A karjaid az otthonom 🔥☔🔐♥️😍🤩

~Ötös szemszöge~

Életem legnehezebb pillanata volt, mikor ott hagytam Annát, azzal a bizonytalan gondolataival, az aggodalmával, a kételyeivel, hogy nem élem túl, és nem leszünk együtt. Bevallom, hogy most már irtózok ennek a gondolatától. Nem akarok úgy meghalni, hogy nem vele töltöm el azokat a napokat, amik a mieink. Harcolni fogok azért, hogy mind boldog család legyünk, olyan család leszünk, amilyen az apánk mellett sose voltunk.
Kocsiba ültem, majd elmentem az Intézőhöz. Mikor kiszálltam a kocsiból, elkapott a nosztalgia. Bahh ettől a helytől a hideg ráz, de meg kell tennem, most már nincs vissza út.
Meglepően nagy csend volt, ahogy bementem a bejáraton, majd hátulról valaki leütött, kezdtem homályosan látni, majd a szemeim kezdtek nehezedni, és a földre estem.
Mikor magamhoz tértem, egy székhez voltam bilincselve. A fejem zsongott, még ülve is szédültem, hunyorítottam, hogy jobban lássak. Megláttam a ruhám, csupa vér volt. Fémes ízt éreztem a számban, ezek agyonvertek amíg eszméletlen voltam. Körülnéztem, ez az Intéző irodája.
-Csak hogy magadhoz tértél, komolyan bejöttél azon az ajtón, mint aki semmit nem tett, fegyver nélkül. Igazán bátor vagy, de ezek szerint hülye, hogy védekezés nélkül jössz ide.
-Nem kell ahhoz fegyver ahhoz hogy megöljelek.-nevettem bele a pofájába.-És ezt te is pontosan tudod, éppen ezért is bilincseltél meg, mert tudod hogy semmi nem állítana meg, hogy a puszta kezemmel folytsalak meg. De várj csak.-próbáltam a bilincselt kezeimmel az erőmet használni, de nem történt semmi. Most meg mi van??? Nem fogyhattam ki, hisz most nem használtam az erőm pár óráig.
-Az nem fog menni, kis Ötös. Tényleg ilyen hülyének gondoltál??? Olyan bilincset tettem rád, hogy blokkolja a képességedet.
-A francba...-feszítettem magam.-Tehetsz velem akármit, akkor se fogok előtted meghajolni, hisz tudod hogy sose sikerült.-mondtam cinikusan.
-Biztos, hogy nem?? Akkor most miért vagy itt?? Te a két lábadon jöttél el hozzám, hogy ne nyúljak a kis barátnődhöz. Igazán helyes lány, és amiket megélt, lehet érdekesebb számomra, mint te vagy.
-Ha bármit teszel vele...-kezdtem a fenyegetést, de félbeszakított.
-Akkor mi lesz? Megint felrobbantasz?? Az múltkor se jött össze, hisz itt vagyok.-tárta szét a kezeit.
-Sajnálatunkra.-vágtam oda foghegyről.
- Milyen a kis barátnőd?? Eljönne ide érted??? Vagy annyira nem érdekled, hogy akár meg is ölhetlek bármilyen köntörfalazás nélkül??-kérdezte kacagva.
-Te nem akarod őt megismerni.-néztem fel rá.
-Mégis miért?? Biztos jól kijönnénk a kisvárosi csajjal.
-Mert őt egy bilincsel sem tudnád lefogni, nálam is örűltebb, de akkor is az enyém. Nem veheted el tőlem, soha nem fogom engedni. 
- A szerelem gyengeség az ember számára, neked főleg, láttam hogy miket tettél, milyen ember voltál, a legjobb vagy a szakmában, de könnyen kapható egy numerára ha úgy látja kedved.
-Nem beszélhetsz így róla, mert lenyomom a nyelved a torkodon. Ő a  legjobb dolog az életemben, nem választhatsz el tőle.
-Fáj hogy így beszélek róla??  Ezt felhasználhatnám valahogy.
- Nehogy hozzáérj, mert akkor azt is megbánod, hogy megszülettél.-mintha meg se hallanába szidalmaimat.
-Tehetetlen vagy nem gondolod?? Ide csalogatom őt, meglássuk hogy milyen az ereje.
-Akkor véged, azt elhiheted, kicsinál téged, ebben biztos lehetsz.
-Neked se sikerült, nehogy egy kis csajnak sikerülne, én fogok vele végezni, a szemed láttára oltom ki az életét.
Ütlegelni kezdtem hátul a széket, forrtam a dühtől, nem éreztem a zúzodásokat, a fájdalom helyett átvette az uralmat a tehetetlenség, bizonytalanság, aggodalom, hogy Anna ide fog jönni, hogy kiszabadítson.
-Csinálok egy kis filmecskét, hogy a kis barátnőd lássa, hogy milyen jól érzed magad itt.
Kiment, majd visszajött egy videó kamerával, és elindította.
-Nézz ide Ötös, a kis barátnődnek megy a felvétel, mosolyogj egy kicsit.
Mérgesen néztem fel majd megszólaltam:
-Ne gyere ide szívem, ez csapda, velem akar idecsalni, ha van egy kis eszed, akkor elhagysz engem. Nekem úgy is annyi, de úgy akarok távozni az élők sorából, hogy nem érzek bűntudatot, hogy miattam megölnek téged. A legjobb idő volt ez a pár hét az életemben, amióta ismerlek. Kérlek, vigyázz magadra.-zárta le a felvételt az Intéző.
-Te tényleg meghalnál egy nőért, akit alig ismersz??
-Semmit nem tudsz róla, vagy arról hogy milyen szeretni valakit saját magadnál.
-Hahh, nem is akarok, itt az eredmény, nézz csak magadra, gyenge vagy. De most elküldöm a barátnődnek ezt, lásson csak, milyen elgyengült férfi vagy.-vágta nekem oda.
Ah, előre félek, hogy ebben is hasonlítunk Annával, nem fog a seggén ülni ölbe tett kézzel, ide fog jönni. Ez a rohadt bilincs, nem működik az erőm tőle. Húztam vontam magam, de meg se mozdultam, és már a kezem is zsibbadt le. Ki vagyok merülve, lehúz a fáradtság, így el aludtam úgy ahogy vagyok a széken. Felkeltem, már sötét volt, az ablakon kinéztem a lámpák világítottak, ez a nő már biztos elküldte neki a felvételt. Mégis mennyi lehet az idő?? Éjfél már szerintem elmúlhatott. Már egy ideje itt vagyok, lehet hogy tényleg Annának megjött a józan esze, és nem veszélyezteti magát miattam. De ha így van, akkor tényleg ott az akadémián láttam utoljára, ez a fájdalom édes és egyben szomorú. A közös emlékekre tudok már csak támaszkodni, amikor elsőnek megláttam, vagy mikor nem találtuk őt, már akkor is éreztem az űrt a hiánya miatt, szép lassan az agyamba férkőzött, majd átvette a szívem irányítását. A közösen megélt pillanatok színesítik meg a mostani helyzetet, előttem vannak azok a jelenetek, a szép szavak, a kávézások, a csókok, amiktől eszemet vesztettem, majd a legutolsó dolog is, az a fenekelés, oh, ha tudná milyen kívánatos volt akkor. A mosolya, a szíve, a személye, az ami megformálja az ő lényét.