A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Klaussal szokásosan húztuk egymás agyát, majd magához húzott, olyan jól esett, olyan mintha már egy ideje nem is ölelt volna meg senki. Hiányzott nekem. Valószínűleg Eddie tehet erről is, hisz ő nem sokat ölelt. Ezután Steve került szóba, lassan újra életjelet kéne adnom neki, mert kiakad rám, és akkor égnek áll majd a haja, na nem mintha ideg kéne ahhoz hogy felálljon neki, hisz az ő haja az egy villámot is befog.
Felálltam, Klaust vonszoltam magam után, majd mondtam neki, hogy egy kicsit rúgjunk ki a  hámból.
-Ez lehet nem jó ötlet.-mondta kétkedve.
Pont ő utasít vissza az ivásban. Na ez kurva jó.
-Miért?? Lazuljunk egy kicsit.-töltöttem ki az italát.
-De én most nem kérek bébi, örülök ha nem vagyok szarul a fűtől.
Ez azért érthető, de egy pohárka biztos nem árthat.
Közelebb mentem hozzá, néztem milyen komoly ábrázattal bámul, de olyan mintha zavarná a közelségem, eddig nem irtózott tőlem. Vad ötlettől vezérelve megcsókoltam, annyira lesokkoltam, de aztán visszacsókolt. Mégse éreztem a vibrálást, pedig jóképűnek jóképű, csak egy csók a többi mellé, nem tudtam hova tenni, kellemes volt. Lassan eltolt magától, mire megszólalt:
-Ezt nem lehet, nem szabad, mit csinálsz? -kérdezte felháborodottan.
Ne már, minek kérdez annyit. Néha barátok közt is megesik az ilyesmi.
-Ugyan ne már, olyan jó pasi vagy.-válaszoltam.
-Ne bébi ne mondd ezt..- mondta, de közbe szóltam mielőtt folytatná.
-Miért?? Nem vagyok hozzád elég szép? Azt hittem vonzónak találsz.-mondtam idegesen. Azért ha ez a ruha se elég jó akkor nem tudom mi. Nem tudta mit mondjon láttam hogy őrlődik valamin.
-Elég legyen...-ordította. -Mióta ő elment, azóta nem vagy önmagad. Előtte eszedbe se jutott, hogy rám mássz.
Mi a frász??? Lehet tényleg be van még mindig tépve, miket hadovál ez össze.
-Te mégis miről beszélsz Klaus?? -kérdeztem tőle.
Átgondoltam a szavait. Mióta ő elment....kiről beszél??? Nem vagyok önmagam?? Előtte is ilyen voltam, pasiztam, dolgoztam, na jó azt most nem csinálom, mióta Torontoban vagyok.
Beleültette a fejembe a bogarat, kit említett?? Ki ment el?? Nem emlékszek senkire, aki miatt eldobnám a józan eszem. Tovább akart magyarázni, de végül nem folytatta a kioktatásom, helyette Allison felé mutatott.
-Ezért nem én fogok vezekelni. Majd az aki tehet mindenről. -szólt ez mindannyiunknak.
Dühtől vezérelve elsétált, néztem ahogy otthagy, mint aki jól végezte dolgát.
-Ez mégis mi a szar volt??-tártam szét a kezeimet.-Mi ütött belé???
Mindenki a földet fixírozta, egyik se szólt semmit. Klaus után mentem, épp amikor a lépcsőfordulóba értem akkor csapta be az ajtót.
-Hé, bemehetnek??-kopogtam be.
-Ne, most egyedül akarok lenni.-hallottam egy kattanást.
-Most tényleg bezártad?? Mi van veled??
-Hagyj most egy kicsit, kérlek.-szólt az ajtó túlfeléről.
-Akarok beszélgetni, veled tudok a legjobban, sajnálom azt a csókot oké, nem is tudom, mit gondoltam akkor, tisztára hülye vagyok.
-Igen, a csók a baj, azt nem kellett volna.-mondta nekem.
-Az csak egy csók nem értem mit vagy úgy oda.
-Nem értesz te semmit. De majd később megérted. Most menj.
