A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Kimentem a szobából, majd a konyhába igyekeztem, hogy kivegyem a kaját.
Hagytam egy kicsit hűlni, majd kivittem az asztalhoz. A fiúk már ott voltak, még Ötös is.
-Miért nem pihensz??? Reggel meglőttek, és te itt flangálsz egy szál papucsban.
Tudom, hogy erős, de akkor is ágyba kéne maradnia.
-Papuccsal vagy anélkül, akkor is lejövök, hogy lássalak, ha már te nem akarsz.-vetette oda nekem. Miket hord ez össze????
-Honnan veszel ilyesmit?? Most akartam felvinni vacsorát, aztán ott aludni veled a betegszobában, hogy ne legyél egyedül.&?-mondtam neki.
Majd felemlítette a délutánit, én meg mondtam, hogy csak vicc volt, majd felbátorodtam, odamentem hozzá, és lekaptam mindenki szeme láttára. A reakció ideje valami elképesztő, hisz egyből visszacsókolt.
-Remélem nincs harag, szívem.- mondtam neki egy arcra puszi közben.
Baromira felizgat, hogy húzhatom az agyát, mert csak később kapcsol. Nem tudja kiszámítani, mikor viccelek vele, ez nem egy kvantumelmélet, amit hipp-hopp megold, mert olyan esze van.
-Ha már lejöttél, akkor nem szedek neked külön ételt. Tessék, a sérült veteránomé az első falat.-nyújtottam oda a kanalat.
-Igazán köszönöm, hogy figyelsz az elesettekre.- válaszolta nekem vissza. Még hogy elesett??? Nem szereti magát gyengének mutatni, de én egy szóval se mondtam hogy az lenne. Sőt ezek után jobban felnézek rá, mint eddig valaha
-Nem hagyom hogy eless.- mondtam neki komolyan.
Nem tudott megszólalni, a tekintete viszont mindent elárult. Kezd köztünk felépülni olyan bizalmi viszony, ami szilárd alapokon lesz. Mindkettőnknek van múltja, de tudom hogy együtt bármire képesek vagyunk. Mikor csak bámulni tudtuk egymást, minden megszűnik körülöttünk, olyan mint amikor bele nézek valaki elméjébe, mindenhol feketeség, csupán annyi, hogy valaki van az oldalamon, és nem egyedül kell ezeket átvészelnem.
-Én baromira örülök nektek bébi, sok boldogságot nektek.-tapsolt Klaus, miközben kihozott minket a révületből.
-Köszi, Klaus, de tudom hogy most már Ötöst zavarná, úgyhogy ne hívj bébinek ezentúl.
-Ahjjj, komolyan zavar tesó??? Bocsi, akkor lesz hercegnő, az megfelel???
-Mennyivel jobb.-ironizált.- Mondjuk egy fokkal jobb, ezért nem kaparnám ki a szemeid.
Na az már haladás. Ránéztem Klausra, aki remegett mint a kocsonya.
-Hé, Klaus nézz csak ide.- nézett felém. Megfogtam a homlokát, baromi forró volt.
-Lázad van, és fehér vagy mint a fal.- mondtam neki.
-Viszketek is. Meg a gyomrom se jó.-mondta Klaus.
-Ti egyetek csak, én megyek vele, segítek neki.- álltam fel a székről.-Gyere, leápollak.-mondtam Klausnak.
De Ötös is le van sérülve, őt sem hagyom egyedül.
-Ötös, ha végeztél itt, menj fel és aludj az én szobámban, majd megyek én is. -szóltam neki.
-Jólvan, úgy lesz.-válaszolta.
Felsegítettem Klaust a lépcsőn, majd a szobájába mentünk.
-Vetkőzz le, le fürdetlek, aztán bekenem a viszketéseid.-parancsoltam neki.
-Egy kicsit leülök.-mondta nekem.
-Nem, mert ismerem a lázat, lehúz, aludni akarsz majd, azt most nem lehet.
