A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Lementem a nappaliba, és megláttam azt a csatateret, amit alkottunk. Vehetünk pár új dolgot új berendezésnek. Kerestem seprűt, és alaposan felsöpörtem a vázák és egyéb üvegek szilánkjait. Kiszellőztettem, majd a falon lévő állati agancsokat is letakarítottam. Mikor leszálltam a székről, Lila állt a sarokban, és engem méregetett:
-Szóval akkor te is olyan vagy mint mi???-kérdezte.
-Igen, csak engem egy laborba kezeltek, és nem rég tudtam meg maganról, hogy lakozik bennem egy ilyen képesség.-válaszoltam.
-Ah, így értem. Én 4 évesen tudtam meg, mikor....-nem mondta tovább.
-Folytasd, bennem megbízhatsz.-fogtam meg a vállát biztatásként.
-Ötös ölte meg a szüleimet.-jelentette ki minden köntörfalazás nélkül.
-Tessék?? De mégis hogy???-kérdeztem.
-Az idősebbik változata volt. Mint kiderült a mostani anyám az Intéző adta ki neki parancsba, mert magához akart venni engem, hogy használhasson a kis terveihez. De sose tudtam jobb bérgyilkos lenni Ötösnél. Mikor harcoltam vele, akkor ő nem tudta, hogy akkor én voltam az a kislány, akinek a szüleit megölte. Az anyám mindkettőnket dróton rángatott.
-A kis rafinált kurva..-mondtam idegesen.-és még mindig nem állt le, ezt a két barmot is ránk küldte, meg előtte egy fánkózóba is meg akart ölni minket.
-Téged nem ismer, te csak beleköptél a levesébe, most már rád is rád fog szállni.-mondta Lila.
-Nagyobb gondjaim is voltak már, mint egy beképzelt liba, aki csak hatalmat akar az idővonalak között, na meg az összes embert akarja rabszolgának.
-Hű, egy mondatba összefoglaltad az anyámat. Nem vagy semmi.-nevetett.
-Én már csak ilyen vagyok. Lesz még hozzá pár gonosz szavam, csak fussak vele össze.
-Szerintem félhet is tőled. Amúgy honnan jöttél???-kérdezte Lila.
-Arra vagy kíváncsi, hogy honnan jöttem el, vagy hogy hol születtem??-kérdeztem vissza.
-Nem ugyanaz a két hely??
-Nem. Európai vagyok, de ide költöztem Amerikába, Indiana államból jöttem.
-Én is brit vagyok. Londonba születtem, de aztán a szeretett anyám ide hozott.-mondta Lila.
-Én Magyarországról jöttem, aztán költöztem Hawkinsba, ott volt egy vőlegényem, akivel szétmentem.
-Ah, az szar lehetett, szomi vagy miatta???
-Hát, már nem, Ötössel már magasabb szinten vagyunk. Bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé.
-Hű, te tetted meg az első lépést???-kérdezte kíváncsian Lila.
-Ő tette meg.-mosolyogtam.-Megcsókolt, mikor odahajoltam hozzá.
-Ötös tényleg ezt tette??? Lekapott téged???-kérdezte áhítozva.
-Igen, és annyira élveztem, hogy aztán én is megtettem vele.-nevettem fel.
-Gyűlöletből szerelem lett!!-jelentette ki egyszerűen.
-Nem gyűlöltem őt soha. Igaz innen elmentem reggel, erre ő kést szegezett a torkomhoz, de soha nem éreztem negatívan az irányába.-vallottam be.
-Akkor jó.
-Kéne valamit főzni, hogy ehessünk valamit.
-Én nem tudok, úgyhogy rád bízom. Mások erejét le bírom másolni, de a konyha az nekem tiltott zóna.-mondta Lila.
-Te le bírod másolni mások erejét??-lepődtem meg.
-Igen, de nem tudom rajtad működik-e. Közvetlen közeledbe kell legyek.-állt mellém.
-Próbáld meg.-mondtam neki.