-Hagyj csak magamra, ilyen egy barát igazad is van.-mondtam foghegyről.
Hirtelen mocorgást hallottam, majd kinyílt az ajtó, és magához rántott, megölelt, de úgy igazából, ahogy azt kell. Majd valamit a fülembe súgott.
-Emlékezz...-simogatta a hajam, emlékezzek?? Rá néztem kétkedve.-Ötös....-húzta el ezt az egy szót. Zavarodottan néztem rá. Ötös. Mit akar ezzel mondani?? Elengedtem, lassan lecsúsztak a kezei és megálltak a csuklómnál. Csak ez a két szó lebegett előttem : emlékezz, Ötös..
-Elkísérlek a szobádhoz, muszáj emlékezned, magadtól kell rájönnöd, mi történik.
-Ebből egy szót se értek!- ültem le az ágyamra közben.
-Majd rájössz!! De most már hagylak.
Úgy látszik, a saját elmémbe kell belemásznom. Sose csináltam, de nem lehet olyan bonyolult. Koncentráltam, de teljes homály fogadott, mintha valami rejtett dolog lenne benne amit fel kell fednem. Kinyítottam a szemem, le kell nyugodnom, ürítsd ki a fejed, minden oké. Talán egy alvás és egy zuhany segítene. Leveszem a zöld ruhát, vállfára akasztom, majd beálltam a zuhanyban, ahol véletlen a hideg vizet engedtem meg.
-Baszki, ez fájt. -nyitottam meg a meleg vizet, megfordultam, hogy a hajamat is érje a víz, de nagyon csípte a seggem a meleg víz. Egy pillanatra megállítottam a vizet, mert nem tudtam mire vélni ezt. Kiszálltam, hogy megnézzem, mi lett ott. Mi a büdös franc?? Piros volt mindenhol, és...tátott szájjal néztem hogy kéznyomok voltak rajta. Ki csinálta ezt velem? Lett volna egy kalandom az éjszaka valakivel, de miért nem rémlik semmi belőle. Ez már enyhén szólva is fura. Visszaálltam a zuhany alá, majd lemostam magam mindenhol.
Felöltöztem, majd a puha ágy szinte már hívogatott. Befeküdtem a paplan alá, majd el aludtam.
Egy gyönyörű réten voltam ahol volt egy fehér ajtó. Kiváncsi lettem hogy hova vezet, így hát átmentem rajta. Körbe néztem, ugyanaz a mező, de messze egy embert láttam. Ő is meglátott engem, közeledtünk egymáshoz, majd két szó egyre hangosabban szólt a fejemben: Emlékezz.. Ötös...- amikor már csak kevés választott el tőle, minden eszembe jutott.
Az intéző....hogy egymaga elment hozzá, hogy megvédjen...de hogy hogy hogy itt van??? Hogy itt vagyok én is vele?? Mégis mi ez??
-Ötös... Szívem....-borultam a karjaiba.
-Életem....-szorított annyira magához, hogy egy négyzetcenti se volt köztünk.
-Te hogy hogy itt vagy??? -kérdeztem tőle aggódva.
-Én már itt maradok. Ez az otthonom.
-Mi?? Ne merd azt mondani, hogy....-kezdett el folytogatni itt belül valami.
-De angyalom, én már nem...-a szavába vágtam.
-Az nem lehet, neee.-sikítottam, miközben térdre estem. -Nem vehettek el tőlem, harcolnod kell, térj vissza hozzám.-Letérdelt ő is mellém. Megfogta mindkét kezem, és megcsókolta őket. Felnézett rám a szemeivel, majd azt mondta:
-Ez a valóság, de te még boldog lehetsz. Keress egy embert, aki úgy fog szeretni ahogy én ezalatt az idő alatt, mi alatt együtt voltunk. Várlak az örökkévalóságban.
Fizikai fájdalom volt, ahogy ezeket kiejtette a száján.
-Nenenenene.....-ordítva keltem fel, miközben valaki lefogott, mert dobáltam magam az ágyon. Klaus volt felettem, és a többiek közül mindenki. Az ajtó hirtelen bevágódott, ahogy az ablak is becsukódott magától.
