nyitott, különben lehet haragban lettem volna Klaussal. Amúgy most hogy megnéztem tényleg fordítva volt rajta, írtó vicces volt, de nem lennék igazi lovag, ha nem segítenék neki.
-Auuu, végünk van..-nevetettem.-De segíthetek megfordítani, persze csak ha akarod.-kérlek mondj igent.
-Keresed az alkalmat, hogy hozzám érhess???- mondta felnézve rám. Ennyire belém lát, de valóban így van.
-Mindig azt csinálom, ha nem vetted volna észre. De úgy látom, téged ennyire nem húz ez a dolog.- fordítottam el magam tőle, játszottam a sértődőtt pasit, hátha kapcsol.
-Mármint hogy hozzám érsz, vagy hogy én ezt nem adom vissza neked?- kérdezte kíváncsian.
Melyik is?? Baszki nem kell ezen gondolkozni a napnál is világosabb.
-Mindkettő, mármint azt hiszem talán ha össze tudnék veled nőni, én lennék a legboldogabb, na meg ha rám másznál te is örökké, nem taszítanálak vissza.
Na csak kimondtam, de most már jobb.
-Szóval nem ölellek eleget???- mondta szomorúan, majd átkarolt, annyira bizsergető érzés kerített hatalmába, úgy érzem, hogy én hozzá tartozom, végig ő rá volt szükségem az elejétől kezdve.-Nem érintelek eleget?- nyúlt a karjaimhoz, ha eddig nem voltam lázba tőle, akkor most igen, rendesen kirázott a hideg tőle.
-Basszus annyira szeretlek, el nem tudom mondani mennyire. -fordultam felé, csak néztem ezt a csodát, aki előttem van.
Az ő szavai olyan mélyre hatnak az ember elméjében, szívében, hogy csakis arra tud koncentrálni, így van ez most velem is, segíteni kezdtem neki levenni a pólót, persze hogy nem tudtam kihagyni a puszikat az érintéseket, mondta hogy így ma nem megyünk ki ebből a szobából, én ez ellen kicsit se ellenkeznék, de ha egyszer már megígértük Klausnak, akkor muszáj lesz lemennünk, különben még képes azt bejön a szobába, hogy végig nézze mit művelünk mi itt ketten, na akkor páros lábbal rúgom ki még a házból is. Feladtam rá normálisan a pólót, majd lementünk a többiekhez, egy pár üveg pia már ott volt az asztalon, előtte ott volt egy mikrofon, az meg honnan a szarból van??? Ha ezt az apánk látná, a nyakunk köré tekerné a kábelét, és vele együtt hajítana ki vele az utcára. Diego, Lila és Vanya egy kanapén ültek, Allison Luther ölében ült, Klaus egyedül volt hátra dűlve a másik hosszú kanapén, egyből odakapta a fejét ránk.
-Csak hogy végeztetek, a kufirc ráér később...-vágta oda nekünk.
-Csak irigy vagy- vágtam neki vissza.
Majdnem sikerült cifrábbat szólnom, csak vissza fogom magam, legalább itt menjen az önkontroll, ha már máshol nehezebben.
-Na az tuti.-vigyorgott nagy bőszen. Azt hittem felkapja a vizet, mondjuk nem az a fajta.- de kitaláltam hogy lesz, mindenkinek a neve itt van ezeken a cetliken, belerakom a kalapomba, és aki kihúzza a másikat az énekel. Remélem így oké mindenkinek.
-Na és ki kezdi??? -szólalt meg Lila.- Mert ha senki nem akarja, akkor én kihúzom az első embert, és az fog következőnek húzni valakit, így senki nem marad ki a sorból.
-Ragyogó, nekem tetszik.
- De remélem azokat énekeljük amiket mi szeretnénk.-mondtam most Anna.
-Persze bébi, csak ne aggódj.-nyugtatgatta Klaus.
-De mi van ha valaki magát húzza ki???- mert ugyanis az is előfordulhat, főleg ha a vége felé se kerül sorra az adott ember.
-Akkor ugyanúgy megy tovább a kör, újra ő húz.
-Jó, vágjunk bele.-mondta Lila, majd Klaus odament hozzá, körkörösen el kezdett benne nyúlkálni Lila. Megnézte, majd felénk mutatta a lapot.
-Allison.-mondta ki az első nevet, aki énekelni fog.
-Ahjj, én kezdek?? Hát jólvan legyen.-Klausnak mondott egy dalt, majd benyomta a háttérzenéjét.