-Jó.-nézett engem, majd ránézett a szekrényre, ami tele volt poharakkal.
-Most történnie kellene valaminek???-kérdeztem tőle.
-A te erődet kéne most használnom, azt mondtad az agyaddal irányítod a tárgyakat.
-Igen, nem csak tárgyakat, bármit, téged is tudlak.
-Ez rohadt para, főleg hogy nem bírom átvenni a te erődet. Mutasd meg te.
-Jó, legyen.-ránéztem a legközelebbi könyvespolcra, majd felemeltem a kezem.
-Menj a bárpult mögé, nehogy eltaláljalak.-nevettem fel.
-Oké.
Rákoncentráltam a könyvekre mire az az egy sor kijött a polcról, és a levegőben mozogtak, majd forgattam a kezem, mire a könyvek is örvényként forogtak.
-Csináld meg újra, hátha most sikerül.-mondtam neki.
Odajött mellém, ugyanezt csinálta mint én, de neki meg se mozdultak a másik sor könyvei.
A könyvek ott lebegtek körülöttem, majd szép lassan visszahelyeztem a polcra őket.
-Ez hogy lehet?? Hogy téged nem tudlak utánozni???
-Mert én lehet nem egy napon születtem veletek, nem vagyok teljesen olyan mint ti.
-Nem október 1.-én születtél??
-Nem, úgy születtem mint bármelyik ember, nem egy nap alatt.
-Megbuktam a képességemmel, pedig a te erőd aztán nem semmi.-mondta Lila.
-Ne így fogd fel, még Ötös erejét is tudod használni.-mondtam neki.
-Ja mikor verekedtünk, jó buli volt, hogy egyikünk se kapta el a másikat, de én egyszer később ugrottam el, és a földre kerültem, és a nyakamra lépett. A lábnyomát azóta is érzem a légcsövemen. Szóval elég kemény az a kis szaros.
-Nem szabad lebecsülni azt a tinédzser testét.-vicceltem.
-Hát nem, nagyon durva mit tud. De akkor dobsz össze valamit, hogy ne halljunk éhen??
-Ja persze, bírod a raviolit?? Arra gondoltam, hogy azt csinálnék.
-Milyen lenne??
-Húsos-sajtos.-mosolyogtam rá.
-Az egyetlen normális ember, tudod te mi a jó, és jól meg is tudod csinálni???-kérdezte izgatottan.
-Majd meglátod..- somolyogtam.
-Jó, akkor addig lefürdök, kicsípem magam esetére.
-Miért???
-Tudod, Diego, én, szép ruha...-sorolja sorba a szavakat Lila.
-Ne is mondd tovább, nem akarom hallani a szaftos részleteket.
-Pedig azok a legizgalmasabbak.-nevetett.
-De a tiédre nem vagyok kíváncsi.
-Most nem élsz szexuális életet mióta eljöttél a régi városodból, ez a baj?? Szóljak Ötösnek hogy lépjen közbe???- gyorsította meg a lépteit nevetve.
-Repülni fog hozzád valami, ha nem fogod be.-röhögtem én is.
-Jólvan, most már megyek.
-Azt jól teszed.-mondtam utána.
Bementem a konyhába, elővettem a raviolihoz az alapanyagokat, majd mikor épp a húst készítettem volna el, csörrent egyet a telefonom. Na persze újra Haj Harrington hívott.
-Szia Steve, épp hívni akartalak.
-Szia, velem később beszélsz, most itt van valaki, akinek nagyon hiányzol.
Hallottam, hogy átadta valakinek a telefont.
-Halló....-szólt bele az én fogadott testvérem, Tizi.
-Istenem, te vagy az??? Milyen rég beszéltünk.
-Igen, csak hiányzol nekem.
-Te is nagyon, a kicsik közül, akik nem velem egykorúak, hozzád állok a legközelebb. Bárcsak láthatnálak.
-Igen, bárcsak. De biztos meg volt az okod hogy elmentél, nem mentél volna el csak úgy, minden kérdés nélkül.