-Bébi, shhhhhh....nyugodj meg. – húzott magához, közben Allisonnak  ezt mondta:
-Csodás tettet vittél véghez gratulálok.
Összeálltak a kirakós darabkái. Egyből felpattantam, Luther tartott vissza, de ez nem tud engem akadályozni, az elmémmel nekivágtam a falnak Allisont, majd folytogatni kezdtem.
-Hogy tehetted ezt??? Ötös meghalt miattad, nem tudtam utána menni, és már nem él. Elvetted őt tőlem, azt akit szerettem. Megkeresem, és visszahozom ide az Akadémiára. -mondtam idegesen, miközben Allison feje már kezdett elszíneződni.
-Ne Anna, ne öld meg Allisont kérlek, őt meg te ne vedd el tőlem. Szeretem.-mondta nekem Luther. -ha maradt benned emberség, nem teszed meg.
Elengedtem Allisont aki köhögve esett le a fölre.
-Csakis a jó szándék vezérelt, sose akarnék nektek rosszat, szándékosan meg főleg nem.
-Ehhez kurvára nem volt jogod.-guggoltam le mellé.-De egy valami működhet, el kell mennem, Lila el kell mondanod, hogy hol a bizottság. Kérlek, nincs időm, segítesz, vagy nekem kell megtalálnom, ami csak meg több idő lenne.
-Majd én elviszlek, bonyolult oda az út.-válaszolta.-Szivi, kéne a kocsikulcsod.-tartotta oda a kezét Diegonak.
-Gyertek lent odaadom. -követtük őt le a lépcsőn, majd oda is adta.
-Biztos ne menjek veletek?? Elbírtok ti ketten a bizottságnál??
-Biztos bébi. Hidd el értek az anyám nyelvén, rám nem számít, hát most meglepem a vén szatyrot.
-Tessék...-adta át  neki a késkészletét.
-Kösz. Na menjünk mentsük meg a kis szarost. Várj te így jössz???-mondta nekem Lila.
-Basszus.... Mindjárt jövök, kapok magamra vastagabb ruhát. -Vissza szaladtam a szobámba, amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Megnéztem az időt. Hajnal három. Volt egy üzenetem ismeretlen számról. Egy videó. Belém szorult a levegő, mikor megláttam Ötöst hozzákötve egy székhez, mindenhonnan dőlt belőle a vér. De a szavai hazavágták az idegeimet. Hagyjam el őt, ezt nem gondolhatja komolyan. Soha nem lennék képes rá.
Bűntudat ???, Hát Allison erről gondoskodott, hogy ne érezd. Torkom szakadtából el kezdtem zokogni, mikor az utolsó két mondata elhangzott. A legjobb idő amiket velem tölthetett.
Kifutottam a szobából, le a bejárathoz, Lila már kint várt a kocsiban.
-Mennyi idő mire odaérünk???-kérdeztem tőle.
-Nagyjából fél óra, de mégis mi a terved?? Hisz meghalt. Ott az anyám is.
-Engem csak Ötös érdekel, te kapd el az anyádat, hogy megölhessem. Kérlek Lila.
Kicsit megszeppenve vezetett.
-Rendben, segítek, megérdemli az a nő, engem is bántott. Elvette az igazi szüleimet.
-Együtt elintézzük, bosszút állunk mindketten.
-De jól gondolom, hogy Ötössel valamit tervezel???
-Ami azt illeti, lehet egy megoldás, de sose csináltam még. Feltámasztom Ötöst.
-Hogy mi?? Te tudsz olyat??-sápadt le.
-Ha a tesómnak sikerült Hawkinsba. Ugyanolyan ereje van mint nekem.
-Tudom durva leszek, de mi van ha nem sikerül???
-Fogalmam sincs. Valószínűleg beszürkül az életem, macskákkal fogok élni egy külön házba, mert utána senkire nem tudnék férfiként nézni. A fájdalomnak egyszer csak vége lenne előbb utóbb.
-Oké ez szörnyen hangzik ennek működnie kell, amit mondtál. Diego azt mondta hogy az én elmémbe is bemásztál, és hogy csak élő embert találsz meg.
