A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Anna szemszöge~

Mentem fel a lépcsőn, Klaus jött velem szembe:
-Felébredt, téged keresett.-mondta.
Bólintottam, majd bementem, egyből rám kapta a tekintetét.
-Itt vagy..-mondta nekem.
-Hol máshol lehetnék??-kérdeztem tőle, közben a többiek kimentek.-Hogy vagy???
-A helyzethez képest jól.-mondtam neki.-de minél hamarabb meg akarom ejteni azokat a randikat veled.
-Te másra sem tudsz gondolni, csak erre??? -mosolyodtam el.-Anya most műtött meg téged, most arra koncentrálj, hogy jól legyél, én tudok várni.-jelentettem ki.
-Ez tartott életben. -mondta Ötös. Diego és Lila lépett be.
-Ötös, hát te??? Remélem már jól vagy!-mondta Diego.
-Igen, soha jobban, látom Lila megvan.-jelentette ki Ötös.
-Ja, újra itt vagyok öreg harcos. Húzni fogom tovább az agyad.-mondta Lila.
-Oh, de jó lesz nekem.-nevetett fel szarkasztikusan. Közben nyögött egyet.
-Nem kéne hirtelen mozdulnod, maradj veszteg.-ütöttem meg finoman a vállát.
-Jólvan, nyugi, most már nem lesz bajom, nem kell féltened.-mondta Ötös.
-Ugye tudod, hogy engem akartak megölni, nekem kéne itt feküdnöm.-mondtam neki.
-Szerinted bánom hogy megmentettelek??-kérdezte Ötös.-Ha a fejemre lőttek volna, akkor is megtenném újra. Nem számít mi az ára.
-Gyere Lila, menjünk ki, nem ránk tartozik.-húzta maga után Diego.
Megfogtam a kezét, majd fölé hajoltam.
-Mondanom kell valamit.Én...-kezdtem. Csak nézni tudtam minden paraméterét az arcának. Közelebbről még elbűvölőbbek a szemei, olyan mint az erdő növényzete. Nem tudtam tovább mondani, mert megemelte a fejét, így ajkaink találkoztak. Annyira finom, heves, mégis gyengéd volt, mikor érezte a reakcióm, hogy visszacsókolom, megfogta az arcom, majd átdugta a nyelvét a számon, na abban a pillanatban lett végem, a vérmérsékletem egy lávához volt hasonlítható, olyan forró, addig csókolóztunk, amíg zilálva el nem szakadtunk egymástól, majd a tekintetével egyszerűen felnyársalt. Soha nem nézett rám így senki, annyira valódi.
-Milyen rég óta meg akarom ezt tenni.-mondta lihegések között.
-Tényleg??Miért nem tetted??-kérdeztem tőle.
-Féltem, hogy te nem akarod, de ha már a halálból jöttem vissza, nem állíthat meg semmi. válaszolta Ötös.
-Most már ránk fog sütni a nap, megszűntek a szürke hétköznapok.
-Azt mondod?? Nekem mióta itt vagy, minden színes, és nem fekete fehér.-mondta Ötös.
-Ez egy szerelmi vallomás???Egész egyedi.
-Kösz.-mosolygott.
-Nem szabadulsz majd tőlem Five Hargreeves, jól vésd az eszedbe, ha meghalsz, akkor is kisérteni foglak.
-Ki mondta, hogy akarok szabadulni?-mondta őszintén.
-Szeretlek téged.-vallottam be.- Valójában mióta a falhoz nyomtál, megváltozott valami.
-Én is szeretlek. Bennem is létrejöttek olyan érzések, amikről azt se tudtam, hogy érezhetek. Megijedtem, idegesített, hogy nem bírom kezelni.
-Most nem rejtegetjük már.-simogattam a haját.- legszívesebben kikiabálnám a világnak, hogy a világ legokosabb és legjóképűbb férfijába vagyok szerelmes.
-Szóval jóképű vagyok???- ragadt le ennél a résznél.
-Néztél már tükörbe???Bármelyik lány odalenne érted.-mondtam neki.-viszont én tudom milyen vagy, és elfogadom a belsődet is. A kis pszicho éned is.-nevettem fel, majd adtam egy puszit az orrára.
-Ez most komoly??-durcizott be. Kérdőn néztem rá.
-Az orromra???-kérdezte.
-Imádom az orrod.-húztam az agyát. Hitetlenkedve elfordította a fejét, mire vissza fordítottam neki, és most én csókoltam meg, de úgy, hogy szerintem bele fog szédülni. El szakadtunk egymástól.
-Kvittek vagyunk, Uram???-kérdeztem viccesen.
-Nagyon is.-mondta homályosan.
-Kicsit össze kellene takarítanom lent, nagy kupit csináltunk a harccal. A srácok elvitték a hullákat, úgyhogy megyek. Te aludj egyet. Fel kell épülj.
-Igenis, amúgy is álmos vagyok.
-Jó fiú, na most már megyek.-engedtem el a kezét, majd kisétáltam az ajtón.