-Nem, persze hogy nem. De most mesélj hogy vagy?? Mike-al jól megvagy?
-Igen, minden rendben. De valami kiderült, ami felidegesített.
-Remélem, nem olyan súlyos, hogy visszamenjek, és meg kell öljek valakit.
-Nem azért annyira nem drasztikus a helyzet. Willről van szó. Hát öhmmmm......
-Várj, kihangosítalak, mert közben főzök. Mi van Willel??? Ugye nincs baja azóta???
-Nem, mióta megöltük, nem érez semmit Henryvel. Nem ez a gond.
-Hát akkor???-kérdeztem, miközben a húst felraktam, a tésztát meg felvágtam.
-A fiúkat szereti.-mondta Tizi.
-Ezen nem lepődtem meg, mikor mindannyian párba voltunk, meg amikor mind együtt voltunk, ő nagyon távolságtartó volt. Kényelmetlenül érezte magát. Sose kereste lányok társaságát. És hogy derült ki???
-Most jön az a drasztikus rész. Mike-ba szerelmes. Együtt nőttek fel, kiskora óta rajong érte, de úgy derült ki, hogy hazamenünk, és Mike képét szorongatta, miközben álmában sírt.
-Uhh, na ez durva. Én nem ítélem el érte. A viszonzatlan szerelemnél nincs rosszabb, még ha ezt egy fiú érzi a fiú iránt. De el kell fogadnia, hogy Mike az téged szeret.
Kész lett a hús,  megtöltöttem a tésztát, majd betettem forrásban lévő vízbe.
-Igen, de remélem te jól vagy a történtek után.
-Persze, nem is jut eszembe az a marha. Vagy ahogy te mondod kőbunkó. Már más van az életemben, aki sokkal másabb mint Eddie volt.
-Ennek igazán örülök, és milyen a fiú??-kérdezte Tizi.
-Sugárzó zöld szeme van, rendkívül okos, a haja olyan mint Steve-é, és van neki képessége.
-Hű, milyen szépen beszélsz róla. Komoly lehet. Milyen képessége van??
- Teleportálni tud még időt utazni. De nem csak ő ilyen hanem az egész családja.
-Akkor olyan mint mi???-kérdezte.
-Nem egészen. Ők mind egy nap születettek, és egy nap alatt fogantak, és jöttek a világra.
-Nem is hallottam még ilyenről. Biztos érdekes lehet.
-Igen, biztos baromi izgi lehet, amiről beszéltek, de le fog fogyni a számlámról a pénz, addig beszélgettek.
-Csak féltékeny vagy, mert most vele többet beszéltem, mint veled mostanában.
-Na látod, ez baromira igaz, hanyagolsz engem.
-Még nem jött össze Nanccel a dolog igaz???
-Miért kérded???
-Mert akkor vagy ilyen hisztis, mint egy kiéhezett szűz lány.
-Ez most gonosz volt, de igen, amúgy nem tud dönteni. Hogy én vagy a Byers gyerek. Na de mesélj veled mi van??? Mi van a lovagoddal??
-Röviden az volt, hogy összetűzésbe keveredett, így meg akarnak minket ölni, de ő megmentett engem egy golyótól. Már jobban van.
-Tetszik, hogy nem menekül mint az a különc Munson.
-Meg se közelíti, sokkal különb mint ő valaha is lesz. Jut eszembe megcsókolt.-nevettem.
-Jól tette. Legalább boldog vagy, ha már emellett a görény mellett nem tudtál.
-Szeretem őt. Mindent megadnék, hogy boldoggá tegyem. A természetébe szerettem bele. A bunkó énjébe, a kávéfüggő énjébe, abba az énjébe amit mindenki elől rejteget. De én látom őt.
-Uhh, ígérd meg hogy én leszek az esküvői tanúd. -nevetett közben Steve.
-Azért ne rohanjunk előre ennyire.
-Úgy is esküvő lesz belőle, de hozzá tényleg hozzá fogsz menni. Soha nem áhítoztál így Eddie-ről, és ha azt mondod, hogy normális, akkor nem fog bántani.