-De Ötöst tudjuk hol van, nem kell megkeresni, tudom hogy képes vagyok rá, fel fogom támasztani, nem akarok meghalni úgy, hogy elbukok ebbe.
-Élete szerelme vagy  neki ugye tudod?? -kérdezte tőlem Lila.
-Igen, ahogy ő is nekem, gyerünk, Tizi, mondd hogy nekem is megy, ahogy neked.
-Tizi??
-Igen, a tesóm, akit mondtam.
-Vagy úgy.-Lila gyorsan hajtott, majd oda is értünk.-Én másik bejáraton megyek, te menj elől, az anyám irodája a 3. emeleten van. Ott lesz Ötös. Tessék, adok egyet, lehet szükséged lesz rá, de vigyázz rá, mert Diego megölne.-adott át egy szép kést.
-Rendben.-siettem az ajtó felé, majd egy lépcsőt láttam bal oldalt, az adrenalin hajtott felfelé, és a remény, hogy sikerülni fog. Gyerünk, most legyen értelme, hogy a földi poklot éltem meg a laborban, hogy bezártak oda minket. Egy nagy ajtót láttam magam előtt, óvatosan benyitottam, de ami ott fogadott, az még szörnyűbb volt mint képzeltem. Ötös fején egy hatalmas seb volt, az arca szinte nem is látszott a sok vértől, a haja is oda volt esve elé.
A hasán is vérzett a sebe...
-Kérlek Istenem, add vissza őt nekem, nekem ő a világmindenség. Nélküle senki nem vagyok, tudom hogy terved volt velem azzal hogy eljöttem ide, és hogy nem Eddie felesége lettem végül. Segíts, hogy megvalósuljon , hogy boldog legyek ezzel az emberrel, aki miatt most itt vagyok.- Közelebb mentem hozzá, le volt bilincselve, és nem lélegzett. Nem dobog a szíve.
Megfogtam a fejét, majd a haját elsimítotttam az arcából. Az egyik kezem a szívére tettem, a másikat a fejére. Koncentrálni kezdtem, majd a megszokott feketeségbe találtam magam, Ötös volt ott.
-Szívem....-mondtam neki, miközben megfogtam a kezét.
-Én mindenem...-mondta nekem. -Itt maradok, de soha ne feledd, hogy a mindennél jobban szeretlek.- engedte volna el a kezem, de én csak jobban ráfogtam.
-Velem jössz, és boldogok leszünk, szeretjük egymást, nem foglak itt hagyni. Harcolj. Ne hagyj magamra, biztos hogy most adod fel, amikor rám találtál??-Csak nézett rám, olyan szeretetteljesen, hogy beleremegtem.
-Vigyél haza, hisz te vagy az otthonom.-mondta az utolsó szót megnyomva.
Kinyitottam a szemem, majd csak néztem a mozdulatlan testét. Nem sikerült. Hiszen ugyanúgy volt, mint eddig. Térdre estem, a kíntól, amit akkor éreztem, leírhatatlan volt.
-Kérlek...-öleltem magamhoz a derekánánál.-Ne hagyj itt, hisz azzal engem is megölsz. Esküszöm, megteszem, nem akarok olyan világban élni, ahol te nem vagy.-Felhúztam a ruhám ujját, majd elővettem a kést, felváltva  néztem a kezem és a kést, meg a mozdulatlan Ötöst. Összeszorítottam a szemem, forró könnyek szöktek ki belőle, majd lassan hozzáért a hideg éle a késnek a bőrömhöz. Lila tört be nagy lendülettel a szobába.
-Hé, Anna, mégis mit akarsz csinálni.-taszított le a földre, és kiforgatta a kezem, hogy elvehesse a kést.- Ez nem megoldás... Ő se ezt akarná.-nézett Ötösre.
-Te ezt nem értheted Lila, ő volt a mindenem, és már nincs többé.-Borultam a vállára zokogva.
-Jajj édesem.-simogatta a hátam.
Lila támogató szavakat mondott, persze ezek után nem tudom hogy éljek tovább.
Hova fogok menni, mit fogok csinálni, hogy megyek majd el úgy az utcán, hogy ne látnám őt mindenhol.