-Nincs erő a lábamba.-mondta.
-Szerinted miért vagyok itt? Dísztárgynak??? Azért hogy segítsek zuhanyozni, meg hogy jobban legyél, van szén alapú szappanom a szobámba, azzal kell zuhanyoznod, nyugtatja a bőröd, majd kenőccsel bekenem.
-2 kérdés. Egy: Honnan tudsz ennyit, hogy hogy kell ápolni engem??? Kettő: Ötös nem lesz féltékeny, hogy látni fogsz úgy, tudod hogy értem.-mondta Klaus.
-Oké, röviden az exem is drogfüggő volt, ő neki is én segítettem. És Ötöst bízd csak rám, meg tudom hogy barik vagyunk, és biztos szép vagy ott lent is, de alsógatyában leszel. A végére felfrissülsz, élénk leszel, mint egy reggeli kávé után, és magadnak fogod megmosni. Probléma megoldva.
-Hogy neked milyen eszed van, ezért is szeretett beléd Ötös.- mondta nekem.- És bóknak veszem az alsó részemre való dicséretet.- fogott a mellkasához színpadiasan.
-Csak nyugodtan, de most hozom a szappant és a kenőcsöt, addig nehogy leülj.-mondtam neki. Bementem a szobámba, majd a táskámból előszedtem a szükséges dolgokat, még jó hogy mindig készülök előre, ha valami baj lenne, tessék itt van. Egy lázcsillapítót is szedtem elő, biztos ami biztos. Becsuktam magam az ajtót, majd visszamentem Klaushoz, aki addigra majdnem meztelen volt.
-Na gyors voltál.-kezdtem el.
-Ha már az első estédet elcseszem Ötössel, akkor ez a minimum, hogy erős maradok amennyire tudok, na meg ő is le van szedálva, ne kelljen még velem is bajlódnod sokat.
-Tudsz te komoly is lenni, ez tetszik. De Ötös az nem tűnik szexistának, amit külön értékelek benne, na meg az én Rómeóm is mint említetted lábadozó állásponton van.
-Rómeó, miért vagy te Rómeó...-kezdett rá az éneklésre, mire én lökdösni kezdtem a fürdőbe.
-Ezt ne...-válaszoltam neki vissza.- Ahhoz képest, hogy az előbb annyit nyafogtál a láz miatt, nagyon kinyílt a szád. Felröhögött, majd a zuhanyba ment, és megengedtem neki a vizet, próbáltam neki langyos vizet eltalálni. Minden izom összehúzódott a hátán, felszisszent, majd benedvesítettem a szappant, elkezdtem mosni mindenhol a testét, kivéve ott. Szép lassan ment le a láza, majd a haját is megmostam.
-Ah, ehhez hozzá tudnék szokni, baromi jók az ujjaid, előre irigyelem a tesóm.
-Épp akartam mondani, hogy kétértelműen fogalmaztál.-nevettem. -De tőled ez a megszokott. Na kimegyek, a többit majd te elintézed.-hagytam ott.
-Oké.-hallottam fél lábbal kint az ajtón.
Megágyaztam neki kicsit az ágyon, hogy bír ilyen összekuszált takarókon aludni.
Pár perc múlva kijött egy szál törölközőbe, mire én elfordítottam a fejem, amíg ő vett fel egy tiszta alsót.
-Azért ennyire ne irtózz tőle...-röhögött fel Klaus.
-Bocs, de a hősöm lent eszik, nem te vagy az. Nem akarok konfliktust.
- Ezt dicsérem az emberben, ha hűséges, mivel én magam nem tudom betartani.
-Ha valaki igazán szeret valakit, nem is jut eszébe az ilyesmi, hogy másra nézzen. Ebből is látszik, hogy életem legnagyobb hibáját követtem volna el, ha hozzámegyek Eddie-hez. Mert ha hiszed ha nem, én is megtettem vele.