-Jajj, te kis látnok, hagyd abba, még beválnak a jóslataid.-ironizáltam vele.
-Majd akkor azt fogod nekem szajkózni, hogy én megmondtam.- mondta Steve.
-Oké, ha már ott tartok, szólni fogok.-válaszoltam neki.
-Helyes, de most mennem kell, majd még beszélünk. Jobbulást a hős lovagodnak.
-Átadom neki, puszi Steve.
Nyomtam ki a telefont, majd sajtot raktam a raviolira, és beraktam a sütőbe.
Ennek kell egy negyed óra, addig felmegyek Ötöshöz.
Benyitottam, ő még aludt, odaültem mellé, megfogtam a kezét.
-Ki gondolta volna, hogy így fogunk érezni. Az exem nem is hiszi, mekkora szívességet tett ezzel, hogy megcsalt.
-Nagyon hülye lehetett.-nyitotta ki a szemét.
-Te fent vagy??-kérdeztem tőle.
-Igen, nem sokat tudtam aludni.
-Fáj a sebed?? Vagy kell egy párna???-álltam fel, de lefogott.
-A sebem olyan mint eddig. Te kellesz mellém.-mondta őzike szemekkel.
-Negyedóráig tudok maradni.-mondtam neki.
-Hova készülsz???-kérdezte magasabb hangnemben.
-Megyek Klaussal Unózni, most találkoztam vele, és hívott játszani.- hazudtam neki, hogy húzzam az agyát, mert még a dühös arc is piszkosul jóképűvé teszi.
-Te most komolyan Klaussal töltenél több időt??? Hisz én is itt vagyok, olyan vagyok mint egy sebzett veterán.-mondta idegesen.
Elfordultam tőle, hogy ne lássa az arcom, mert mindjárt kitör belőlem a nevetés.
-Ezt úgy mondtad, mint egy gyerek, akire nem jut elég figyelem az anyjától.-mondtam, miután próbálom elnyomni a vigyorom.- nyugi, szívem, csak kaját csinálok és az lesz kész negyed órán belül.
-Te most felültettél engem??? Na ez szép. Mázlid, hogy szeretlek.-mondta nekem.
-Mázlid, hogy te kapsz elsőnek a kajából, a veterán sérüléseid miatt. Steve is jobbulást kívánt neked.-tetőztem még az idegeit.
-Az meg ki??? Mikor alkottál be egy új fiút mellém???-mondta vérbe álló szemekkel.
Kitört belőlem a nevetés, idáig bírtam.
-Mi olyan vicces??? Megölöm, ha elvesz tőlem bárki is.-mondta őszintén.
-Annyira imádlak, mikor majd fel robbansz a féltékenységtől. Steve egy régi barátom, soha nem néztem rá másképp, mint egy testvérre, vagy egy haverra. Ő már 5 éve ugyanazt a lányt szereti, akivel gimiben megismerkedett. Durcás, mint te, mert ő nem tudja visszaszerezni.
-Szóval szeretnél kihozni a sodromból. Hát sikerült.
-Ne agyalj ennyit ezen, te vagy az egyetlen.-hajoltam oda hozzá.
-Bizonyítsd be.-nézett rám komolyan.
-Hogyan???- kérdeztem.
-Szerinted hogy lehet igazolni, ha valaki szerelmes??? -kérdezte kíváncsian.
-Csókot akarsz kicsalni belőlem Five Hargreeves??- simítottam meg az arcát.
-Nem kell csalnom, tudom hogy te is akarod.- nézett rám szeretet teljesen.
Hajoltam közelebb ajkaihoz, ő becsukta a szemeit, csak a lehelletét éreztem, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Mosolyogtam, mindig belefeledkezem az arcába, úgy döntöttem, fokozom az izgalmát. Elhajoltam, majd gyorsan kimentem a szobából, mielőtt észre venné, hogy leléptem. Hadd vágyjon csak rám még jobban, annyira imádom, mikor ragaszkodik hozzám.