A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Ötös elhúzta a kezét, mire félrenéztem, biztos észrevette, hogy megbámultam.
-Akkor eljössz velünk? Légyszi....- könyörgött Klaus.
Úgy nézett rám, meg rebegtette a szempilláját, mint egy lány, majdnem elröhögtem magam.
-Megyek, ha ezt nem csinálod többet. -nevetettem el magam.- Komolyan ijesztő volt.- Vágtam be a hisztit.
-Megegyeztünk bébi. Hozd a cuccodat és menjünk.-kacsintott rám.
-Jólvan , csak elkérem a kártyám, és megyek is.- mondtam.
Odamentem a recepcióhoz, elkértem a kártyám, majd felmentem a szobámba, azt a kis cuccomat összeszedtem, a fürdőszobát is átnéztem, meg van mindenem. Bezártam magam után az ajtót, majd hívtam újra a liftet. Beszálltam, és amíg nem értem le, gondolkodtam, vajon milyen lesz élni egy ilyen családdal, maximum Klaus seggébe leszek mindig, ha úgy van. Végül is kell egy jó barát. Ötössel viszont nem tudom hányadán állok. Nem is beszélve arról, hogy mit hozhat a jövő. Lehet hogy találtam egy olyan családot, mint ami Hawkinsba volt, őket is nagyon szerettem, és most gyötör a bűntudat is egy kicsit miatta, hogy mindent hátra hagytam, köztük őket is Eddie miatt. Fel kell hívnom őket. Na majd ha megérkeztünk az akadémiára.
Leért a lift, kifizettem a szobát, a kártyát átadtam, majd megköszöntem a segítséget, és már ott se voltunk. Beszálltunk a kocsiba, Ötös vezetett, ami meglepett, mivel mások kiskorúnak látják köztük én is. Hát remélem, nem lesz balesetünk csak az hiányzik még. Az út csendben telt, épp elbambultam, mikor Ötös lassított, nagyon jól vezetett, mégis honnan tud. Abbahagytam az eszmecserét, mivel Klaus kinyitotta a hátsó ajtót nekem.
-Na meg is érkeztünk, most már látod nappal is.-vigyorgott Klaus.
A kapura emlékszem, az esernyő formára, meg az ajtóra hogy festett ablakok vannak rajta. Bementünk, majd a halba találtuk magukat, jobbra a nappali ahol természetes fény uralkodott, rengeteg könyvespolccal és egy bárpulttal.
-Érezd otthon magad.- mondta Klaus. – Ami a miénk a tiéd is, így gondolj rá.
-Köszönöm, hogy befogadtatok, és nyugi nincs semmi kétes ügyem, nem fogják rátok törni az ajtót miattam. -mondtam nyugodtan.
-Hát ha van is, mi segítünk benne.- mondta Ötös.
-Oh, ezt azért jó tudni.
Hangokat hallottam a lépcső felől, majd megláttam egy göndör hajú, fekete nőt, egy baromira nagy srácot, meg egy kis törpe csajt, aki fiúsan volt kicsit öltözve.
-Ahh, srácok itt vagytok. Bemutatom az én legjobb barimat, Annát, mostantól velünk fog lakni.-most hozzám fordult.-Anna, ő itt Allison- mutatott a göndör hajú szépségre- Vanya- ő a kis törpe- és Luther -mutatott a hatalmas srácra.
-Nagyon örvendek a találkozásnak, jó hogy itt vagy.- mondta Allison.
-Köszönöm, ez kedves.
- Én is örvendek, figyelj én hegedülök, 1 hét múlva lesz koncertem, szerzek jegyet, eljöhetnél, ha szeretnél.
-Te komolyan hegedülsz??- de jó már.
-İgen, kiskorom óta. Ami azt illeti, ez lesz az első koncertem.
-Természetesen elmegyek, biztos szépen játszol.
-Hát minden a gyakorláson múlik, de gyakorlat teszi a mestert.- nevetett.
-Ti is jöttök?- kérdeztem a többiektől.
-Mink sajnos nem tudunk Allisonnal, mivel elutazunk a lányához. -mondta Luther
-Ahh, ez érthető, a gyerek a legelső egy anya életében.
Közben leültünk a kanapékra. Nagyon jól elbeszélgettem a többiekkel. Mellém Vanya és Klaus ült, a másik oldalra Ötös, Allison, és Luther ült. Ötös hátradőlt, és engem nézett, mintha minden szavamra kifejezetten figyelne.
-İgen, így van. Tudod el kellett válnom a férjemtől bizonyos okok miatt, és a lányomat neki ítélték. Los Angeles-be élnek.
-De az hogy lehet, hogy neki ítélték?? Egy gyereknek az anyja mellett a helye.
-Hát öhmmmm.....- Allison nem tudta elmondani, mivel egy bőrszerkós késes fickó lépett be a nappaliba.
-Ahh, ő itt Diego, nem kell tőle megijedni.- mondta ironizálva Klaus.
- Ez kicsoda??-kérdezte mély hangon Diego.
- Ő itt mostantól együtt fogunk velünk élni, csak semmi felesleges beszéd.-szólalt fel Ötös.
-Hát nekem aztán mindegy, úgy is keresem Lilát, nem leszek itthon sokat.- mondta nagy lendülettel Diego.
-Ez aztán gyors volt veszekedésre számítottam, de továbbállt. Diego mindenkivel összekap, kicsit másképp gondolkodik, mint mi, de ha nagy szád van, akkor abbahagyja. Ritkán megy neki bármelyikünknek.- mondja Allison.
-Ja úgy mint múltkor mi???- vág bele Ötös.
-Azt ő kezdte, ő kezdett beszólogatni, aztán behúzott egyet.
- Te meg folytattad , ezen semmi nem változtat.- szólt bele Vanya is.
-Jól van, ne terheljük le Annát az első napon mindennel, inkább gyere megmutatom a szobádat, a tiéd lesz Ben szobája.
Felmentem Allisonnal a szobába, egész tágas volt, és világos. Ránézett a táskámra.
-Csak ennyi cuccod van???-kérdezte döbbenten.
-İgen, hát elég hamar kellett eljöjjek a régi városomból, és csak ennyit vettem pótlásnak.-mondtam.
-Hát ezen könnyen segíthetünk, tudod szeretem a ruhákat, és a szép dolgokat, így hát elmehetnénk majd vásárolni valamelyik nap.
-Jó ötlet, köszönöm.-tettem a vállára a kezem.
-Most ha megbocsájtassz, telefonálni szeretnék .
-Oh persze, magadra hagylak.-ezzel kiment az ajtón.