-Tényleg??? Mi történt???-kérdezte.
-Van egy barátnőm New Yorkban, Jules-nak hívják, hozzá mentem el egy hétvégére, mert akkor volt neki az első rajzművészeti kiállítása. Ott azon az estén találkoztam egy sráccal, jól nézett ki, egész este engem bámult, majd oda jött hozzám, el kezdtünk beszélgetni, és gondolhatod mi lesz a történet vége.
-Hű, szóval volt egy kalandod.-állapította meg.
-Nem egy volt, egy párszor lefeküdtem vele, de nem tudtam eltitkolni Eddie elől, hiába baromira szarul hazudok. De ő visszafogadott, mert szeretett.
-Te nem ezek szerint.
-Mióta Ötöst ismerem, egyre erősebb bennem az a gyanú, hogy az nem szerelem volt.
-Milyen volt vele???- kérdezte miközben el kezdtem bekenni a bőrét.
-Hát mindig különc volt, kilógott a tömegből, de engem pont ez fogott meg, tetszett hogy lazán fogja fel az életet, annak ellenére, hogy ő is drogfüggő volt.
-Rá emlékeztetlek igaz?-kérdezi.
-Igen, de téged szeretlek, és ha érte megtettem, hogy segítettem rajta, akkor rajtad is fogok.
-Tudtad, hogy mióta találkoztunk a bárba, azóta nem szívtam??-kérdezte.
-Komolyan??? Én vagyok a megtáltosító angyalod???-kérdeztem viccesen.
-Valami olyasmi... mindegyikünk életét megváltoztatod.
-Oh, ugyan már. Na jó kész vagy.-fejeztem be a kenegetést.
-Köszi béb.... akarom mondani hercegnő..-javította ki gyorsan.
-Álljon rá a nyelved, és jó lesz, de most öltözz fel, és aludj.
-Már alszok is..
-Jó fiú.-csuktam be az ajtót.
Átmentem az én szobámba, Ötös ott ült az ágyon, majd nyögdécselve  próbálta levenni a pólóját.
-Hé, mit csinálsz?! A sebed fel fog szakadni, ha így folytatod.
-Le akartam cserélni a kötést.
-Segítek, várj.-fogtam meg a karját, hogy kibújjon a pólója ujjából.
Nem vagyok komplett, hogy ilyenkor megbámulom. De ha egyszer olyan hasizma van, még sérülten is oda vagyok érte. Basszus, észrevette, hogy figyelem őt. Enyhe pír öntötte el az arcom, mire egy hatalmas mosolyt villantott. Én akarom ezt csinálni vele, én akarom boldoggá tenni.
-Khmmmm.....lassan húzom le a kötést, hogy ne húzza a bőröd, de azért ordíts, ha valamit rosszul csinálok.
-Biztos jól fogod csinálni ezt is, mint minden mást. Tudod azt hittem a szerelem az gyengíti az embert, kiszámíthatóvá teszi, de soha nem gondoltam, hogy egy másik ember a teljes valójával magával ragadhat.
-Annyira szépen tudod magad kifejezni, ez annyira bejön.-húztam le a kötést, majd elkezdtem megtisztítani a sebét, aztán új kötést tettem rá.
-Csak az igazat mondtam. Örülök, hogy itt vagy nekem.-fogta meg az arcom.
Összeért a homlokunk, majd csak a szemeit tudtam nézni.
-Ígérjünk meg egymásnak valamit.-mondtam neki.- Beszélgessünk mindig, ne legyenek egymás előtt titkaink, a kommunikáció mindennek a kulcsa.-folytattam.
-Ebbe beleegyezek, én is ezen az állásponton vagyok, na meg csak a te hangodat akarom hallani, senki másét.-válaszolta.
-Ígérem, soha többet nem fogod magad magányosnak érezni, mindig itt leszek.-öleltem meg teljes szívemből.